Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-18 / 16. szám

liam, úgy-e, te hivő ember voltál egész életedben?" „Nem, tisztelendő uram, hívő nem voltam, soha, csak református ..." Meghökkentem egy pillanatra; talán csalódtam volna ? De mindjárt világos lett előttem a dolog, szegény Mucsi Ferencz hivők alatt a nazarénusokat érti és ez ellen tiltakozik, mert az nem volt soha. Ki is magyaráztam magainat, hogy nem vádolni akartam én őt, mert hívő alatt a vallásos embert értettem. Ezt már elismerte és megnyugodott. De jöttek az utolsó órák. A beteg most már készült a halálra. Lassan, szakgatottan beszélt. „Csak legalább a feleségein karjai között halhatnék meg, tisztelendő lelki atyám", sóhajtotta. „Tessék elhinni, nagyon szépen éltünk ! Nem úgy, mint közönségesen szoktak ..." „De ha nincs itt, fiam. Nyugodj meg benne — válaszoltam neki részvéttel — és készülj arra, hogy nemsokára az Ur színe előtt fogsz megállani ... A lelkednek meg kell tisztulnia." „Tisztelendő ... lelki... atyám ... én készen vagyok... Hiszen már úgy is mentein el a harcztérre is ... Az ember... tudja ... hogy ... hová indul... Én elkészültem ... Hogy mások ... hogyan ... készültek el ... nem tudom ... De ón elkészültem. Sokan mentünk el... Elmegyünk .. . oda ... mindnyájan ... és a kiket. .. az Isten .,. kiválaszt, azok elmennek ..." Szegény Mucsi Ferencznek ez volt a hite, tlieologiája. Elmennek a harcztérre sokan, s a kiket az Isten kiválaszt, azok elmennek!. .. Hol van itt lázadozás az Isten akarata ellen ? Hol a zúgolódás, a keserűség ? Sehol. Szegény jó Mucsi Ferencz ! Hitem szerint őt is bizonyára kiválasztotta az Isten és erős öntudatos, hívő lélekkel ő is elment... Egy hét múlva Égerben találtam egy hódmezővásárhelyi kereskedőt is. Sebesült volt. Megkérdeztem, hogy ismerte-e Mucsi Ferenczet. Ismerte, nagyon derék, becsületes ember volt, Mikor ezt a történetet elmondtam egy osztrák ev. papnak, így szólt: Én ugyan nem osztom a predestináczió hitét elméletben, de el kell ismernem, hogy óriási erőforrást jelent az ember számára a gyakorlati életben. És tényleg úgy van. Határozottságot, elszántságot és felséges nyugalmat ad: boldogít. Az Isten akaratába való feltétlen megnyuyvás a neki való örök szolgálat vágya, öntudata, hite neveli a legelszántabb, semmiféle földi hatalomtól meg nem riadó küzdő hősöket épen úgy, mint a mindhalálig némán tűrő és szenvedő, sőt a halált is elviselő mártirokat. Függetlenné tesz• a földi világtól s mégis arra hajt, hogy annak tökéletesítéséért dolgozzunk. A legnagyobb magasságokba emel, de a földre rendel, hogy azokat az ideálokat itt valósítsuk meg. A holland kálvinizmus az által jutott virágzásra, hogy felismerte a néplélek mélyén rejtőző isteni értékeket, kibányászta azokat és hatalommá, nemzeti tőkévé tette. Micsoda felséges feladat várna ránk is, ha a népléleknek a háború által kiásott vallási alapjain építenénk fel népünk jövendő vallásos életének új épületét. Ez lenne a Kálvin-Szövetség a legelsőrendű és legnagyobb horderejű diadala! Sebestyén Jenő. BELFÖLD Az Egyetemes Tanügyi Bizottság ülése. Bizonyára sok ezerre megy azoknak a budapesti kálvinistáknak száma (a vidékről fel jövőkről nem is szólva), a kik még sohasem látták a mi szép, minden kényelemmel berendezett székházunkat. Nem csoda, ott épült egy zsákutczában ; az Abonyi-utcza ugyanis a Park-klubnál ér véget, ennek megy neki s így bizony nem is sok kilátás van arra, hogy valaha ki- és megnyílik. Valahányszor kimegyünk a konventi palotába, (a hogy rendesen mondani szoktuk), mindig bizonyos fájdalmas érzés üli meg lelkünket, mert eszünkbe jut, hogy mennyivel jobb és méltóbb helye lett volna a magyar reformátusok székházának itt benn, a Kálvin-téren, a mint többen tervezték. Itt legalább hasznát vehetnők annak a szép nagy „zsinati teremnek" is, a mely 10—12 éven át parlagon hever. Majd, még sokat írnak erről a házról, illetőleg arról, hogy miért nem lehetett itt benn megépíteni a mi székházunkat, a mely urbi et orbi hirdethetné egységünket, a mi igaz, hogy sok tekintetben csak papíron és paragrafusokban van meg. Hiszen az az Abonyi-utczai ház is jórészben a széthúzásnak és partikularizmusnak köszöni felépültét. — De van előnye is. Falusi csendben, nyugodtan lehet tárgyalni, komoly, beható munkát végezni. Az E. T. B. tagjai is újból megtapasztalták ezt két napi munkájuk során. Dr. Kenessey Béla elnök és Dóczy Imre, a bizottság alelnöke vezette a tárgyalásokat. Az ülés elején az elnök melegen emlékezett meg a bizottság nemrég elhunyt tagjáról, dr. Kálmán János koll. tanárról, valamint a hadban elesett tanárokról és tanítókról. Azután felvonult az előadók gárdája sorban egymásután. S most mindjárt referádánk elején is megjegyezzük, hogy derekas nagy munkát végeztek. Minden díj nélkül is rászolgáltak arra a figyelemre és elismerésre, melyben a bizottság őket részesítette, mely utóbbira a konvent is bizonyára érdemesnek ítéli őket. Az öt theologiai akadémiáról Nagy Károly előadó terjesztette elő ékesen megírt jelentését. Reámutatott többek között arra az érdekes statisztikai adatra, hogy theologusaink legnagyobb része lelkészi, tanítói és földmíves (kisbirtokos) családokból kerülnek ki és hogy csak három középiskolai tanár gyermeke volt theologus. Szólt arról is, hogy mi a theologusok évről-évre való apadásának oka. Egyik ok gyanánt a falusi élettől való iszonyt >dást jelölte meg. De talán említhette volna azt is, a mire már többször rámutattunk, hogy mindaddig, míg a lelkészek alkalmazására, választására nézve nem történik valami gyökeres reform, addig bizony sok tehetséges ifjú idegenkedik a lelkészi pályától, a melyen igen gyakran csak külső feltételek, előnyök és egyebek biztosítják az előmenetelt. Még előbb rá kell nevelnünk gyülekezeteinket arra, hogy megértsék és méltányolják az igazi értékes szolgálatot. No meg azt is említette az előadó,