Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-01 / 31. szám
TÁRCZA. Apróságok dr. Baksay Sándor életéből. Egy nagy emberünk a magánéletben Nem a baráti elfogultság mondatja velem, hogy Baksay Sándor nemcsak mint író volt nagy, szinte páratlanul, majdnem utolsó mohikánja a teljes magyarul írás bűbájos varázsának. A kik közelebb állottunk nemes lelkéhez, még valami mást is éreztünk: azt a derült, egyenes bölcsességet, melyet az általa annyira kedvelt klasszikusoktól örökölt, együtt a serenitás isteni adományával, a tőrőlinetszett magyar humorral, mely átvonult ép úgy írásain, mint egész valóján. Ha a franczia szállóige szerint a stíl az ember, — Baksay teljes egyéniségét meg lehet ismerni irataiból. Minden irata ő maga volt egészen, s benne épen úgy kitűnő egyént vesztettek el barátai, mint írót az irodalom. Multis ille bonis flebilis occidit. Nulli flebilior, quam mihi . . . Mikor mélyen lesújtva halálának híre által, végiglapoztam emlékeimet s átolvastam néhány hozzám intézett levelét, mintegy lelkifurdalást éreztem, ha ezen, az irodalom történetére oly becses leveleket, melyek elhunyt barátomra oly közvetlen meleg fényt vetnek vissza, megtartanám kizárólag magamnak, — s elhatároztam, hogy legalább egynehányat közülök a Ráday-könyvtár levéltárába helyezek el. Öt ilyen levél következik itt, a melyek intim dolgokat nem érintenek, s mégis talán épen olyan gyönyört és élvezetet fog okozni olvasásuk, mint a milyen mélyen belevilágítanak egy mélyen gondolkozó elme és melegen érző sziv redőzeteibe, melyek röviden egészen mutatják nekünk őt magát. Az első számú levél, fájdalom, a korábbiak nincsenek meg, válasz azon levelemre, mellyel püspökké választatásakor üdvözöltem; a második alkalmi levél, egy pártfogolt jeles ifjú érdekében ; a harmadik válasz miniszteri búcsúzásomra; a negyedik szintén alkalmi levél, egy pártfogolt érdekében ; az ötödik végül válasz egy-két, unokaöcsém érdekében hozzá intézett soraimra. De mind az öt egész Baksay Sándor. György Endre. I. Kedves Barátom ! Ha angollá degradálódtál volna, nem mernék megállani előtted, mert az angol faktúrás és punctumos nép, megvárja, hogy a kihez szól, rögtön feleljen. Minthogy azonban megmaradtál igaz magyarnak : remélem, hogy nem utasítod vissza felbontatlanul levelemet s elfogadod igaz mentségéül késedelmemnek azt, hogy Mart. 17~ón kelt leveled csak April 12-kén került kezembe felbontott állapotában, véletlenül, Budapesten; és ha ez nem elég mentség, tudd meg, hogy vannak nálad különb emberek is, a kiknek harmadfél hónap óta vagyok adósa, — s ha ezek nem dethronizálnak, örök püspök maradok (de nem cantuariai), melyhez való gratulatiódat kegyes szívvel köszönöm. Méltó az örömöd : de méltó a kettős fájdalmad is : mert fantáziám, a költői, már is belefuladt a stilus curialisba, tehát „költészetet franktól ne várj, azok királya vesz, meg ad" t. i. intézvényeket, a kálvinista főesperes pedig: — „a jobb rész" „bennem kihalt"; de ha semmi sem marad is belőlem, vitabit Libitinam az utolsó kálvinista magyar főesperes — arczképe. (Boldog lutherek, nekik még van, holott ők csak tótok.) Arczképe, mondom, mert hiszem, hogy Nagy Miklós,1 minekutána minden minőségemben (értsd, annak minden fokozatán) megreprodukált (örök hála neki, mert ha ő ezt nem tette volna, „elvonulván laktunk, gitárunk, most varjú sem károgna utánunk"), most legeslegutószor még bemutatna, mint utolsó főesperes megathariumot, a ki elszaggatott három trakt. gondnokot; holott Somogyban és a koronátlan Ugocsában a gondnokok nem nyugszanak addig, míg el nem szaggatnak három-négy javabeli esperest. Az eddigiekből pedig vedd tudomásul, hogy három hónap óta ez az első kedélyes órám, melyben ezt Írdogálom, s ezt köszönöm néked. Ha így folyna a világom, bizony még a fantáziám is megfrissülne, s írhatnék olyan Babettet,2 a melyet tőlem minden kántor irigyel, főképp te, a ki életedért el nem tudnád énekelni a IV. zsoltár 3-ik versét, melyet Fejes Pista excommunikált az új zsoltárjából, ö. m. a. f. De minthogy nem mindennap van szerencsém a te Babettirigységedhez, bizony bele kell nekem savanyodnom a hosszú képbe ; ; i annyival inkább pedig, mivel e káplán szűk világban, a káplánok ritka sorát nem akarván ritkábbá tenni, Lord Babettowa ő méltósága „Kit titkár nem léte miatt a bú epeszt, Maga „iktat", „sürgői", „származtat" és „meneszt", a mint ezt egy korábbi költeményében már előre sejtve megírta. Imé mely sokat írtam néked az én pennámmal : még többeket is írhatnék, de itt a menesztés ideje s nem akarom a te, klasszikus magyarságú familaris epistola után régóta szomjúhozó lelkedet tovább is epedni, azért kelj fel, hajtsd meg fejedet az áldás elfogadására; nem az enyémre, a mely nincs és ha volna is, erőtelen, — hanem Azéra, a kinek áldó kegyelmébe minden keresztyén ember szívvel ajánlja felebarátját is, hát még az egészet. Kunszentmiklós (ebből tudd meg, hogy földi sátorom ezentúl is a híres Babetti-tó partján van s lesz felvonva) 1904. Apr. 16. egész barátod Baksay m. k. 1 A Vasárnapi Újság néhai szerkesztője. SzerJc. - Baksaynak egy elbeszélése, a melyért bizalmas barátai, többek közt a közlő is, tréfásan csipkedték a szerzőt. Szerk. 3 így egy tréfás, hosszíiképtí fej van rajzolva a levélbe. Szerk.
