Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-09 / 19. szám

és ennek folytán a felekezeti élet is: ez annyi volna, mint kész fegyvereknek szándékos megsemmisítése a harez előtt. Alig lehet ugyanis kétséges, hogy fplekeze)tiink az ország vezető rétegeit alkotó s jogi kvalifikáczióhoz kötött foglalkozásokban és hivatásokban az össznépességhezi arányszámát (1910-ben az anyaországban 14*2%) oly igen meghaladó mértékben nem kis részt épen azért tudott elhelyezkedni és tudta súlyát biztosítani, mert a jogi pályára menő ifjaink számára a ref. jogi főiskolák oly alkalmakat képeztek, a melyek rájuk nézve sok tekintetben (kisebb tandíj, ref. jellegű ösztöndíjak a tanuló városáhozi közelebbfekvés) kedvezőbbek voltak, mint a minőket a hasonló állami vagy épen katholikus jogakadémiák, illetve az egyetemek jelentettek. De nem szabad magunkat a ref. jogakadémiák által reprezentált értékektől megfosztani engedni ezen egyetemes okon kívül még egy specziális okból sem. Állván pedig ezen ok abban, hogy felekezetünk e jogi főiskoláink megszüntetése esetén az egyetemi tanári szukkreszczenczia termeléséből, a mely czélt, eddig a ref. jogakadémiák a jelenleg prot. vallású ref. jogakadémiai tanárokból lett egyetemi jogtanárok tekintélyes száma által is bizonyítottan teljes megelégedésre szolgáltak, — jóformán teljesen kiszorulna és így nemcsak a joghallgató ifjúság tanításának terét vesztené el, hanem idestova a magyar tudományosság legszebb pozicziói: az egyetemi katedrák is teljesen el volnának zárva előle! Ezzel szemben mondhatná ugyan valaki, hogy a reformátusoknak, a nagy számok törvényénél fogva, a jogi tudományosság művelésében való kellő részvétük esetén akkor is fog jutni a lakosság számához mért arányukban egyetemi tanszék. Ez az ellenvetés azonban nem áll meg. Mert ha konczedáljuk is felekezetünknek az egyetemi jogi professzurákból való a százaléknak megfelelő arányban leendő majdani részesülését, akkor is konstatálni kell, hogy ez már jelenlegi birtok állományunk csökkenését fogja jelenteni. Mert eddig nagyobb volt a részesedésünk, mintsem százalék szerint jutott volna ! Nagyobb volt pedig azon büszkén bevallható okból, hogy jogakadémiáink fokozott alkalmat nyújtottak a jogtanári pályákra léphetésre, arra, hogy felekezetünk tagjai a jogi tudományosság művelését vállalhassák el életfeladatul, de nagyobb volt a birtokállományunk a százalékszerintinél még azért is, mert a róm. katholikusoknak szintén csak három jogakadémiájuk volt és így az arány ránk nézve jóval kedvezőbb volt mind e mai napig, sőt ha az eperjesi ág. ev. jogakadémiát is számításba vesszük, akkor meg épen négy protestáns akadémia áll szemben a csak három katholikussal. Mindez kárunkra fog megváltozni jogakadémiáink megszüntetése esetén, különösen, ha figyelembe vesszük azon épenséggel nem valószínűtlen eventualitást, hogy a ref. jogakadémiák majd megszűnnek ugyan, de a katholikusokat fenntartóik : a dús tanulmányi alap, a gazdag főpapok továbbra is fenntartják! Hogy ekkor azután az egyetemi jogtanári szukkresczencziát majdnem kizárólag e kath. tanári karok fogják szolgáltatni, ez magától értetődik ; ránk reformátusokra azonban azzal a következménnyel fog járni, hogy az egyetemi professzurákból még százalékszerű arányban sem fog részesedhetni! Oly veszteség lenne ez, a mit még azok is belátni tartoznak, a kik szerint jogakadémiáink megszüntetése már csak azért sem járna felekezeti érdekeink sérelmével, mert ezek az érdekek épen oly jól volnának szolgálhatók azzal az eszközzel is, ha egyházunk a ref. ifjúság befogadására az állami egyetemek mellett állítana fel internátusokat. Mert ez az érv legfeljebb, ha az akadémiák tanulóképző szerepére ha talál, de nem az akadémiák azon szerepére, mely szerint azok egyszersmind a tanárok tudóssá képzodhetését lehetővé tett alkalmakul is jelentkeztek. De ettől eltekintve is kétségtelen, hogy az internátus]' vezetés, az előadásokból kiáradni a kellő protestáns szellemet, a protestáns vonatkozásoknak a jogi tárgyak nem eggyében lehetséges kidomborítását, a jogbölcseletben a protestáns világnézlet érvényesítését nem pótolhatja. Ellenezni kell hát felekezetünk jogi főiskoláinak egyszerű megszüntetését, az általuk jelentett értékeknek egyházunktól való eldobását! A mi azonban még nem jelenti azt, hogy e jogakadémiákat a mai alakban lehetne továbbra is fenntartani! Nem! Mert jogakadémiát, akár államit, akár felekezetit, általában nem lehet többé úgy fenntartani, a hogy azok ma vannak. De miért? A felelet köztudomású tényekre való utalásból áll: azóta nyílt meg a két új egyetem s azóta tette az 1912. évi VII. t.-cz. a bírói kvalitikácziónak is előfeltételéül a jogakadémiákon is megszerezhetett jogtudományi államvizsga helyett a juris doktorságot. Ebből a két okból vesztették el azután a jogakadémiák hallgatóik legnagyobb részét. Hozzájárult még speczialiter a mi ref. jogakadémiáink bajaihoz a kedvezőtlen geográfiái helyzet. Kecskemét a budapesti egyetemnek van közvetlen közelében, Mármarosszigettől Debreczen szívja el az életerőt, Sárospatak meg épen közéje van zsúfolva a debreczeni egyetem, a kassai állami, az egri katholikus, az eperjesi ág. ev. akadémia közé. Hogy ilyen körülmények között ezek a ref. jogi főiskolák igazán flóreálni nem képesek, ennek oka tehát nyilván abban van, hogy az addig megvolt két egyetemen kívül újonnan megnyílt két egyetem, tehát összesen négy egyetem, a jogakadémiák hallgatóságát fölszivja ; fölszívja pedig azért, mert a jogakadémiákon tehető jogtudományi vagy államtudományi államvizsgálatok minősítő erejüket a törvényhozás újabbi intézkedései következtében jóformán teljesen elvesztették. Hiszen nagyon érthető, ha az ifjú, a ki azért végez jogi tanulmányokat, hogy azok befejeztével a gyakorlati élethivatásra minősítő vizsgát letehesse, már a jogi tanulmányokra is oly intézetbe megy, a hol majdan ezt a vizsgát, tudniillik mai nap a doktorátust, tényleg lerakhatja. Vagyis az egyetemre és nem az akadémiára, a mely promoveálási joggal nem bír. Dr. Kovács Andor, kecskeméti ref. jogakad, tanár.