Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-24 / 4. szám

nem a mi kunyhóink lettek elhagyatottá, nem a mi gyermekeinknek, a holnap árváinak jajszava sikong az ellenséges golyók baljóslatú sivitásában ? Ah, megrendíthetetlen érczhegy az Isten akarata s az ó szekerei arra járnak, amerre 0 mutat. De ha látjuk a vészt, halljuk a jajt, halljuk meg belőle a vigasztalás szavait is. Isten nem akarja a végső pusztulást, nem bocsátja le a szívekre a gyász örök éjszakáját. A vérözön, a könnytenger nyomába elküldi a béke szelíd fuvallatát Oh, mint áhítozik már rá a mi lelkünk, mint óhajtjuk már látni a béke követét fehér paripáján ! Meghajtjuk fejünket Isten örök végzése előtt, alázattal hordjuk a ránk mért szenvedést, híven elvégezzük a haza védelmében ránk bízott feladatot, de szívünknek minden dobbanása, lelkünknek minden rezdülése arra felé száll, a honnan a békének hírnökét várjuk. És ennek a békének el kell jönni, hisz a veres lovakat, a gyász szekerét szükségképen követi a harmadik fehér-lovas szekér. A kitárt karoknak milyen erdeje emelkedik majd fel üdvözlésére, a hozsannának milyen orkánja viharzik majd feléje, ha egyszer megjelen. Oh, Isten békéje, jöjj> jöjj fehér lovaktól vont fényes szekereden, gyógyítsd be a sebet, mit a háború és a gyász okozott! És aztán jöjj te, tarka lovaktól, erős lovaktól vont életnek szekere. Az elpusztult földekre borítsd rá a virágos réteknek színpompás köntösét, a nyomortól és szenvedéstől sápadt arczokra az egészségnek, örömnek bibor árnyalatát. Mintha csak a modern természettudományi megismerésnek s egyben a jóságos Istennek biztató és bátorító szava csendülne ki abból, hogy a próféta a tarka lovakat még különösképen erőseknek is nevezi, szinte halljuk a bátorító szókat: „Az élet erősebb, mint a minő a halál". Erezzük, hogy nekünk, egyenesen nekünk, a mi sokat szenvedett magyar népünknek szól az ígéret és a megbízatás : Menjetek, menjetek erős, tarka lovak, életnek szekere délnek földje felé, járjátok el ezt az egész földet, hadd derüljön már rá egy boldogabb korszak is. Csendesedjék meg Uram a te haragod ott északnak földjén és hozz új életet, hozzál víg esztendőt a te magyar népedre. Czegléd. Holló Géza. A DUNAMELLÉKI REF. EGYHÁZKERÜLET KÖZÖNSÉGÉHEZ! Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól! (1 Kor. I. 3.) Meg vagyok győződve Atyámfiai ti felőletek, hogy teljesek vagytok minden jósággal (Róm. XV. 14.), azért azzal a kéréssel fordulok hozzátok, hogy e küzdelmes időkben, melyekben élünk, különösképen igyekezzetek felvenni azok gondját, a kik segítség és lelki vigasztalás nélkül szűkölködnek. Tudom, hogy ezt cselekszitek is. De még is kötelességem nekem, a kire Isten ezen egyházkerülethez tartozó hívek lelki javai fölötti őrködést bízta, hogy újból és újból rámutassak arra a nagy szeretetre, melyet Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus hozott a világra, s melyből mindig meríthetünk s kell is merítenünk. Minden veszedelem, a mely embertársainkat éri, Jézus szeretetének fényében úgy tűnik fel, mint szent alkalom a nagy parancs teljesítésére. A jótéteményben pedig ne restüljünk meg, inert a maga idejében aratunk, ha meg nem restülünk. Azért míg időnk vagyon, mindenekkel jót tegyünk, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédivel. (Grál. VI. 9 10.) És van-e nemesebb alkalom, mint lelki vigasztalással, építő és hiterősítő olvasmánnyal ellátni azokat, a kik hazánk védelmében megsebesültek, azokat, a kik szeretteik miatt aggodalomban, vagy már gyászban járnak. — Gyülekezeteink, lelkészeink, buzgó híveink eddigi áldozatkészségét öregbítenünk kell. Arra kérem azért Lelkész Atyámfiait, hogy általuk meghatározandó valamelyik közeli vasárnapon szószékről a híveket hívják fel s a presbiterek útján az anyagi javakkal jobban megáldott egyháztagokat külön is szólítsák fel, hogy a sebesültek és a csatatéren elestek hátramaradottjai közt o>ztandó hiterősítő olvasmányokra buzgó szívvel adakozzanak. Az adományokat minden lelkész küldje közvetlenül B. Pap István egyházkerületi pénztárnokhoz (IX., Ráday-utcza 28.). Isten áldása legyen a buzgó adakozókon, egyházunkon és hazánkon! „A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hit által, hogy reménységgel bővölködjetek a Szent Lélek ereje által." (Róni. XV. 13.) Kunszentmiklós, 1915. január hó. Atyafiságos üdvözlettel Dr. Baksay Sándor, püspök. * Ez a felhívás ment szét egyházkerületünkben. A mi püspökatyánk üzenete fiaihoz. Meg vagyunk győződve, hogy nem lesz pusztában elhangzó szózat. Tudjuk, hogy sokfelől igénybe van véve közönségünk. De ezt az igazán „szükséges dolgot" bizonyára megszívleli mindenki. Harcztereken, kórházakban szolgáló lelkészeink részéről untalan hangzik felénk, mint ez a mai számunkban közölt levelekből is látható, a kérő, sürgető szózat: adjatok, küldjetek! Aranyat, ezüstöt ? Nem, ennek mi hasznát sem vesszük. Testi és lelki táplálékot. Az utóbbit tőlünk, az egyháztól, az édes anyától várják. A lelki éhség csillapításáról ennek kell gondoskodnia. Mióta az első panaszos szó itt a lapok hasábjain felhangzott, azóta sok minden történt, sok hiány nyert orvoslást. De a szükséglet nem fogyóban, növekedőben van és így lesz még ... ki tudja meddig! Az adományokat e lap hasábjain nyilvánosan is nyugtázzuk.