Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-14 / 11. szám

késznek. De ha hozzávesszük az ugyanazon hadtestparancsnokság területén fekvő Salzburgot és Linzet s a közbeeső apró városkák kórházait, akkor már nagyon is lefoglaltuk egy ember munkaerejét. Nagyon előnyös lenne tehát az, ha a főtiszteletű és méltóságos Elnökség lépéseket tenne az iránt, hogy a kinevezett tábori lelkészek, ott, a hol munkakörük megengedi, többet utazzanak és szövetkezve a körzetükbe tartozó prot. lelkészekkel, a lelki gondozás és iratterjesztés minden munkáját nagy körültekintéssel szervezzék meg. Mert a vallásos iratok a mi igazi erős fegyvereink ezekben a kórházakban ! S a mit az illető tábori lelkész a környezet, a kórházi élet mozgalmassága, lármája miatt nem tud mindig elvégezni, azt elvégzik csendben azok a kis füzetek, a melyeknek korlátlan bőségben való osztogattatását, egyházunk is felvette programmjába. * Tiszteletteljes jelentésem végéhez érkezvén, nem mulaszthatom el ez alkalommal azt, hogy a főtiszteletű és méltóságos Elnökség iránt legmélyebb hálámat és köszönetemet ki ne fejezzem azért a kitüntető bizalomért, a mellyel engem erre a fontos és nagyjelentőségű útra kiküldeni méltóztatott. Legjobb hitem és meggyőződésem szerint munkám nem volt hiábavaló s egész lélekkel meg vagyok győződve a felől, hogy az a gondoskodás, a melyet a magyar ref. egyház idegenben fekvő fiaira fordított, bőven és gazdagon meg fogja teremni gyümölcseit azoknak életében, a kiket Isten kegyelme megtartott és megíart s a kik az egyház szeretetének melegét, , távol a hazától, csak egy pillanatra is érezhették. Sebestyén Jenö. TÁRCZA, Levél nyugatra. Hol vagytok most, kis intellektüellek, Kiket bús század baljós vége ellett? Szent nyugat előtt rajongva térdeplők, Kik lehánytatok minden józan gyeplőt; Gúnyos mosolygók : ideálra, honra, Kiknek a „Newyork" volt a Pantheonja; Kik Ígértétek a szent holnapot, S a kik tegnap is hátra voltatok ?! Hol vagytok mostan, fránya francziások, Kis erotikák, tuczat-óriások ; Csörög- e még a sok kis szél-kereplő, A melynek szép volt minden, a mi szeplő? Magyart és multat szánva nézdelők. Nyugati szesztől kótyagos velők, Koraszült bölcsek, véznák, betegek, Mit érez mostan horpadt melletek? Hol vagytok mostan, holdas plánétások, A vihar földjén egyet is hadd lássak: Hol vagytok mostan ? . . . Merre csak szemem lát, Yasizmú hősök verik a gyehennát, Mely odvaiból zúgva tör elő. Csönd, kis fiúk, csönd, beszél az erő, Nevetek mától: csiba, korcs javas, Halljátok, beszél az Erő s a Vas I Halljátok : sorsunk egy marad a földön, Míg csak Krisztusra kereszt vár és börtön ; E földet s mit rajt' teremt a zseni, Paraszterőnek kell megvédeni, Mert elsodorja véres áradat, Ki versenyzők közt védtelen marad. Es hova kéne, hogy elbújjatok, Ha idevárnánk — azt a nyugatot? Az a nyugat, melyet majmoltatok, S melytől vártátok a szent holnapot, Es a vad észak, melyet épülésül Rajzoltatok, már rothadt a penésztül; S a kik megtartják nektek a világot: Erkölcsben tiszták, harczban óriások, S azoknak marad magtárjuk egész, Kiket ki nem kezd a világpenész. Halljátok íme s megtartsátok észbe, Koraszült korszak sok kis csenevésze: Korhadt fatörzs, min harkály kopácsol, Földre zuhan már vihartámadáskor. Csak szálas fenyves, melyben sasok hálnak, Állhat ellen szél forgatagának; És jöhet vihar világkeverő : Mosolyogva állja szűz magyar erő! Oyóni (Áchim) Géza. Emlékezés Misztótfalusi Kis Miklósra. I. A minap szóba került a Biblia kiadásának ügye. Hosszú évtizedek után talán először, mert sok időn át potom áron kaptuk a szépen kiállított könyveket a Brit és külföldi Biblia-Társaság jóvoltából. Az utóbbi idők azonban nagyot változtattak a világ során : irgalmatlan háború választja szét a nemzeteket s a nép, mely nekünk Bibliát adott, ott van az ellenséges táborban. Szóba került, hogy önállóan kell berendezkednünk, azután szóba kerültek a nehézségek. Méltán. A mi szép és üdvös, az nehéz is: Quae pulchra eadem difficilia. Épen az, a kinek nevét e sorok elejére irtuk, épen a Biblia kiadásának ügyében ezelőtt idestova 250 esztendővel mondja : „Tsuda is lenne, ha olly nagy jóságos tselekedet sok és nagy akadályok nélkül menne véghez". A szép terv, hogy az egyetemes magyar protestáns egyház maga adja az írást híveinek a kezébe, nemkülön-