Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-04 / 14. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszötetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábcfc egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negygcf oldal 10 K, nyolczad oldal 5 Ií. TARTALOM. Az Élet Könyvéből : Keresők — bizonyságtevők. Marjay Károly. — Vezérczikí^: Húsvét ünnepén. Darányi Ignácz. — Táreza: Przemysl költője. Dr. Zsinka Ferenez. Emlékezés Misztótfalusi Kis Miklósra IV. Dr. Pruzsinszky Pál. — Külföld: Anglia. Ausztria, —p. — Irodalom: Ifjú református igehirdetők. (v.) — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Körevéből. Keresők — bizonyságtevők. — Húsvét. —: „Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk. Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk." (I. Kor. 15.14-15,) Ez a világ mindig sóvárogva várta az igaz bizonyságtevőket. Csodálatos, eleitől fogva mégis az az egyik legnagyobb baja, hogy hamisakkal van tele. Megfoghatatlan következetességgel visszatérnek a világtörténelemnek nagy horderejű, sorsdöntő napjai, melyekben az emberiség lelki, anyagi, nemzeti életének megvihatatlannak hitt, erős várai összeomlanak. Érkeznek kimondhatatlan viharok, melyek pozdorjaként törik össze a hamis prófétákat s bizonyságtevőket tanításaikkal egyetemben. A felületes szemlélő azt hinné, hogy a világok sarkait megremegtető eme fölindulások az igaz bizonyságtevők után való sóvárgást kiölik az emberi lélekből. Nem, nem igaz! A nagy idők még hangosabban kiáltanak nagy emberek után. A szemlélő tévedhet. De a ki átéli a rettenetes napokat, érzi, tudja, hogy ama szent sóvárgás tudatosan, vagy öntudatlanul bár: égő szomj úsággá változik. Oh, jöjjetek ti, a kik nálunknál jobbak, tisztábbak, erősebbek vagytok ! Jöjjetek, a kik ennél a mostaninál különbet hirdettek, hoztok. Siessetek, a kik onnét felülről valók vagytok, a hová ködön, párán, füstön át nem lát a mi könnyező szemünk . . . Jöjjetek, mert mi mindent sötétnek, feketének, pirosnak látunk ! Jaj, megöl bennünket ez az örökös fekete, . . . piros szín. Mi fehéret szeretnénk látni . . . A fénynek, a ragyogásnak, a fehérségnek, az élet halál fölötti nagy diadalmának sugárzó ünnepe, a húsvét, a feltámadás csak növeli gyötrő szomjúságunkat a földi ós sírontúli életet átölelő javak iránt. Oh, lássuk meg azt a sok síró édesanyát, hitvest, testvért, gyermeket, arát; vak, csonka-bonka, nyomorék, beteg katonát. Mennyi lehajtott fő, zokogó kebel, kisírt szem . . . Tekintetük már sokszor kereste a magasságokat, hiába, nem akadt hűséges, igaz bizonyságtevőjük, a kinek a szava, élete beleragyogtatta volna életükbe, lelkükbe a bűntől Megváltót, a lélek sebeit meggyógyító nagy Orvost. Az imént még magasságot kereső tekintet, lélek visszahullt a porba. Újra feketeség : bánat; újra pirosság: vér ; keserűség : könny ; homály : elmúlás ; jajgatás : sebek. A világban keresték az igaz bizony ságtevőket, abban, a melyik még nem érezte meg, hogy az Igazság nem elvont theoriák, nem filozófiák eredménye, hanem megtapasztalható, dicső, egy időre emberi testbe is öltözött, bűnt, romlást, halált legyőző, isteni élet. E nagy ünnepen konduló harangok hívó szava a lehajtott főket újra felemelkedésre készteti. A húsvéti tény, igazság új reménybimbókat fakaszt sok kopár lélekben. Templomainkat felkeresik ezek az összetörött lelkek: a nagy keresők. Az égő szomjúság ott ül a kisírt szemekben. A jajongó, hívó szó ott kiált a némán lezárt ajkak mögött: a sebbel átütött szívekben. Ha el nem jönnétek is, hívjuk őket a legjobb helyre : a feltámadás napján a Feltámadotthoz, a ki egyedül képes kiábrándult, összetörött egyént és nemzetet feltámasztani, újjáteremteni. Lelkipásztoroknak soha még ilyen nehéz helyzetük nem volt, mint ezen az ünnepen. Bizonyságtételnek ilyen hatalommal, igazsággal még soha sem kellett hangzania ! Jaj, ha most nem szól a szív teljességéből a száj ! . . . Jaj azoknak, a kik az Isten hamis bizonyságtevőinek találtatnak, mert 0 a szíve legmélyét kitárta a Megfeszítettben, a Feltámadottban . . . Marjay Károly.