Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-16 / 20. szám

nagyobbszabású oktatási berendezkedésekre s arra tekintettel, hogy Budapesten már a helybeliek közül is egy rendkívül tekintélyes joghallgatói létszám keriil ki, a vidéki egyetemek és fakultások egyenkénti befogadásos képességének két és félszeresére kontempláljuk, az átlagos 6000 joghallgatóból Budapestre 1650—1750, a vidéki fakultásokra és egyetemekre pedig körülbelül 700 joghallgató esnék. S így egy fakultás oly nagyarányú intézet volna, a melynek birtokáért a reformátusságnak bizonyára érdemes lesz legjobb efőit is harczba vinni, mert manap az egyetlen eszköz arra, hogy a ref. egyetemről táplált ambiczióink, legalább részben, valóra váljanak. Dr. Kováts Andor, kecskeméti ref. jogakad. tanár. NEKROLOG. SZABÓ PETEK 1832—1915. 1915. április 5-ik napjának éjszakai órájában nemesen érző szíve utolsót dobbant, jóságosan mosolygó szemében végsőt villant az élet sugara s a kinek dicsőségét hirdette egész életében : Isten nevével ajkain, kivált a küzdők sorából . . . Ma, a mikor nemzetek virágába kaszál bele Isten különös végzéséből a halál, tudunk-e igazi részvéttel, igazi bánattal könnyeket hullatni annak hamvai fölött, a ki nem a borostyánt termő harcztereken esett el, hanem a kit egy hosszú, tevékeny élet után szólított el az Űr! ? Igen ! Szabó Péter, a pirosi ref. egyháznak 1868-tól rendes lelkésze, az alsó-baranya—bács—szlavóniai egyházmegyének 1893-tól esperese, egyike volt azoknak, a kik életidejük legjavát szünet nélkül kamatoztatták, a kik a terhes igát mindig gyönyörűségnek tartották, a kik a szeretet felséges evangéliumát nemcsak a templomban hirdették, ha kellett szelídséggel, ha kellett rettenthetetlen bátorsággal, hanem a templomon kívül is és úgy magánéletükben, mint társadalmi és közéleti tevékenységükben is megmutatták, hogy legfőbb krisztusi törvény : a szeretet. Ez a szeretet hatotta át egész életét s irányította tetteit. Született 1832 nov. 18-án Vámosladányon (Bars vármegye). Szülei azon konzervatív gondolkodású nemesek közé tartoztak, a kik nem tudtak meghajolni a szabadabb szellem alkotásai előtt, a kik a nemesi előjogokhoz még mereven ragaszkodtak. Édesanyja egy ízben, fontos családi, vagyoni ügyekben Budára idéztetvén, három napi kocsizás után a pesti hídfőtől inkább viszszatért, semhogy vámot fizessen. Szülői gondos nevelésben részesítették. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte. Középiskolai ismeretét a losonczi és sárospataki főgimnáziumokban szerezte meg. Középiskoláinak elvégzése után ugyancsak a sárospataki theologiára iratkozott be. Erre az időszakra esik a nemzeti elnyomatás elleni titkos szervezkedés munkája ... A megvalósíthatlan álomképek azonban csakhamar szétfoszlanak s a lelkes ifjú többi társaival együtt az alma mater védőszárnyai alatt a theologiai tudományok tanulmányozásának szenteli idejét. Mint kiválóan képzett theologus hagyja el az ősi alma matert, a melyre szeretettel gondolt vissza mindig. Segédlelkészi működését Kis-Kálnán, Bars vármegyében kezdi meg, Kulifay László ottani lelkész mellett, a kinek leányát, Ilonát 1861-ben nőül vette. Neje édes anyja, Kuliffay Lászlóné sz. Török Juliánná nővére volt Török Pál püspöknek. Török Pál püspök hívja el Makóról, a hol mint gimnáziumi tanár működött s rendeli Pirosra, a beteg Boldizsár Lajos mellé káplánnak. Itt csakhamar megnyeri a nép bizalmát. Elénk részt vesz a vidék társadalmi életében, szónoki előadásával, tevékeny és ügyes hírlapi munkálkodásával magára vonja széles körök figyelmét, úgy, hogy főnökének 1868-ban bekövetkezett halálával a pirosi gyülekezet egyhangú lelkesedéssel rendes lelkipásztorává választotta. Mint pap nemcsak megértette és átérezte hivatását, hanem teljesítette is. Nemcsak a lelkiek felett őrködött híven, hanem mint kiváló érzékű gyakorlati ember a nép anyagi előmenetelét is híven szolgálta. Erős, hajthatatlan, őszinte, szókimondó, tántoríthatatlan magyar jellem volt. S mert — főként a nemzetiségi vidékeken — sokszorozott mértékben ilyenekre van szükség, az anyagi függetlenség biztosításának eszközeit is kereste. Maga járt elől szorgalommal és takarékossággal s híveit is arra serkentette, hogy anyagi függetlenségre törekedjenek. mert csak ekként is felvértezve lehet erős a magyar. Sohasem fukarkodott a tanáccsal s a jó példaadással; s ha kellett: a korholó szóval sem, mert a nép kegyét nem kereste, de annak javáért élve, megszerezte a jók szeretetét és ragaszkodását. Tanácsa „a bölcsnek tanácsa volt, a mely nem vész el", bizalommal fordult hozzá mindenki s megnyugvással látta minden ügyét az ő kezében. Az ő egyéniségének tulajdonítható, hogy egyháza, a párbéradó igazságtalan rendszerét, a mikor más egyházakbaí^még csak szóba se hozhatták, a mikor legújabb zsinati törvényhozásunk is csak milliós fedezetről való gondoskodás mellett mert s inkább ajánlólag, mint kötelezőleg a kérdéshez hozzányúlni: eltörölte s az állami adót állította az egyházi adózás zsinórmórtékéül. Az egyházmegye figyelme is csakhamar feléje fordul s a bizalom különféle jeleivel halmozzák el. Rendes lelkészkedésének ötödik évében a Papp Károly lemondásával megüresedett egyházmegyei főjegyzői állásba hívja el a gyülekezetek többségének a bizalma. Tizenhárom éven át viselte e tisztét, mígnem megrendült egészségére való tekintettel a közéleti munkásságtól visszavonulni kénytelenült. Az egyházmegye nagy bizalma azonban