Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-27 / 26. szám

mondhatom néktek, nincs olyan tudós professzor, a ki olyan kúra pasztorálisra tanítana meg minket, mint a kondori eklézsia papja. A mesélőt szeretnők még egyszer felébreszteni, hogy meséljen ennek a kornak, a melyik mesét már nem hall, a melyikre nézve a levendula illata megszűnt, a melyikre nézve a piinkösti rózsa nem virág, a melyiknek az útszéli pipacs piros virága kell, mert nem hall mesét, szegény a fantáziája és így meg van ölve a tettereje. Ha pedig megjelennének itt egymás után a latin és görög világ klasszikusaiból az alakok, régi jó jelennék meg előttünk. Mint ő maga mondja, családjuk két tagját kivéve, egyetlenegy Baksay sem volt Magyarországon túl és semmiféle más nyelvet a maga anyanyelvén kívül nem beszélt, de mindegyik jól beszélt latinul s, tegyük hozzá, a mi Baksaynk görögül is. Honiéros hősei olyan nyelven szólalnak meg, mintha vele együtt Árpáddal jöttek volna be, mintha vele együtt Nagypeterden születtek volna. Megszólalnak olyan magyar nyelven, mintha nem is Trója ostromáról lenne szó, hanem Budavára körül folynék a csata. Kár, ezerszeres vesztesége magyar irodalmunknak, hogy ebből az elagguló kézből kiesett a toll és az Ödysszea csak töredékül maradt: néhány ének, egypár tört szalag. — Bevégződött a munka. Hát nem jogos, hogy azzal kezdtem, hogy nem gyászra, nem sirámra hívtalak benneteket, hanem — a grádicsok énekének szavaival — arra, hogy „Áldjátok az Urat!" A felelet pedig az ő ajkáról, mely annyit áldott életében: „Az Űr áldjon meg tégedet a Sionról!" Áldássá tette ezt a gyülekezetet, áldássá tette azt, a kit alig néhány hónappal ezelőtt vesztett el, 57 évi együttélés után. „Soha az 57 év alatt még csak egy felhő sem volt az egünkön": ezt a vallomást tette előttünk. Édes lelke, hivő lelke már szemtől szembe látja Azt, a kiben hitt. Most örül a színről színre való látásnak, most örül a viszontlátásnak, annak a boldog viszontlátásnak, a hol két szív, a melyik szerette itt lenn egymást, ott fenn az örökkévalóságban egyesül. „A földön is harag, az égen is harag; piros fiiszálak és piros napsugarak" : ez volt utolsó jelentésének textusa, ebből indult ki. Reánk nézve ma is „a földön is harag, az égen is harag; piros fűszálak és piros napsugarak" még mindig, de neked, elköltözött halottunk — örök békesség. Pihenni mégy, földnek elfáradt vándora. Örülj a színről színre való látásán Annak, a kinek hittél és a kinek szolgáltál. Amen. BELFÖLD. Baksay Sándor temetése. Vasárnap délután adtuk át ősz püspökünk kihűlt porait az édes anyaföldnek, melyet annyira szeretett. Az ég haragos ábrázata is kitisztult a temetés idejére. Mikor az ország különböző részeiből összesereglett temetési küldöttség a keleti pályaudvaron gyülekezett, még ugyancsak esett az eső. Két nagy Pullmann-kocsit szorongásig megtöltöttek a temetésre utazók. Külön szalonkocsi hozta a kormány képviselőit: dr. llosvay Lajos közoktatásügyi- és dr. Vargha Gyula kereskedelemügyi államtitkárokat. Társaságukban utazott dr. Szász Károly, a képviselőház alelnöke, dr. Beöthy Zsolt és dr. Néggessy László, a Tudomáuyos Akadémia és a Kisfaludy-Társaság küldöttei. A Pullmann-kocsikban ott láttuk az egyetemes konvent, mind az öt egyházkerület, a nyolcz dunamelléki egyházmegye, az ev. testvéregyház, a fő- és középiskolák, stb. küldötteit. A konventet dr. Kenessey Béla, az új lelkészelnök és gr. Degenfeld József világi elnök, dr. Boksa Lajos és dr. Benedek Zsolt képviselték. Kedvesen lepett meg mindnyájunkat, hogy a legtávolabbi, az erdélyi egyházkerületből oly szép számmal jöttek. Ott láttuk a püspökön kívül Lészay Ferenez főgondnokot, Vásárhelyi Boldizsár esperest, dr. Kecskeméthy Istvánt, a kolozsvári theologia igazgatóját, dr. Boér Elek egyetemi tanárt, igazgatótanácsost, dr. Tavaszy Sándor püspöki titkárt. Igen szép számmal jöttek Dunántúlról is. Ott volt Németh István püspök, Kiss József, Nagy Lajos, Tóth Kálmán esperesek, Sárközy Aurél és Szabó György egyházmegyei gondnokok, A nagy tiszántúli egyházkerületből a főgondnokon kívül Kiss Ferenez főjegyzőt és dr. Kun Bélát, a debreczeni kollégium igazgatóját láttuk ott. A tiszáninneni egyházkerületet és a pataki főiskolát Pálóczi Czinke István esperes, Nóvák Lajos theol. dókán és Rohoska József theol. tanár képviselték. Egyházkerületünk tisztviselői és tanácsbírái közül ott voltak : dr. Darányi Ignácz főgondnok, Petri Elek lelkészi- és Benedek Sándor világi főjegyző, dr. Ballagi Aladár, Bernáth Géza, dr. Bernát István, gr. Ráday Gedeon és dr. Szabó Béla tanácsbírák. Az egyházmegyék közül a közelebbiek : a solti, a kecskeméti és a pesti voltak — természetesen — a legtöbb küldöttel képviselve. A budapesti egyház képviseletében ott voltak : dr. Kovácsy Sándor főgondnok, dr. Kósa Zsigmond gondnok, Kovács Emil, Keresztesi Samu, Takaró Géza lelkészek, Varga Antal vall. tan. lelkész, Biberauer Richárd, a Filadelfia diakonissza-egylet lelkésze, Kiss Géza s.-lelkész. A Lorántffy-diakonisszák képviseletében két testvér jelent meg. A pesti egyházmegye részéről ott voltak : Nagy Ferenez esperes és gr. Teleki József gondnok, Bárdy Pál, Benkö István, ifj. Benkö István, Földvári) László, Hörömpö Ferenez, Mády Lajos, Mócsy Mihály, Perjessy Károly, Sáfár Béla, Sípos Pál, Szabó Balázs, Székely Ödön és Szinok Zoltán lelkészek. A kecskeméti egyházmegyéből megjelentek: Ádám Kálmán esperes, Küry Albert gondnok, Sárközy József, Simon Ferenez. Takács József. Kecskemétről Farkas Kálmán, Fazekas Ferenez, Marton Sándor tanárok és ifj. Szappanos Elek, Nagykőrösről Patonay Dezső és Bakó József lelkészek, dr. Kökény Dezső fő-