Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-09 / 19. szám
a lelkiismeretlen hadseregszállítókat. A gyűlés egész hangulata méltó volt ezekhez a nagy napokhoz, melyeken eldől jövőnk nagy kérdése. A teremben hiába kerestük ősz püspökünket. Az életepárja elvesztése fölött érzett mélységes bánata még nagyobb súllyal nehezedett öreg vállaira: nem mert útra kelni. Helyét a legöregebb esperes, Adám Kálmán foglalta el. Az ő rövid imádsága nyitotta meg a gyűlést. Persze, nem a nagy költői lélek szárnyalása volt ez, a mely a maga egyformaságában is olyan erővel ragadott mindig mindnyájunkat az Ég felé. A közgyűlési tagok számbavétele után a főgondnok tartotta meg hazafias lelkesedéstől áthatott megnyitóbeszédét, melyet Lapunk más helyén közlünk. A lelkes szavakat lelkes helyeslés szakította meg többször. A lelkesedés még magasabb fokra hágott, mikor az érkezett győzelmi híreket az egyik közgyűlési tag fölolvasta. Gomolygó nagy tömeggé vált az egész gyűlés, úgy, hogy csak néhány pereznyi szünet után lehetett a gyűlést folytatni. Az újonnan választott két aljegyző : Szabó Károly ós dr. Benedek Zsolt tették le ezután az esküt. Pálóczi Horváth Zoltán dr. most sem jelenhetett meg eskütétel czéljából katonai szolgálata miatt. Az esküttevőket a főgondnok meleg szavakkal üdvözölte. Nevükben Szabó Károly mondott köszönetet az előlegezett bizalomért. Örömmel üdvözölte a kerületi közgyűlés Kálmán Gyulát, a külsősomogyi egyházmegyének újabb tíz évre egyhangúlag megválasztott esperesét is. Konventi póttaggá, dr. Kovátsy Sándor lemondása folytán, dr. Bernát Istvánt, a népiskolai szakosztály előadójává pedig, Tóth Sándor lemondása miatt, dr. Szabó Bélát választották. Tóth Sándornak hosszú időkön át teljesített odaadó szolgálataiért legteljesebb elismerését tolmácsolta a közgyűlés. A közigazgatási bizottság ügyeit Simon Ferencz referálta. A zombori újonnan szervezendő lelkészi állás díjlevelét megerősítik, kérik a minisztert, hogy nyilvánítsa indokoltnak az anyásítást és útalja ki a kongruát. A kerületi közgyűlés kimondja Úrházy Sándor kápolnásnyéki lelkész szolgálatképtelenségét és a kápláni fizetéskiegészítés kiutalását kéri 1914. október 1-től kezdve. A dunántúli egyházkerület indítványára, kerületünk is szükségesnek tartja az özvegyek és árvák nyugdíjjárandóságának fölemelését és ezzel kapcsolatban a nyugalombavonulás megszorítását, annyival is inkább, minthogy a tábori lelkészségnek a háború után várható rendezése folytán ismét több fiatalabb lelkész vonatik el előreláthatólag a gyülekezeti szolgálattól. Az új választói névjegyzékre nézve a kerületi közgyűlés úgy határoz, hogy azok, a kik a« 1914/15. évi választói névjegyzékbe fölvétettek és hadbavonultak, az egyházi adó be nem fizetése miatt nem hagyhatók ki az újonnan készítendő választói névjegyzékekből. SimönFerencz indítványozza, hogy a lelkiismeretlen hadseregszállítók üzelmei fölött fejezze ki az egyházkerületi közgyűlés megbotránkozását, írjon föl az egyetemes konventhez, hogy illetékes helyen szerezzen a felől tudomást, vájjon van-e református is köztük. Ha esetleg lenne, a mit nem hihetünk, bírósága útján tegye meg ellenük a megtorló lépéseket, mert a magyar egyház nem adhat jogot azoknak, a kik a magyar hazát ilyen módon elárulják. A közgyűlés az indítvány első részét elfogadja: a hadseregszállítás lelketlen kufárjait megbélyegzi ; az indítvány második részét a jogügyi bizottsághoz útasitja, hogy a következő kerületi közgyűlésre tegyen indítványt. A jog- és pénzügyi bizottság ügyeit dr. Szabó József referálta. A halasi alapok refundálása ügyében Benedek Sándor elnökletével Petri Eleket, Varga Nagy Istvánt, számvevőt és ügyészt küldik ki. Dr. Móricz Károlynak a kecskeméti jogakadémia tanrendje ellen beadott fölebbezését a kerületi közgyűlés elútasítja. A kerületi közgyűlés egyik legfontosabb tárgya következett azután : a theologiai tanároknak a nem állami tanárok nyugdíjintézetébe való belépése. Az elnökség Benedek Sándor főjegyzőt kérte föl a kérdés beható tanulmányozására és az ügy előadására. Jobb kezekre nem is bízhatta volna ezt a fontos ügyet! Az előadó részletesen ismertette a kérdés múltját s az egyes megoldási módokat s az ezekre vonatkozó, Ábrahám István tanár készítette, fölülvizsgált számadásokat. Rámutatott arra, hogy mind a nyugdíjalap, mind a tanárok szempontjából az az egyedül helyes megoldás, ha az egyes tanárok nyugdíjjogosultságának kezdetéig visszamenő hatállyal lép be a theologia a nem állami tanárok nyugdíjintézetébe. E mellett a theologiai pénztár körülbelül 3000 K-t takarít meg évenkint s a rendelkezésre álló alap minden befizetésre és minden jövőbeli igény biztosítására elegendő fedezetet nyújt, holott ma, fönnálló kötelezettsége mellett, már a legidősebb tanár nyugdíját se tudná fedezni. E mellett tanáraink 35 évi szolgálat után minden esetben megszerzik a nyugdíjjogosultságot, míg eddig 30 év multával csak rokkantság, vagy szolgálatképtelenség esetén részesülhettek teljes nyugdíjban. Emellett lakbérnyugdíjat, méltányos özvegyi nyugdíjat, nevelési, temetkezési járulékot is kapnak. A kerületi közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy a theologia tanárait visszamenő hatállyal bevéteti a nem állami tanárok nyugdíjintézetébe, a B. Pap István és dr. Kováts István lelkészi szolgálataiból származó nyugdíjkülönbözetet pedig biztosítja arra az esetre, ha az állami nyugdíjintézet nem számítaná be rendes lelkészi éveiket nyugdíjjogosultságukba s kimondja, hogy a megmaradó nyugdíjintézeti tőke fölött annak idején szabadon rendelkezik. Katona Mihály amaz indítványát, hogy a megmaradó tőkéből az özvegyek fogyó pénztára 18,000 K-ról 28,000 K-ra emeltessék, a theol. nyugdíjalap kezelő bizottságához útasitja, hogy az őszi kerületi közgyűlésre tegyen ebben a tárgyban javaslatot. A főgondnok indítványára, kerületi közgyűlés kimondja, hogy 5V3 °/O-OS járadékkal 50.000 K-t jegyez a hadi kölcsönből. Ebből 25,000 K-t- a közpénztár, a tíáásik 25,000 K-t pedig a theol. pénztár fizeti be.
