Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-14 / 11. szám

ben a méltán szóba hozott akadályok, nehézségek önkénytelenül azoknak a kemény küzdelmeknek az emlékét idézik fel, a melyek e hazában századokon át folytak a Bibliáért. Jókora könyvet írna tele az, a ki e küzdelmekkel beszámolna, de benne lenne a tanúság is: a küzdelem nem folyt hiába, az erőtlenek gyengeségét diadalra vitte az, a ki erős. A Bibliáért való küzdelem annak a nyelvünkre való fordításával kezdődött. Kemény munka volt. Érdekesek például Luther nyilatkozatai. Látjuk, hogy neki is milyen nehéz feladattal kellett megbirkóznia. Leveleinek egyik-másik sora rámutat e küzdelemre. „Most (1528) a prófétákat fordítom, írja a többi között. Istenem, milyen kőtörő munka a héber írókat arra kényszeríteni, hogy németül be zéljenek! Ellenkeznek, héber jellegükhöz ragaszkodnak, a darabos német nyelvnek ellenszegülnek. Akárcsak a fülemülét akarnám arra kényszeríteni, hogy gyönyörűséges énekét a kakukmadár kiabálásával felcserélje ... 14 napig, néha 3—4 hétig keresek egy-egy alkalmas szót, kifejezést." Elgondolhatjuk, hogy a mi jó magyar protestánsaink is mennyit fáradtak, hiszen az a Könyv életszükséglet volt. „Sok jámbor kívánná, írja Heltay Gáspár, ha a Szt. Bibliát Magyar Nyelven láthatnája és olvashatnája." A prédikátorok (Heltay, Melius, Félegyházi) részenkint fordították nehéz viszonyok és nélkülözések között. Bizony nemcsak egyikükre, jóformán valamennyiükre vonatkozik, a mit Heltay mond magáról: „Mennyi gondolkodásban, fáradságban, költségben is áljon énnekem, azt az egy Isten tudja és én, kiváltképen az én halálos betegségemben és nagy erőtlenségemben." A Biblia lefordításával persze a küzdelem nem ért véget. A kinyomatott példányok igen hamar elfogytak. Minduntalan beállott az az állapot, a méhről Bod így szól: „az Eksemplárok megszűkültek, hogy Pénzel sem lehetne találni." E küzdelem egy fázisának emlékét kapcsolatban Misztótfalusi emlékével óhajtják ez igénytelen sorok megújítani * A XVII. század hetvenes, nyolczvanas éveiben Erdélyben az a Biblia volt a hívek kezében, melyet Janson János adott ki. A Hollandiában tanuló magyar theologusok addig zaklatták ugyanis Janson amsterdami nyomdászt, míg végre rászánta magát a magyar Biblia kiadására „a Molnár Albert Editziója szerint". De ez is fogyatékán volt. Idők folyamán Tófeus Mihálynak, a híres erdélyi püspöknek lelkét nyomta a gond, honnan ad majd híveinek Bibliát? A dolog megoldása Tófeus szerint egyszerű : typographiát kell állítani s aztán belé kell állítani valami értelmes magyar typografust. Csak a kettő együtt ér valamit. A mi a külföldön nyomott példányokat illeti, azokban sok a hiba. Tófeus jól elgondolta a dolgot, csak egy volt a baj : hiányzott a hozzávaló pénz, már * L. önéletrajzát „M. Tótfalusi K. Miklósnak a maga személyének, életének és különös tselekedetinek Mentsége Kolozsvárott 1698". 104. számzatl. lap a Ráday-könyvtárban-. pedig, mint akkoriban mondották : „a pénz a feje a dolognak". Ilyen körülmények között vette hírét a püspök a fogarasi fiatal tanítónak, M. Kiss Miklósnak. A fiatal embert papja, Horthy István már régebben ismerte. 0 volt rajta, hogy tanuljon és az ő pártfogásával végezte el iskoláit Nagyenyeden. Magasabb vágyak éltek az ifjú emberben : Hollandiában szeretett volna tanulni theologiát. Tófeus megismervén Misztótfalusi szorgalmát és egyéb jeles tulajdonságait, jószerével útját egyengette annak, hogy Hollandiába menjen, ámde ott ne tanuljon theologiát, hanem igenis tanuljon typographiát, ha majd felállítják kedvezőbb körülmények között valamikor a tervezett könyvnyomtató műhelyt Kolozsváron, „legyen korrektor benne". Egy lépéssel így is megközelíti a czélt: a Bibliának kiadását. „Tófeus Mihály Püspök ezzel intimálja vala nekem, mondja maga Misztótfalusi, hogy a Biblia nyomtatását, azaz annak correctióját és a körül való gondot felvállaljam, mert (úgymond) azzal több hasznot tehetek nemzetemnek, mint egész életemben való Prédikátorságom mai." Dr. Pruzsinszky Pál. BELFÖLD. Sebesült katonák lelki gondozása a kórházakban. II. Az eddig említetteken kívül még sok külső és belső körülmény van, a mi hol gátolja, hol meg előresegiti gyógyító, lelki sebeket kötöző munkánkat. Ilyen a hely. Oly sokféle épület lett kórházzá, hogy el sem tudnánk sorolni. Különösen a kisegítő — olykor csak spekuláczióra berendezett — kórházakban annyira zsúfoltan vannak elhelyezve a katonák, hogy maga a hely .sem alkalmas mélységes, komoly beszélgetésre.. Eljárok egy ol}an hadikórházba, mely egy nagy vendéglőnek a táncztermében van elhelyezve. Ép a napokban is egy marosvásárhelyi székely fiúval sikerült igazán komoly beszélgetést kezdenem, a mikor váratlanul a szomszéd helyiségben a legdivatosabb kupiéra gyújtott rá a czigánybanda. Vártam-vártam, de csak nem akart végeszakadni a nemes zenének. Bizony ez sem irányította a beteg gondolatait az „odafelvalók"-ra. Az idö is befolyással van. Akárhány helyütt a lelkipásztori látogatást is szeretnék a rendes látogatási időpontra szorítani. Ez az idő kiváltképen nem alkalmas. Majdnem valamennyi beteg az ajtó nyílását lesi s várja a látogatóit. A szomszéd ágyakban fekvőknél lévő látogatók beszélgetése, néha hangos társalgása is szakadozottá teszi a figyelmet. Ekkor pedig Isten igéjének sincs a lélekre hatása. Ki sem mondhatjuk, hogy az ápolók egyénisége, viselkedése, társalgása mennyire előre segítheti a lélekgondozó munkát, ha az az egyéniség, élet az evangéliumi