Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-18 / 16. szám

hogy a vallástanárok is sokat tehetnek arra nézve, hogy legjobb fiaink ajánlják fel magukat az Úr házának szolgálatára. Nagy reményeket fűzhetünk e tekintetben a Diákszövetség és más középiskolai belmissziói munkákhoz. De nem frázis, ha mondjuk mi is az előadóval és másokkal együtt, hogy egyházunk jövője, mindene attól függ az eljövendő nehéz viszonyok között, hogy milyen munkások mennek ki a nagy mezőre. — A theologiai pálya nem drága, hiszen, mint az előadó által csoportosított adatokból megtudtuk, theol. ifjaink segélyezésére mindenütt sok forrás áll rendelkezésre. Hiszen csak legácziókból 54,000 K-t kaptak a hallgatók. Mindenütt van valamilyen „köztartás", Budapesten, Debreczenben, Kolozsváron jutányos internátus. Az öt theologia vagyona mintegy hat millió kor. ós az öt egyházkerület ebből és más forrásokból 5V2 százezer koronát fordít a lelkésznevelés czéljaira. — Szólott az előadó jelentésében arról az örvendetes dologról, hogy a theologiai tanárok az 1914. évi 46. t.-cz. alapján beléphetnek az állami nyugdíjintézetbe. Ez jelentékeny tehertől és kötelezettség alul szabadítja fel a fenntartó egyházkerületeket és javára válik majd a theol. képzésnek, mert hiszen az eddigi autonom nyugdíjalapok mindenütt a rokkantságig való szolgálat bázisán épültek fel. — Reámutatott az előadói jelentés arra, hogy egy theologiánkon sincs theol. tanári tanulmányalap, pedig a mi viszonyaink között bizony szükségük lenne a theol. tanároknak is arra, hogy egyszeregyszer külföldi tanulmányútat tegyenek. De hát a mi halad, nem marad. S majd eljön az a jobb idő is, hogy vagyonosabb egyházközségeink, egyházmegyéink, kerületeink is adnak módot és alkalmat arra. hogy lelkészeink is nyerhessenek szellemi felfrissülést ilyen tanulmányutak által. Ha szükséges az, hogy theol. ifjaink utazási és külföldi ösztöndíjairól gondoskodjunk, mint ez most is szóba került, és hogy számba vegyük a külföldi rendelkezésre álló stipendiumokat és az elveszettek helyett, különösen a németországi egyetemek látogathatása czéljából, újakat is létesítsünk, nem szabad elfeledkeznünk az imént említettekről sem. A theol. előadó a szokásos évi jelentós előterjesztésén kívül még több ügyről is referált, ezek közül hoszszabb időt vett igénybe a debreczeni egyházkerület alapítólevelének dolga. A tiszántúli egyházkerület ugyanis 70,000 K-t ad évenkint az egyetem theol. fakultásának (tanárok fizetése) czéljára. Erről a miniszter által „jóváhagyott" alapítólevelet" állított ki, a mely odamegy a konvent elé. Az alapítólevélben többek között szó van arról, hogy csak olyanok pályázhatnak a theol. fakultás valamely tanszékére, a kik az egyházkerületi elnökségből és a debreczeni ref. egyház képviselőjéből álló bizottság „veniá"-ját fel tudják mutatni. A bizottság javaslata az, hogy csak olyan tanárok előtt tett kollokviumok és hallgatott órák vétessenek figyelembe a kerületi lelkészképesitő-bizottság által, a kik minden tekintetben bírnak az Egyházi törvény által megállapított képesítéssel. — JVlert már talán előbb is kellett volna említeni, hogy jelentése során az előadó is elparentálta a mi ötödik theol. akadémiánkat. A debreczeni főiskolából nekünk ugyanis az egyház felügyelete alatt a „felsőbb oktatási", a theol. akadémiából a Lelkészképző-intézet maradt meg ; a lelkészképesítés természetesen a kerület joga és így a konvent felügyelete alatt történik továbbra is. Hangzottak el most is elkésett panaszok, sóhajok a debreczeni főiskola feladása felett. Nem csoda, még új a dolog. A jelentésekből is hallottuk, hogy egy-két nyugalomba ment tanáron és két mellőzöttön kívül (Haendel, Mitrovics) mind a három fakultás régi tanárait kinevezték az egyetemre, a mellőzöttek közül is az előbbit Máramarosszigetre választották meg jogtanárnak, az utóbbi pedig az internátus felügyelője, a könyvtár igazgatója és a jövőben a majd felállítandó tanárképző-intézet igazgatója leend. Addig hát míg ezek a tanárok szolgálnak, a „régiek" még nem múlnak el egészen. A theol. ügyekkel kapcsolatban az E. T. B. ülését megelőzőleg tanácskozott az a bizottság, a mely dr. Baltazár püspök elnöklete mellett a theol. akadémiák küldötteiből alakult és a melynek az volt a feladata, hogy vegye fontolóra, milyen különleges intézkedéseket tesz szükségessé az a körülmény, hogy a theol. képzés egyik kerületünkben az egyetemen történik. Nagy Károly előadó terjesztett elő erre nézve előre kinyomatott elaboratumot, a melynek lényege az, hogy a kerületek szüntessék meg az akadémiákat, e helyett állítsanak a debreczeni egyetemen tanszékeket, az akadémiák pedig alakuljanak át theol. szemináriumokká, a melyekben a gyakorlati és különösen a belmissziói munkákban nyernének a hallgatók alapos képzést. Fényűzésnek minősíti a mostani rendszert és erőpazarlásnak. 1250 K-ba kerül számítása szerint mindegyik theologus az egyháznak. A bizottság úgy kezelte ezt a javaslatot, mint a távol jövő zenéjét és nem is tárgyalta. Bizonyára hiábavaló időfecsérlés volna most, ezidő szerint ilyen merész reformeszmék felett szót is váltani. (Vége köv.) Csendes jegyzetek. Lucus a non lucendo. A táborozáshoz pénz, pénz és újra pénz kell. A tábori lelkészkedés'nez pedig vallásos irat, irat és újra irat. Tudja ezt már minden magyar kálvinista. Mutatja a befolyt adakozás szokatlan nagysága. De érzi ezt a legutolsó sebesült is. Megható, megindító, mennyire szomjúhoznak írás után és az írás után. Az én körzetembe tartozik egész Bécs több, mint 350 kórházával. Egész Alsó-Ausztria körülbelül ugyanannyi kórházzal. Mindenikben van magyar protestáns sebesült. Ha csak kettő volna mindenikben, már az is úgy 1500 körül járna. Pedig van ám úgy is, hogy ötvenével, sőt százával sínylődnek véreink. Persze, hogy mindenüvé nem tudok eljutni, pedig már van egy segítségem : Hettesheimer Fülöp bánovczei lelkésztársam. O is