Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-05 / 36. szám
PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők: pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Elvesztett és megtalált szív. Marjay Károly. — Vezérozikk : Az új háborús tanév. p. — Második ezikk : Jótékonyság a háborúban. Custodius. —- Tárcza : Levél a szerkesztőhöz. Jávor János. — Belföld: Beszédtárgyak és alapigék háborús egyházi beszédek számára, (v.) Katonáinkért — a közönséghez. Levél a szerkesztőhöz. Nagy Ferencz. — Irodalom; A mi nagy nyomorúságunk. G. — Egyház. — Iskola. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Elvesztett és megtalált szív. „A hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." (Lukács 12.3 4 .) Egyszer egy ember kölcsönkérte urától a fejszéjét, hogy tüzelő fát szerezzen magának. Fölmászott vele a tó pattján egy fára. Arról akart száraz ágat vágni. Alig •suhintott azonban rá egyet-kettőt, a fejszének a feje lerepült a nyeléről, bele a tóba. Mit volt mit tennie a szegény embernek? Visszament a fejsze gazdájához s megmondta neki, hogy a fejszéje beleesett a tóba. Az ezt felelte: „Bánom is én. Csak hozd vissza". Erre vett az ember egy másik fejszét, azt vitte el az urának, de az nem fogadta el. Aztán öt darab marhát hajtott az udvarára s ezt mondta: „Itt a bánatpénz elveszett fejszédért. Csak hagyd már abba a dolgot". De a fejsze tulajdonosának ez sem kellett. Utoljára a gyermekeit ígérte oda neki. Legvégül a feleségét. Ezt az ajánlatot is visszautasította az ura. „Mit akarsz hát tőlem?" — fakadt ki az ember. „Semmi mást, csak a fejszémet. De a magamét! Azt, a melyiket használatra adtam néked." Afrika őserdeiből hozták ezt a kis történetet, de azért nekünk, czivilizált európaiaknak, is sokat mond. A mi Urunk, Istenünk is csak használatra adta a szívünket. Csakhogy valamennyien hamarosan beleejtjük a bűnnek sáros, sokszor feneketlen tavába. A mikor aztán Urunk visszakéri a szívünket: nem tudjuk visszaadni. A felelet Urunk ajkáról mindig a régi: „Hozd vissza". Készek vagyunk mi is az igazi ajándékot: a szivünket mindenfélével helyettesíteni. A rozsda és moly által megemészthető kincseinkkel, marháinkkal akarjuk megvásárolni lelkünk békességét, Urunk jóindulatát. De sokféle „bánatpénze" is van az önző, bűnbemerült embernek! Hányszor kész mindenét, gyermekeit, hitvestársát feláldozni, csakhogy a szívót, az elvesztettet ne kelljen megkeresni, visszaadni. „Mit akarsz hát tőlem?" kérdi a zaklatott, békességét vesztett ember. „A szívedet, azt, a melyik az enyém, a melyiket használatra adtam néked." „A hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." Itt már a szomorú tényt magát állapítja meg Jézus. Otthon a szülei házban, az iskolában, künt az életben, mindenütt azt tanultuk, hogy szereznünk kell. Abban van a hiba, hogy rosszul tanították a kincsszerzés, gyűjtés helyét. Hol? Ezen van a hangsúly. Kicsoda az közülünk, a ki nem vesztette el a legdrágább kincsét: a szívét ? Ki az a fehér holló ? Az a nagy bajunk, hogy mindig későn tanuljuk meg, hogy az élet kincsei ós a szívünk közt eltéphetetlen kötelék van. A hová tesszük az egyiket: ott van a másik. Az elveszett szívűekre most szakadtak rá a nem szeretem napok. A földi kincsek elrablása, elértéktelenedése, elmúlása idején elpusztul a velők szoros kapcsolatban levő szívükvesztette emberek élete boldogsága is. A tízezrek, milliók elmúlása idején az örökkévaló, elfogyhatatlan kincseknek van most nagy értéke. Ha a szíved megvolna, nem a bűné, hanem a tied volna: óh, milyen boldog, erős lennél még a földi veszteségek idején is ! Te szegény ember, keresd meg a szívedet! Nézd, Jézus annyira kegyelmes, hogy nemcsak a szomorú tényt állapítja meg, hanem segíteni is kíván bajodon. Elvesztetted a szívedet? Nincs már semmid? Nem tudsz Uradnak beszámolni? Most, a földi kincsek elhalványodása idején szállj le a kegyelem tengerébe. Ehhez nagy alázat ós bűnbánat kell ám. És ott lent megtalálod azt a drága gyöngyöt. A keresztfa a kegyelem tengeréből mered ki, azon van a te „elfogyhatatlan kincsed", a te üdvösséged. Ott, a kereszt aljába üdvösséget lelhetsz és a hol van a te kincsed, ott van a te szíved is. Ott találod meg — egész biztosan tudom ! — a te összetörött, szegény szívedet is. Jer, tanuld meg tőlem e szép éneket:
