Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-26 / 39. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIesISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők: pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Nevelés. —s. Vezérczikk: Tanóvmegnyitó beszéd. Dr. Pruzsinszky Pál. — Második czikk: A sebesültekről. Kájel Endre. — Táreza: Levél a szerkesztőhöz. Göde Lajos. — Belföld: Az alsó-baranya-bácsszlavóniai egyházmegye közgyűlése. A vértesaljai ref. egyházmegye közgyűlése. —r.— — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Nevelés. „Gyermekeim ! kiket ismét fájdalommal szülök, míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus. (GAL. 4.1

4

.) Egyszer már fájdalmasan megszülte őket új életre „a Jézus Krisztusban az evangélium által". A galatabeliek szeretett gyermekeivé lettek az apostolnak. „Gyermekeim /" E megszólítás azt mondja, hogy a lelkiatyaság épen olyan valóság, mint maga a lélek. Az atya, a kit gyermekéhez csak verejtékes kötelességek özöne fűz, a szülő, kinek gyermekszeretete ösztönös vonzás csupán, nem ismeri fel isteni megbízatását, emberi hivatását. A szülőnek még egyszer szülőnek, lelkileg is újjászülőnek kell lennie. Vajúdnia kell hosszan, gyötrelmesen a tanítónak, míg elmondhatja nyugodt lélekkel a rábízottakról: gyermekeim . . . A nevelésre nagyobb gondot fordítanánk a családban, az iskolában, ha a gyermeket jobban, többre értékelnénk. Szánakozunk a csecsemő tehetetlenségén, mulatunk a kis gyermek első tudományán s fejlődő értelmének kíváncsi kérdésére azt feleljük: „Majd ha nagy leszel", .közben odagondoljuk: „Majd ha elértél engem". Ez az a hiú látszat, mely százszor megcsal. Az évezredes országúton, melyen az emberiség karavánja fáradtan húzódik, a gyermek előttünk jár egy nemzedékkel, megelőz egy egész korral. Mi a tegnap vagyunk, legfeljebb a ma, övé a holnap ... a jövendő . . . A jo'vő II E végtelen látomás felé kitárja a karját a nagy természet. A virág hervadása magokat, jövendőt érlel. Az egynapos tiszavirág, mely petét rak és elhull, a jövőnek nyújtja életét, a keltő madár, mely megfagy fészkén a késői hóban, korai fagyban, a jövőnek áldozza magát. De első a szülő e nagy munkában! Hosszú, értékes életének gyümölcsét odaadja gyermekének és legöntudatosabban, legalázatosabban borul le a jövő oltára előtt. A gyermek : a jövő! Milyen jövő ? „Nubia párdncza nem szül gyáva nyulat", a fülemüle tojása dallamot rejteget. De a csecsemő a legnagyobb rejtély; bölcsőjét a lehetőségek légiója lengi körül. Fejlődésének iránya jórészt a környezettől, a hatásoktól függ. Ez a nevelés problémája. A keresztyén nevelés szentsége a keresztség. A gyermekkeresztelésnek mélységes értelme van. Itt nyer először kifejezést az a vágy, az a remény, hogy a Krisztus kiábrázolódjék a gyermekben s ez marad mindörökre a keresztyén nevelés főczélja. Az apostol nem nevezte még gyermekeinek a megkeresztelteket. Imádkozott, dolgozott értük addig, míg újjá nem szülte őket. Legyen az apostol ebben a szülők, a tanítók ideálja. Vajúdjon magzatáért újra meg újra az anya, élje át e nehéz pillanatokat az apa és tegye önnön gyermekévé a tanító a gyermeket. A mult elviharzott már, a jelen most vérzik el. .. A jövőé az ország . . . Ezért dolgozzunk ! —s. TANEVMEGNYITO BESZED. Midőn intézeti életünk ezen ünnepélyes órájában e helyen szót emelek, hivatalbeli elődeimnek példáját követem. A tárgy, a melyről szólani kívánok, a protestáns irodatomtörténet jelenlegi helyzete és jelentősége theologiai önképzésünk körében. Tudvalevő dolog, hogy illetékes hatóságunk főiskolánkban a hazai irodalomtörténetnek előadását elrendelte, még pedig úgy, hogy az idevonatkozó anyag önállóan a hazai egyháztörténelemtől különállva tárgyaltassék. Ez az intézkedés új, tágas tért nyitott nieg a munkára. Míg a szorosabb értelemben vett történelem az eseményekkel számol be, az irodalomtörténet a moz-