Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-09 / 19. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, elöfizetésiéshirdetési díjak stb, küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az'Élet Könyvéből: Jobb-e, hogy elment ?- p. — Vezérczikk : Darányi Ignácz főgondnok közgyűlést megnyitó beszéde. — Második czikk : Magyar dicsőség — magyar halogatás. Marjay Károly. — Iskolaügy: A református jogakadémiák jövője. I. Dr. Kovács Andor. — Táreza: A leitmeritzi kórházban. Balogh Ferencz. — Belföld: A dunamelléki ref. egyházkerület tavaszi közgyűlése. Tudósító. Irodalom. Székely Sándor : Kereszt és korona. Harsányi Sándor. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetések. PROTESTÁNS Az Élet Könyvéből. Jobb-e, hogy elment? .,Jobb néktek, hogy én elmenjek : mert ha el nem megyek, nem jő el tihozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok. Ján. 16. Jézus földi életének utolsó napjaiban több ízben kijelentette tanítványai előtt, hogy elmegy tőlük, hogy még „kis ideig" velük marad, azután elmegy ahhoz, a ki őt elbocsátotta. Es olvassuk, hogy a midőn ezt mondotta nékik, mély bánat és szomorúság fogta el szíveiket. Jobb néktek, hogy elmegyek. Fájdalmas és érthetetlen volt a kijelentés a tanítványok előtt. Hiszen 0 hívta el őket és minden szava, cselekvése arra irányult, hogy közelebb fűzze őket magához ... És most elmegy. Pedig még sok dolog felől voltak bizonytalanságban, gyöngék, bátortalanok voltak; féltékeny szeretettel ragaszkodtak hozzá, mint az erőtlen kis gyermek az anyai melengető kebelhez a közelgő zivatar idején. Nem mehettek senkihez; kihez mehettek volna?! S most hallják : az igazat mondom néktek : jobb néktek, hogy én elmenjek. Hát jó-e, ha az anya elmegy a gyermektől, jó-e, ha a még tudatlan tanítványtól búcsút vesz mestere ? Ha ezt mondta volna, jobb nekem, ezt talán jobban megértették volna. Illésre nézve jobb volt, hogy elment, hogy az Úr elragadta őt fárasztó küzdelmeinek színteréről, hogy Isten meghallgatta panaszos sóhaját: „Most, óh Uram, vedd el az én lelkemet, mert nem vagyok jobb az én Atyáimnál!" És mik voltak az Illés küzdelmei a Jézuséhoz képest, a ki annyi „szidalmazást szenvedett a bűnösöktől?!" De mégis jobb volt! Mert elmenetele után ismerték meg tanítványai igazán. Sokszor nem méltányoljuk azt, a mi velünk van, a mivel bírunk: ifjúságunk tavaszát, a mát, a nappalt, a melyen munkálkodnunk kellene, a dicső alkalmakat, a melyeket Isten kegyelméből felkínál. Hányszor megkeményítjük szíveinket és elzárkózunk a békesség üzenete elől és hideg közönnyel megyünk el a mellett, a mi itt van a közelben. így cselekedett az a hálátlan nemzetség, a mely között Jézus járt, kelt és cselekedett jót mindenekkel. íme délnek királyné aszszonya eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcsességét és íme nem akarták meglátni, meghallgatni azt, a ki nagyobb volt Salamonnál. A tanítványok sem ismerték ; felhangzott a fájdalmas szemrehányás: Filep, annyi idő óta veletek vagyok és nem ismersz engemet? A mikor elment, óh akkor ismerték meg igazán. Nem így vagyunk-e mi is földi viszonyaink között szeretteinkkel ? Hányan elmentek most, a kiket egy kis ideig vagy talán soha nem látunk itt a földön ; csak most tudjuk, érezzük, látjuk az üres helyet, a mely itt maradt utánuk. Megtisztult a tanítványok ismerete, váradalma mindarra nézve, a mit Jézustól reméltek. Hiszen még a mennybemenetel előtt is azt kérdezték tőle: avagy nem most állítod-e helyre Izraelnek az országot? (Csel. I. 6.). Az elmenetel után látták, ismerték meg igazán a kegyelemmel és dicsőséggel teljes életet a maga egészében, fenséges királyi ékességében. Jobb néktek, hogy elmegyek, mert ha el nem megyek, nem jő el a Vigasztaló tihozzátok, ha pedig elmegyek. elküldöm azt tihozzátok. Oh ebben áll az ő elmenetelének jósága, felséges áldása. Hogy felmenvén a magasságba, nemcsak magával vitte a szíveket, hanem adott ajándékokat az embereknek. Eltávozott testileg, de visszatért, mint „megelevenítő Lélek". Jézus elment — sokat elvitt magával, de többet adott vissza. Illésnek palástja visszahullott Elizeusra, Krisztusnak lelke alászállott és betölti az egész világot. Mennybemenetele feltámadásának elmaradhatlan következménye, megdicsőülésének kifejezője. Mennybemenetele által lett a földi és mennyei élet központja. Immár nem egy népnek Pásztora, hanem Pásztora, Királya minden népeknek, néki adatott minden hatalom a mennyen és a földön. Az isteni kegyelemnek harmatja alászállott