Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-24 / 4. szám

KRÓNIKA. A Vatikán kinyílt kapuja. A világot újból bejárta egy újabb rémes olasz­országi földrengés híre. Minden eddigi földrengést fölül­múl a mostani borzaimassága. Körülbelül 30,000 halott és 50,000 sebesült hirdeti rémes erejét. S még valami. Olyan nagy volt az ereje, hogy a Vatikánnak csaknem félszázad óta bezárt, kapuja is kinyílt tőle. S a keresztyén világ szemében ez talán még nagyobb esemény, mint a 30,000 halott és az 50,000 sebesült. — Több szó esett a lapokban arról, vájjon a Santa Marta-kórház valóban kívül esik-e a Vatikán területén, vagy azon belül van? Ha kívül esik. ;ikkor valóban megtörtént január J 4-én a világraszóló esemény : XV. Benedek csakugyan kinyitotta azt a kaput, a melyet egyik elődje 45 évvel ezelőtt abban a reményben zárt be, hogy azok fogják azt kinyitni, a kik az egységes olasz királysággal rombadöntött régi pápai birodalmat újból ki fogják hasítani Olaszország testéből. A sírjába döntött pápai birodalom föltámasz­tásába vetett remény azonban mindjobban halványulni kezdett. Rómát, magát nem hatotta meg a „szent fogoly" sorsa. Hú maradt középkori hagyományaihoz, a mikor századokon át viaskodott a pápákkal, a mikor — többek között — a IV. Henrikkel Kanossár, járató, vaskezű VII. Gergelyt is elűzte falai közül. Sőt, világ csúfjára, azt is megtette az örök város, hogy a pápa bosszantására nem régiben zsidó embert választott polgármesterévé. A római egyházzal szemben egyre közömbösebbé váló olaszoknak eszük ágába sem jutott, hogy országuk egységét, a szent fogoly kedvéért megbolygassák. Azokban a „katholikus", meg „legkatholikusabb" országokban is a melyekben leg­inkább bizakodhatott a szentszék, mind jobban ós jobban elerőtlenedett a római egyház hatalma. — Mikor már nemcsak Francziaország, de még Spanyolország katho­likusaitól sem volt mit várni, a szentszék minden bizal­mát kettős monarchiánkba vetette. Néhány jezsuita be­folyás alatt elsötétült agyvelőben itt csakugyan élt az a képtelen gondolat, hogy nékünk meg kell támadnunk Olaszországot és vissza Kell állítanunk a pápai birodalmat. A viszonyok változása folytán azonban ezek a félre­vezetett lelkek is kénytelenek lettek búcsútvenni szeren­csétlen gondolatuktól. Ha maradtak volna még manapság is ilyenek, akkor kénytelenek volnánk ezeket is abba a kategóriába sorozni, a melyet a miniszterelnök sokat emlegetett újévi beszéde állapított meg. — A Benedekek nevét viselő új pápa sokkal ügyesebb diplomata, sem­hogy folytatni akarhatná elődei strucczpolitikáját. Szem­üvegén keresztül is tisztábban látja a világ folyását, mint azok. A megrázó katasztrófát ügyesen fölhasználta arra, hogy kinyissa a csakis belülről kinyitható kaput. S ha csakugyan nem kellett volna átlépnie a Vatikán bemohosodott küszöbét ahhoz, hogy a Santa Marta-kór­házba belépjen, a „seinper idem" egyház mostani feje bizo­nyára nem sokáig fogja váratni a világot erre a lépésre ! TÁRCZA. Rövid levél. Ez alkalommal én is csak annyit írhatnék, a meny­nyit a harcztéri tudósítók olyan gyakran jelentenek: a helyzet az utóbbi napokban nem változott. Kórházból ki, kórházba be, ez a napi programm. Az epizódokat az egyik, vagy másik beteggel való érdekesebb beszélgeté­sek alkotják. De lett volna egy nagyobbszabású dolog is, ha sikerül. A becsi ref. és ev. tábori lelkészekkel, Csikesz­szel, Kraftával kihallgatást akartunk kérni gróf Tisza Istvántól a prot. tábori lelkészek kinevezése ügyében. De a külügyminiszteri válság épen akkor volt a leg­erősebb s így a kihallgatásra nem volt idő. Egyébként újra voltunk a hadügyminisztériumban s egy kollegánkat melegen ajánlottuk Zorzi őrnagy figyelmébe. Megbeszé­lést folytattunk a bécsi Magyar-Egylet vezetőségével is a magyar sebesültek rendszeres gondozása tárgyában. Egy magyar istentisztelet alkalmával pedig Balogh Eleméi­pozsonyi lelkésszel is megismerkedtünk. Még Budapesten elhatároztam, hogy, hacsak lehet, Breslauba is elmegyek s mire ezek a sorok megjelennek, már Olmützöt is elhagyom, ha a környékbeli városokban nem lesz sok sebesült. Bécsen kívül Brünnben is voltam újra, azonkívül Königsfelden és Zunttauban. Ez utóbbi kis városban az egyik kórházban magyar apácza ápolja ref. íiainkat. Brünnben pedig az a szép dolog történt, hogy egy Tóth Lajos nevű magyar fiúnak, a ki mindkét szemére meg­vakult, 9000 K-án felül gyűjtöttek maguk a brünniek, hogy valamennyire mégis könnyebbé tegyék az életét a szerencsétlen embernek. Erről, úgy tudom, a magyar lapok is megemlékeztek. Szép dolog is, mert az egye­temes szeretet és részvét erejének felemelő bizonyítéka. E helyen is köszönetet mondok még S.iilassy Aladár ő nagymóltóságának, hogy a Németországba szóló út­levelet részemre kieszközölni kegyes volt. Remélem, hogy nemsokára már fel is használhatom, miután Gráczban már kinevezték Szabó Dezső daruvári lelkészt s miután így ő azt a vidéket gondjaiba veszi, én több időt t,ölt­hetek északon, a hol tudomásom szerint csak Bielitzban van még ref. tábori lelkész : Nádasdy Benjámin. Hiszen az is lenne az ideális állapot, hogy mire az én utam befejeződik, addigra minden vidéken lenné­nek már tábori lelkészek és sokkal részletesebben foly­tatnák tovább azt, a munkát, a melyet én csak futólag végezhettem. Es végül két dologra akarom ez alkalommal lel­késztársaim figyelmét felhívni.* Mind a kettő a sebesült katonák érdekeit van hivatva előmozdítani. Az egyik azoknak Ausztriából való hazahozatalára vonatkozik. Már * Kérjük laptársainkat, hogy ezt a rövid részletet népünk érdekében átvenni szíveskedjenek. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom