Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-08-01 / 31. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI esISKOLALLAP Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinsz5vetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Az én nevemben. Nyáry Pál. — Vezérczikk : Kétségbeejtő elvek. Sebestyén Jenő. — Kró• nika: Hová jutottunk! Hej, ka Tisza lutheránus lenne . . . Ellenpápaság. — Tárcza: Apróságok dr. Baksay Sándor életéből. Egy'nagy emberünk a magánéletben. György Endre. — Belföld: Támadás a Bethesda-kórház ellen. Külföld : Amerika. Dr. Harsányi Sándor. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Gyászrovat. — Pályázatok. — Hirdetések. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKE1 PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belsó munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Az Élet Könyvéből. Az én nevemben! „És előfogván egy gyermeket, közéjük állata azt; és ölébe vévén azt, monda nékik: A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott." Márk 9. 36-37. A gyermek befogadása valóban aktuális kérdés. Hatalmas területeket tett pusztává a háború és több ezer gyermek vált hajléktalanná, apátlan, anyátlan árvává. Olvashattunk a lapokban a gyermekeket szállító vonatokról s a befogadásra készek megindítóan nagy számáról, kik közül sokaknak nem jutott már befogadni való. A háború tovább dúl s a befogadásra várók nem fogytak el az első vonatokkal, lesz még — sajnos — sok befogadásra váró gyermek s hisszük, nem marad egyik sem fedél nélkül. De! Vájjon hányan találnak igazán befogadásra ? Sőt, többet kérdek : saját gyermekeink közül is hányan vannak, kikről elmondhatjuk, hogy befogadtuk őket? A gyermek a legtöbb házban úgy nő fel, csaknem észrevétlenül. A kenyérkereső apák az anyai kötelességek közé sorolják rendszerint a gyermeknevelés szent feladatát. S az anyák ? Valljuk meg, hogy annyira leköti őket a házvezetés soha elfogyni nem akaró teendőivel, hogy legfeljebb ha gyermekeik tiszta öltözékéről és rendes táplálásáról gondoskodhatnak. Hány házban jut ma arra idő, hogy annak a gyermeknek naponként legalább egy félórácskát, szenteljen a szülő s annak lelki világával tervszerűen foglalkozzék. Mennyi áldás áradna abból, ha gyermekeinknek nemcsak kosztolói, hanem igazán befogadói lennénk! Mennyi áldás áradna hazánkra is, ama hajléktalan gyermekek igazi befogadása által! Igazán pedig csak akkor fogadjuk be, ha Jézus nevében fogadjuk be őket. Jézus nevében, tehát nem a magunk számára, nem saját önző czéljainkért, hanem Jézusért. Gyermekeinket a menny számára kell nevelnünk. Ők az Úr tulajdonai, mi csak nevelőszülők vagyunk. Kötelességünk elvezérelni őket a földi boldoguláshoz szükséges összes ismeretekre. De jaj, ha elfeledjük, hogy az örökkévaló dolgok ismerete tesz bennünket a földi élet igaz boldogságának megismerőivé is. Hány édes apának és anyának lelkét indítja imára e nagy gondolat, hogy gyermeke a Jézus tanítványa legyen ! Hogy Jézus nevében fogadjuk be gyermekeinket, kell, hogy mi legyünk előbb a Mester tulajdonai, a Jézus tanítványai. Az 0 nevében csak az övéi munkálkodhatnak! Azok a hatások, mik gyermeked fogékony lelkét a szülői házban érik, a legmaradandóbbak, és igazi keresztyén generáczió létrejövetelét csak ott remélhetjük, a hol a családi hajlék szentélyét áthatja az evangélium fénye és melege. Ilyen-e a te házad ? Befogadod-e igazán a gyermeket s a Jézus nevében fogadod-e be őt? Nyáry Pál. KETSEGBEEJTŐ ELVEK. Nem tudjuk, figyelemmel kísérte-e a magyar ref. vallásos társadalom a budapesti Népopera ügyének tárgyalását a főváros törvényhatóságának pénzügyi bizottságában ? Ha igen, úgy szomorú és keserű lélekkel láthatta annak a szerencsétlen és kificzamított szellemnek az uralmát, a mely, a többség állásfoglalásából következtetve, a fővárost kormányozza. Szerencsére a napilapok sem siklottak el baráti „jóakarattal" az ügy fölött; egyik-másiknak volt bátorsága rámutatni arra a szé-