Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-06 / 23. szám

PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belsó munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: A kenyér. Gombos Lajos. — Vezérczikk: Erdély védelme. Sebestyén Jenő. — Krónika : Szakítások. — Táreza: Pünköst a kórházban. Takács József. — Belföld: Az egyetemes konvent gyűlése. K. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A kenyér. „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, a mely Istennek szájából származik". Mt. 4.4

. A mindennapi kenyér felőli aggodalom nehezedik az emberek lelkére. Sokan már az inség rémképeit is látják. A mostani nagy idők egyik intése, a mely olyan mélyen belevág milliók lelkébe: becsüld meg a mindennapi kenyeret. De, a mikor tekintetünk a mindennapi kenyérre szegeződik, a lelki éhségről sem feledkezhetünk meg. Az emberi lelkek is vágyódnak az eledel után. Mily felséges ezeknek láttára tudni azt, liogy nemcsak kenyérrel •él az ember, hanem szükség van az Isten igéjére is, a mint ezt évezredekkel ezelőtt mondotta a Mester. Nem kicsinyli le Isten gondviselése és Jézus a mindennapi kenyeret, de többet akar adni! Isten a mindennapi kenyér felől is biztatást ad: ő tudja, hogy mire van szüksége az embernek és feltétlen gondoskodással meg is adja ezt. Maga Jézus a mindennapi kenyér felől aggodalmaskodóknak lelkére is köti ezt, sőt többet is mond. A ki nem tud bizni Isten szeretetében, a ki kicsinyhitűen aggodalmaskodik, pogányságban szenved (Mt. 6.3

2

.)• A keresztyén hitének teljességével megragadja a nagy Ígéretet: 0 neki gondja vau tirólatok! Istennek gondja volt a pusztában Ínséget látó zsidókra. Hitetlen kifakadásaikkal így ostromolták az eget: ^avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában ?" (Zsolt. 78.1

9

.) „vájjon tud-é kenyeret is adni?" (20. v.), bármennyire „nem hittek Istenben és nem bíztak az ő segedelmében" (22. v.), — Isten az ő keményszívűségük daczára is „mennyei gabonát" (manna) adott nekik. „Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett neki eleséget" (25. v.). Isten tudja, hogy mire van szüksége a magyar nemzet harczoló katonáinak ós itthon maradt tagjainak! Elég minden napnak a maga terhe, gondja, fájdalma, munkája, felelőssége. A többi felől pedig ne aggódjatok ; Ő neki gondja van tirólatok. Mily jó tudni azt, hogy a mindennapi kenyeret sem magunknak, hanem csak épen ennek a földnek (nem az agrár magyar hazának) köszönhetjük; mily jó, ha nem bízzuk el magunkat és hálatelt szívvel ós lélekkel mondjuk: Isten asztalának vendégei vagyunk, Ő adja a mindennapi kenyeret. Sőt Isten többet is akar adni! Adja az élet beszédét. Ha eddig lekicsinyeltük, nem törődtünk vele, éhezni hagytuk lelkünket, a mostani időben százszoros erővel tör ki a lelki éhség és kielégíttetést követel. A lélek is megköveteli a magáét. A szenvedő, a gyászoló, a küzdő, a dolgozó emberek kénytelenek megérezni, hogy van lelkük és azt meg nem elégíthetik gyatra olvasmányokkal, hanem egyedül a Mester igéjével, az életnek beszédével. Senki sem tagadhatja le most már e beszédes tényeket, számolnia kell vele minden embernek. Jézus ma is felajánlja a kifogyhatatlan kenyeres kosarat, sőt többet, ő magát. „Én vagyok az életnek kenyereNála nélkül gyötrődik, éhezik, sőt tönkremegy az emberi lélek. Vele az emberi lélek kielégíttetést talál. Tápláljuk derekasan lelkünket és az Úr szolgái az éhezőket is. Ne mondjuk az Isten igéj' vei szemben, a mikor a mostani lelki éhség esdve elibénk áll: „Nincs kenyerünk". Becsüljük meg a mindennapi kenyeret, de becsüljük meg az Isten igéjét is! És ha vannak is lelkiismeretlen emberek, a kik a mostani súlyos időket saját önző, nemtelen érdekeik kielégítésére használják ki, ha sok viss/.aélés akadályozza a közélelmezést, az az egy biztos, hogy Isten ezeknek ellenére is gondoskodik rólunk és adja bőségesen a lélek eledelét és ad mindennapi kenyeret is. Vessünk minden gondunkat, szükségünket Istenre! „0 neki gondja van mirólunk." Pécs. Gombos Lajos.