Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-16 / 20. szám

magyarság szíve közepén, az, hogy így a fajmagyarság számára teremtetnék egy elsőrendű új kulturális központ, már pedig hogy ilyen vonatkozásokban mindenekelőtt ezt az elemet kell istápolni, kézenfekvő. Megemlítjük még, hogy Kecskeméten egy internátus fenntartása is jelentékenyen olcsóbb lenne, mint akár Budapesten, akár Kolozsváron, Debreczenben, vagy Pozsonyban. Újabb időkben hallottuk ugyan a kecskeméti ref. jogakadémiával szemben épen egyházi körökben azt hangoztatni, hogy a ref. tanulók perczentje ezen az akadémián igen csekély, hogy tehát ezt az akadémiát a reformátusoknak nem túlságosan érdemes fenntartani. Miből az is folynék többé-kevésbbé, hogy tehát a kecskeméti akadémiát fakultássá fejleszteni a mondott, okból szintén nem érdemes. Valójában azonban úgy áll a helyzet, hogy Kecskemétnek több a ref. hallgatója, mint Máramarosszigetnek és Sárospatak pedig — eltekintve a legutóbbi évektől — csak mutat ki több reformátust, mint Kecskemét, de nem abszolút számban. Pedig elvégre is ez a fő. Ha azonban eltekintünk attól, hogy az új fakultást valamely eddigi jogakadémiai székhelyen állítjuk fel, akkor annak székhelyéül legmegfelelőbbnek Délmagyarország azon virágzó nagy városai egyike tűnik fel, a melyek kir. táblával bírnak s a melyeken épen a táblák deczentralizáczíója óta elmúlt két évtized, hogy úgy mondjuk a táblák kuliúra-teremtő hatása oly igen meglátszik. Délmagyarországon a fakultás tagadhatatlanul nagy nemzeti missziót is tudna kifejteni, oly érv, a mely fokozott figyelmet érdemel, ha meggondoljuk, hogy a máramarosszigeti akadémiák egyesítése esetén csak így lehetne pótolni. Igaz, hogy Délmagyarországon a reformátusság kevésbbé otthonos: de nem is oly kisszámú, hogy közte elhelyezve a fakultás egészen idegen talajon érezhetné magát. Délmagyarországon, illetve hazánk azon területein, a melyekre a fakultás vonzkörzete, akár Szegeden, akár Temesváron is állíttatnék fel az, felvehetőleg kiterjedne, 177,204 a reformátusok száma. Sőt a fakultás Szegeden felállítása esetén ide számíthatjuk Délpestmegye és Kecskemét, valamint Békés megye reformátusait is, úgy hogy összesen nem kevesebb, mint 887,990 ref. esnék itt a fakultás körzetébe. Ha pedig ezekhez hozzáadjuk ugyan-e területek ág. h. evangélikusait is, a fakultás közel 700,000 protestánsnak tűnik fel jövendőbeli czentrumául. Számba vehető tekintet még a fakultás Délmagyarországra való helyezése mellett az is, hogy így ottani hitfeleinknek az egyházi élet iránti érdeklődését felekezeti viszonyaink mindenirányú fellendülését is remélhetnénk. Azt sem lehet végre szem elől veszteni, hogy a katholikusok minden valószínűség szerint keresztül viendvén, akadémiánknak legalább is egy fakultássá való egyesítését, azt bizonyára szintén valamelyik táblai székhelyen (Pécs !) fogják elhelyezni, tehát nekünk is oda kell törekednünk, hogy velük már magának a városnak vonzóképessége tekintetében is felvehessük a versenyt. Hogy ezt a javasolt ref. fakultás elhelyezését az egyházkerületeknek egymásközt, az egyház egyeteme és a kormány közt, valamint az illető város közt minő megegyezéseknek kellene megelőzni, azt most közelebbről kifejteni nem feladatom. Azt az eszmét, hogy nem volna-e ajánlatos ebbe a fakultásba a testvér ág. h. ev. egyház eperjesi jogakadémiáját szintén beilleszteni, hasonlatosképen csak felvetni óhajtom. Kiterjeszkedem azonban befejezésül még arra, hogy a jogi oktatásnak gyökeres reformja különben sem valósitható meg másként, mintha a meglevő négy egyetemen felül még néhány fakultás is felállíttatik. A fakultás felállítása tehát épenséggel nem kizárólagos ref. érdek! A joghallgatók száma ugyanis mostanában az egész országban 6000 körül jár, oly szám ez, a melynek intenzív kiképzésére a négy egyetem nem elegendő, A joghallgató ifjúságot tehát deczentralizálni kell. Azaz: a négy egyetemen kívül még legalább is három fakultás felállítása így is, úgy is szükséges lesz, úgy hogy e fakultások nagy hallgatói létszáma már eleve kétségtelen. De ha így áll a dolog, akkor már nekünk, mint reformátusoknak. ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a három fakultás közül egy ref., esetleg az eperjesi jogakadémiának is beolvasztásával, prot. legyen. Mert, a mint említettem, e fakultásoknak már a nagy hallgatói létszám is fokozott jelentőséget fog szerezni, úgy hogy a mai akadémiákkal e tekintetben még csak az összevetés sincs helyén. De minő létszámra is lehetne hát számítani? Oly kérdés ez, mely ismét a reform szakkérdéseibe vezetne vissza s így csak egészen röviden utalok arra, hogy a fakultás létszámát a numerus elausus okvetlen behozandó intézménye fogja biztosítani, a mely ki fogja, zárni az ifjúságnak a budapesti egyetemre ezer és ezer számra tódulását, ellenben a hallgatóságnak a négy egyetem s a három fakultás közti aránylagos szétosztását hozandja magával. Állni kell pedig majd e numerus claususnak, a mi nélkül a reform alapgondolata a kötelező leczkelátogatás és kötelező kollokválás keresztül nem vihető, körülbelül abban, hogy az ország területe a négy egyetem s a három fakultás befogadási képességének tekintetbe vételével 7 körzetre osztatnék fel, szabályul állíttatván fel, hogy az illető jogi intézet, a beiratkozási idő első szakában csak a vonatkozó körzetbe valókat vehetné fel: ha így létszáma (a melyet különben évről évre a megfelelő statisztikai adatok s egyéb körülmények tekintetbe vételével lehetne kontingentálni) ki nem telne, a beiratkozási idő másik szakápan idegen körzetbe tartozókat is felvehetne, de csak a kontingens 25%-ig'- Ez a 25%~n

yi hely azon kevésszámú ifjú elhelyezését és mozgási szabadságát szolgálná, a kiket a főiskolákra nem a tanulás kénytelensége, hanem annak szeretete vitt s a kiknél ilyen módon előfordul az egyik főiskoláról a másikra való átmenetelnek egyegy kiváló tanár hallgatása, vagy szemináriumában dolgozhatás által sugallott vágya. Ha már most a budapesti egyetem befogadási képességét az ottani több tanszékre,