Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-23 / 21. szám

és hajlandók leszünk az új reformáczió harczaiba habozás és késlekedés nélkül belébocsátkozni ? Bármilyen újak is a küzdelem kiílső formái és eszközei, bensőleg' kevés a változás. Az önzés harczol ina is az altruizmussal, a felületesség; a komolyabb törekvésekkel, az érzékiségből fakadó vágyak állják útját az ideális törekvések érvényesülésének. Divatos mezbe öltözött bűnök versengenek a lelkek uralmáért. Emlékezzetek csak arra a fényre és pompára, mellyel a németek által elsülyesztett Lusitania kecsegtette a szerencsétlenül járt utazást; vegyétek számba a milliókat, a tudást, munkát és ügyességet, melyre a csodaszép hajó létesítésénél szükség volt. Aztán szőjjétek tovább gondolataitokat. A tanúság érdemes reá. A hajót a britt szigetek lakói építették. E nemzet fiai és azoknak a puritánoknak utódai használták, a kik valaha a lélek nyugalmát, az érzelmek tisztaságát tartva a legfőbb jónak, ellenségei voltak a hiú pompának, fényűzésnek, mert féltették tőle üdvösségüket. Vájjon a protestáns nemzetek nem tértek-e el messzi attól az úttól, melyen őseik haladtak, nem nyitották-e meg szíveiket idegen bálványoknak, nem tekintik-e kellemetlen tolakodóknak azokat, kik őket erre figyelmeztetni merik ? Templomainkból kidobtuk az idegen bálványokat, de nem hatol-e be azok ereje az érzékiség segítségével az otthonba, a családba s a hinni immár alig képes szívekbe? Templomainkat meghagytuk régi egyszerűségükben, de gyakorolnak-e azok vonzó erőt reánk, nem kerüljük-e őket azokért a templomokért, melyekben más zsolozsmákat énekelnek, mint voltak azok, melyek Cromwell és Gusztáv Adolf, vagy pedig Bocskay katonáit harczra tüzelték ? Ha az anyagi érdekek vezetik lépteinket, nevezhetjük-e magunkat keresztyéneknek, ha a fényűzés és a művészi élvezetek kötnek le bennünket, megmaradtunk-e igazán protestánsoknak? Maradt-e bennünk az anyagias czivilizáczió hatása nyomán annyi erő és készség, mi bennünket még új és helyesebb útra téríthetne ? Ha mi kitérnénk a kérdések elől, fel fogják őket tenni a gyorsan fejlődő események. A harczi zaj, a mely a helyett, hogy alábbhagyna, még inkább növekvőben van, egyszer mégis csak el fog ülni. Győzve, vagy legyőzetve vitéz fiaink megmaradottai visszatérnek majd az ősi tűzhelyhez. Próbálva folytatni a régi életet, vagy pedig kezdeni újat. A nemzet kénytelen lesz sok tekintetben az újhoz csapni át. Több mérsékletre és ildomosságra lesz szükségünk, ha győztünk ; szívósabb munkára, ha az ellenkező következik be. Az igazi élet, a nemzeti nagyság forrásainak tisztántartása pedig sürgős feladat lesz igy is, úgy is. Általános kezd lenni a felfogás, hogy a vallásosság fel fog lendülni. A nagy események és mélyen szántó katasztrófák kiölik a léhaságokra hajlást, a komoly irányok híveivé avatják a nemzet vezető elemeit, a kik után több készséggel indul majd a tömeg, mint tette előbb. E felfogás arra támaszkodik, hogy íme megtelnek a templomok és a lövészárokból is zsoltár és buzgó imák szállanak ég felé. De hol van a biztosíték arra nézve, hogy ez nem rnuló fellobbanás, nyomott hangulatok elröppenő gyümölcse? A régi ellenség újra munkába állt. Kevésbbé a sajtó, mint a színházak, kabarék és e<ryéb modern alkotások műsora kezd újból a régi irányban mozogni. Nehéz becsületes magyarnak lenni, jegyzi meg helyesen a Protestáns Szemle. A czenzurázott sajtó e tekintetben tisztább, mint egykor volt, de azt nem tudjuk megérteni, miért tűrik el a pornográfia becstelenségeit akkor, a midőn a legkisebbre is vigyáznak, a mi katonai vonatkozással bír? Igaz, hogy a feslettség által teremtett bűn és kár nem olyan közvetlen és kézzel fogható, mintha valaki a haderő mozdulatait elárulja, vagy Przemysl terveit adja el az ellenségnek. De vájjon egy olyan háborúban, a melyet a jövőért vívunk, a melyben a vele élő nemzedék mindenét feláldozza azokért a nemzedékekért, a melyek jönni fognak, szabad-e tűrni hang és panasz nélkül azt, hogy a becstelenségek kultusza kiirtsa azokat a nemes érzéseket, melyek nélkül nincs jövő nemzedék 9 Nemcsak a gyorsan és szembeötlően, hanem a később és titokban ható mérgektől is védeni kell a nemzet törzsét. Ehhez több, igazán keresztyéni érzület és protestáns elszántság kell, mint a mennyi rendelkezésünkre állott a múltban. A véres háború szenvedéseit gyümölcsözővé kell tenni ebben az irányban, reámutatva arra, hogy ha igazán keresztyének lennének a nemzetek, idáig el nem jutottak volna, mert nem becsülnék többre a fényt, hatalmat és ragyogást testvéreik szenvedésénél. A bűnös indulatok felelősek azért az istenítéletért, mi Európára szakadt. A sátán kísértéseire nem elutasítás volt a felelet, mikor az felkínálta a hatalom édességét annak, ki szolgálatába áll. Kelet-India kincsei, a bur föld gyémántjai, Egyiptom termékeny mezői, a Tigris és Eufrátes birtoka nagyobbsúlyú volt, mint a Jézus tanításai. így jutottunk oda, a hol vagyunk. Es el fog jönni pünköstnek eme kétszeresen piros ünnepe, de fog-e megújulást, igazi belső újjászületést hozni nekünk'? A kettős tüzes nyelvek ereje át fogja-e törni az önzésnek és kapzsiságnak gátjait, melyek ma a sziveket körülzárják? Meg fogjuk-e érni azt, hogy a felzúduló harag kitörései fogadják azokat a prófétákat, kik arra akarnak reábírni bennünket, hogy dobjuk el magunktól az evangéliumi szegénység rongyait és ezekkel a szívek ártatlanságát? A gyorsan jelenné alakuló jövő felelni fog mindezekre a nehéz kérdésekre. Annyi bizonyos, hogy ha valaha, úgy most van szükségünk a Szent Lélek megújító, átalakító erejére, a hitre, mely nyugtat, erősít és képessé tesz oly feladatokra, melyek előbb az önző, eltompult, hitét vesztett szívnek erőit meghaladták. Szükségünk lesz a régi puritán egyszerűségre és kötelességtudásra, mely kivezet a csapások közül és biztosítja majd a jövőt. Bernát István.