Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-24 / 43. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIÉSISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : B1LKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Bel só munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Vezérezikk : Petri Elek püspök székfoglaló beszéde. — Második czikk: Darányi Ignácz főgondnok püspöküdvözlő beszéde és Petri Elek püspök válasza. — Belföld: Petri Elek püspök beiktatása. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetesek. PETRI ELEK PÜSPÖK SZEKFOGLALO BESZÉDE. I. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Midőn egyházkerületi világi főjegyzőnk 0 Méltóságának csekélységemet annyira felmagasztaló, de szeretettől sugallt szavaiért hálás köszönetemet fejezem ki, méltóztassanak megengedni, hogy szívem sugallatát követve, mindenek előtt én is egy szerény czipruságat tegyek le megdicsőült elődömnek nevére és emlékére, a ki ezt a püspöki széket, melyet most gyülekezeteink bizalmából elfoglalok, mindenkinél méltóbban töltötte be s a kit én a munkában, a kötelességtudásban és az egyház iránti szeretetben követésre méltó példaként tartok szemem előtt s emlékét mindig hálás kegyelettel fogom megőrizni. Dicsekedéssel és büszkeséggel mondottuk őt mindig magunkénak, gyásszal kísértük haló poraiba és most kegyelettel adjuk át emlékét a késő nemzedékeknek, mint példaképét a törhetlen akaraterőnek és a fáradhatatlan munkásságnak. 0 ritka képességekkel, lankadást nem ismerő buzgalommal s valódi benső hivatottsággal töltötte be életfeladatát. Legyen áldott az ő emléke közöttünk! Nem tudom elégszer ismételni a hála és köszönet szavait azért a bizalomért, mellyel a főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés és egyházkerületünk nagyközönsége engem, a hivatottak között legkisebbet megtisztelt, s őrállónak és főpásztornak állított egyházkerületünk élére, hogy vezessem és legeltessem az Úrnak nyáját. Indíttatva érezhetném én is magamat, hogy így szóljak: Uram! kisebb vagyok minden jótéteményeidnél, ne küldj engem, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem. És ha mégis engedek a hívó szónak, teszem ezt abban a meggyőződésben, hogy ref. egyházunk alapelveinek szelleméből kifolyólag minden ref. és egyházát szerető hívőnek kötelessége elfoglalni azt a helyet, hova a közbizalom állította, hogy építse az Isten országát. És bátorítást merítek ebből az isteni szózatból: ne félj, én veled vagyok, paizsod és oltalmad vagyok neked 1 Engedek azért a hívó szózatnak, mert az én életem is nekem nem drága a Krisztusért. Én főpásztori feladatomnak azt tartom, a mint tegnap az Isten házában ki is jelentettem, hogy hirdessem a Krisztus evangéliumát és tevékenységem benső rugójának azt a mennyei szózatot vallom, mely elhangzott egykor Betlehem mezején: „békesség a földön és az emberekhez jóakarat! „ Mert az a czélja a Krisztus evangéliumának, hogy békesség legyen a földön s a hitnek, szeretetnek és boldogságnak lelki virágai ékeskedjenek az emberi szívben. Ez az én főpásztori hitvallásom, melyről azonban többet szólni nem akarok. De a püspöki állás nemcsak főpásztori, hanem kormányzói állás is, melynek irányelvét abban az utasításban találom legtömörebben kifejezve, melyet Pál apostol ad Timotheusnak, a midőn sok más utasítás között ezt mondja: „szükséges a püspöknek . . . vigyázónak ... a tanításra alkalmasnak lenni". Érzem, erőim fogyatékosságának tudatában még inkább érzem, mint bárki más, az apostoli utasításban foglalt felelősség súlyát s tudom, hogy egy ember, bármilyen buzgósággal, lelkesedéssel és odaadással szolgálja is anyaszentegyházunk szent ügyét, csak nagyon kis mértékben felelhet meg annak a magasztos hivatásnak, a mely csak egy gyülekezet lelkipásztorának is adatott, hogy legeltesse kies mezőkön az Úrnak nyáját, hogy a szomjúhozó lelkeket az evangélium éltető vizével táplálja, a bánat terhe alatt roskadozókat vigasztalja és a szenvedők fájdalmát Isten igéjének balzsamával, szeretetének melegségével enyhíteni igyekezzék. Mennyivel nagyobb a feladata ós mennyivel súlyosabb a felelőssége annak, a ki nemcsak a maga kisebb, vagy nagyobb népességű gyülekezetének, hanem egy nagyterjedelmű, közel 300 anyaegyházból álló egyházkerület főpásztorául állíttatott, hogy felvegye mindeneknek gondját és a kormányzatára bí-