Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-18 / 16. szám

hogy a vallástanárok is sokat tehetnek arra nézve, hogy legjobb fiaink ajánlják fel magukat az Úr házának szol­gálatára. Nagy reményeket fűzhetünk e tekintetben a Diákszövetség és más középiskolai belmissziói munkák­hoz. De nem frázis, ha mondjuk mi is az előadóval és másokkal együtt, hogy egyházunk jövője, mindene attól függ az eljövendő nehéz viszonyok között, hogy milyen munkások mennek ki a nagy mezőre. — A theologiai pálya nem drága, hiszen, mint az előadó által csoporto­sított adatokból megtudtuk, theol. ifjaink segélyezésére mindenütt sok forrás áll rendelkezésre. Hiszen csak le­gácziókból 54,000 K-t kaptak a hallgatók. Mindenütt van valamilyen „köztartás", Budapesten, Debreczenben, Kolozsváron jutányos internátus. Az öt theologia vagyona mintegy hat millió kor. ós az öt egyházkerület ebből és más forrásokból 5V2 százezer koronát fordít a lelkészneve­lés czéljaira. — Szólott az előadó jelentésében arról az örvendetes dologról, hogy a theologiai tanárok az 1914. évi 46. t.-cz. alapján beléphetnek az állami nyugdíjinté­zetbe. Ez jelentékeny tehertől és kötelezettség alul sza­badítja fel a fenntartó egyházkerületeket és javára válik majd a theol. képzésnek, mert hiszen az eddigi autonom nyugdíjalapok mindenütt a rokkantságig való szolgálat bázisán épültek fel. — Reámutatott az előadói jelentés arra, hogy egy theologiánkon sincs theol. tanári tanul­mányalap, pedig a mi viszonyaink között bizony szük­ségük lenne a theol. tanároknak is arra, hogy egyszer­egyszer külföldi tanulmányútat tegyenek. De hát a mi halad, nem marad. S majd eljön az a jobb idő is, hogy vagyonosabb egyházközségeink, egyházmegyéink, kerüle­teink is adnak módot és alkalmat arra. hogy lelkészeink is nyerhessenek szellemi felfrissülést ilyen tanulmány­utak által. Ha szükséges az, hogy theol. ifjaink utazási és külföldi ösztöndíjairól gondoskodjunk, mint ez most is szóba került, és hogy számba vegyük a külföldi ren­delkezésre álló stipendiumokat és az elveszettek helyett, különösen a németországi egyetemek látogathatása czél­jából, újakat is létesítsünk, nem szabad elfeledkeznünk az imént említettekről sem. A theol. előadó a szokásos évi jelentós előterjesz­tésén kívül még több ügyről is referált, ezek közül hosz­szabb időt vett igénybe a debreczeni egyházkerület ala­pítólevelének dolga. A tiszántúli egyházkerület ugyanis 70,000 K-t ad évenkint az egyetem theol. fakultásának (tanárok fize­tése) czéljára. Erről a miniszter által „jóváhagyott" ala­pítólevelet" állított ki, a mely odamegy a konvent elé. Az alapítólevélben többek között szó van arról, hogy csak olyanok pályázhatnak a theol. fakultás valamely tanszékére, a kik az egyházkerületi elnökségből és a deb­reczeni ref. egyház képviselőjéből álló bizottság „veniá"-ját fel tudják mutatni. A bizottság javaslata az, hogy csak olyan tanárok előtt tett kollokviumok és hallgatott órák vétessenek figyelembe a kerületi lelkészképesitő-bizottság által, a kik minden tekintetben bírnak az Egyházi törvény által megállapított képesítéssel. — JVlert már talán előbb is kellett volna említeni, hogy jelentése során az előadó is elparentálta a mi ötödik theol. akadémiánkat. A deb­reczeni főiskolából nekünk ugyanis az egyház felügyelete alatt a „felsőbb oktatási", a theol. akadémiából a Lel­készképző-intézet maradt meg ; a lelkészképesítés termé­szetesen a kerület joga és így a konvent felügyelete alatt történik továbbra is. Hangzottak el most is elkésett panaszok, sóhajok a debreczeni főiskola feladása felett. Nem csoda, még új a dolog. A jelentésekből is hallot­tuk, hogy egy-két nyugalomba ment tanáron és két mellőzöttön kívül (Haendel, Mitrovics) mind a három fa­kultás régi tanárait kinevezték az egyetemre, a mellő­zöttek közül is az előbbit Máramarosszigetre választották meg jogtanárnak, az utóbbi pedig az internátus felügye­lője, a könyvtár igazgatója és a jövőben a majd felállí­tandó tanárképző-intézet igazgatója leend. Addig hát míg ezek a tanárok szolgálnak, a „régiek" még nem múlnak el egészen. A theol. ügyekkel kapcsolatban az E. T. B. ülését megelőzőleg tanácskozott az a bizottság, a mely dr. Bal­tazár püspök elnöklete mellett a theol. akadémiák kül­dötteiből alakult és a melynek az volt a feladata, hogy vegye fontolóra, milyen különleges intézkedéseket tesz szükségessé az a körülmény, hogy a theol. képzés egyik kerületünkben az egyetemen történik. Nagy Károly elő­adó terjesztett elő erre nézve előre kinyomatott elabo­ratumot, a melynek lényege az, hogy a kerületek szün­tessék meg az akadémiákat, e helyett állítsanak a deb­reczeni egyetemen tanszékeket, az akadémiák pedig alakuljanak át theol. szemináriumokká, a melyekben a gyakorlati és különösen a belmissziói munkákban nyer­nének a hallgatók alapos képzést. Fényűzésnek minősíti a mostani rendszert és erőpazarlásnak. 1250 K-ba kerül számítása szerint mindegyik theologus az egyháznak. A bizottság úgy kezelte ezt a javaslatot, mint a távol jövő zenéjét és nem is tárgyalta. Bizonyára hiábavaló időfecsérlés volna most, ezidő szerint ilyen merész reform­eszmék felett szót is váltani. (Vége köv.) Csendes jegyzetek. Lucus a non lucendo. A táborozáshoz pénz, pénz és újra pénz kell. A tábori lelkészkedés'nez pedig val­lásos irat, irat és újra irat. Tudja ezt már minden ma­gyar kálvinista. Mutatja a befolyt adakozás szokatlan nagysága. De érzi ezt a legutolsó sebesült is. Megható, megindító, mennyire szomjúhoznak írás után és az írás után. Az én körzetembe tartozik egész Bécs több, mint 350 kórházával. Egész Alsó-Ausztria körülbelül ugyan­annyi kórházzal. Mindenikben van magyar protestáns sebesült. Ha csak kettő volna mindenikben, már az is úgy 1500 körül járna. Pedig van ám úgy is, hogy öt­venével, sőt százával sínylődnek véreink. Persze, hogy mindenüvé nem tudok eljutni, pedig már van egy segít­ségem : Hettesheimer Fülöp bánovczei lelkésztársam. O is

Next

/
Oldalképek
Tartalom