Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-27 / 26. szám

PROTESTÁNS IcsISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Ima dr. Baksay Sándor temetésén. Petri Elek. — Vezérczikk: Dr. Kenessey Béla püspök gyászbeszéde. — Belföld: Baksay Sándor temetése. K. Utolsó látogatás Baksay Sándor püspökünknél. Darányi Ignáez. Falusi levél. —ni —n. A budapesti ref. theol. akadémia hallgatói a sebesült katonák ápolásában. — Irodalom : Bohár László : „Jeltelen sír felé." Sántha Károly. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Pá­lyázat. — Hirdetések. IMA DR. BAKSAY SÁNDOR TEMETÉSÉN. Örökkévaló Isten, intézkedéseidben megfoghatatlan, akaratodban változhatatlan Felség! Könnyes szemekkel, mély fájdalomtól megvérzett szívvel, gyászba öltözött érzések közt keresünk Téged, hogy kiontsuk keservün­ket és enyhítő balzsamot kérjünk sajgó sebeinkre. Uram ! Te benned bíztunk eleitől fogva; benned bízunk most is, midőn a keserűség árja vesz körül minket, mert Te vagy a mi hitünknek erős kősziklája és reménységünk­nek egyedüli horgonya ! — Töredelmes lélekkel, bánatos szívvel, de hivő bizodalommal borulunk le azért Te előt­ted, jó Atyánk! Szent házadban e gyászos koporsó mel­lett, mely a te alázatos, az élet munkáiban elfáradt szol­gádnak, a mi szeretett főpásztorunknak, vezérünknek porrészeit foglalja magában. — Hálát adunk neked, mennyei édes Atyánk! azért a sok jóért, a mit általa közöttünk véghez vittél. Köszönjük mindazon áldásokat, a miket földi életében vele éreztettél; köszönjük Neked, hogy késő vénségéig atyailag hordoztad őt vándorutain; hogy gondviselésed szárnyaival vetted őt körül még ak­kor is, midőn ereje immár megfogyatkozott, sőt még a megpróbáltatások között is szent akaratodon megnyugodni segítetted. Kérünk, jó Atyánk ! fedezd be pihentető ke­gyelmeddel a mi szeretett főpásztorunknak meghidegült tagjait, adj neki csendes nyugodalmat, az ő imádságos lelkének pedig örök üdvösséget ott fenn az üdvözült lelkek boldog seregében, hol egy szerető lélek örven­dezve várja őt s a hol hitünk szerint nincs fájdalom és könnyhullatás. Végtelen jóságú Isten! Könyörülj azoknak keser­vén, kik bánatos szívvel állanak a gyászkoporsó mellett. Küldd el hozzájuk a Te vigasztalásodnak angyalát; mutasd meg rajtuk irgalmasságodat és győzd meg őket, hogy Te mind kedves, mind kedvetlen napjainkban, mind életünkben, mind halálunkban jó Istenünk vagy és édes Atyánk. — Emelj fel és vigasztalj meg minket is jó Atyánk, a kik most a Te házad iránti buzgó szere­tetétől áthatott főpásztorunk koporsója felett kesergiink; és vigasztalj meg akkor is, midőn azok miatt kesergiink, a kiket e földön elvesztettünk. Vezess el minket a Te irgalmasságod zsámolyához, hogy a Benned vetett élő hit legyen a mi kimulásunk nehéz órájában is erősítő angyalunk, egyetlenegy fővigasztalásunk, békességünk, üdvösségünk szent Fiad, a Jézus Krisztus által, Ámen. Petri Elek. DR. KENESSEY BÉLA PÜSPÖK GYÁSZ­BESZÉDE.* „Grádicsok éneke. Nosza, áldjátok az Urat mind, ti szol­gái az Űrnak, a kik az Úr házában álltok éjjelente! Emel­jétek fel kezeiteket a szent helyen és áldjátok az Urat! Áldjon meg tégedet az Űr a Sionról, a ki teremtette az eget és a földet!" 134. Zsoltár. „Mert kérésüket a híveknek meghallod kegyesen, azért Tehozzád az emberek jönnek mindenünnen." Ez a szent tapasztalat volt az, mely felvitte Izraelt minden nagy ünnep alkalmával Jeruzsálembe. Onnét, Jeruzsá­lemből, a Sionról áldotta meg őket az Úr: meghallgatta az ő kérésüket. Jöttek mindenünnen. Öntötte a zarán­dokok egész seregét a Jordán völgye, Genezáret vidéke, Mamré tölgyese; jöttek Libanon czédrustermő hegyeiről és Hermonnak harmatot aláhullató hegyeiről. A zarán­dokok ajkán megcsendült az ének. A 120-ik zsoltártól kezdve halljuk a Grádicsok énekét. A mint mind köze­lebb jönnek Jeruzsálemhez, mind mélyebbé válik a hang. Felszárnyal az ének : „Felemelem szemeim a hegyekre, a honnan jön az én segítségem". A másik csoport hangja belezengte az énekekbe az emlékezést az elmúlt időkről, a mikor Izrael erős és hatalmas Istene megtartotta az atyákat minden zivatar­* Dr. K. I. gyorsírói följegyzése alapján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom