Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-07 / 10. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők: pálóczi Horváth Zoltán dr, és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből : A szép élet. Kiss Zoltán. — Vezérczikk: A'háború után. Bernát István. — Tárcza: Ma. Domby Béla. Boszniai levél. Tóth József. — Belföld : Sebesült katonák lelki gondozása a kórházakban. Marjay Károly. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetések. PROTESTÁNS Az Élet Könyvéből. A szép élet. íft? Jézus pedig felele nékik : Az én Atyám mindezideig munkálkodik, én is munkálkodom. János 5.i

7

. A homályba vesző hajdankortól el napjainkig menynyien keresték. Vessünk egy pillantást arra az ösvényre, a hol föl is található. A szeretetnek néha virágos, sokszor tövises s a munkának rögös birodalmán át visz ez az ösvény. Valamelyes szeretet van mindenkinek szívében : kiki szereti szeretteit. De, hogy a „profanum vulgus"-szal ki törődik, a „pásztor nélküli juhok" gondját ki veszi föl — ez már a lelkiismeret dolga. A munkával is így vagyunk. Dolog van, ha lelkiismerettel vesszük, ha kisebb lelkiismerettel, akkor kevesebb. A munka sok emberre nézve tisztán a lelkiismeret dolga. Mindenesetre így van ez a nem keresztyéneknél s a keresztyének között is azoknál, kiket nem soroz Isten a „láthatatlan egyház" tagjai közé. El tudjuk képzelni, hogy a nem keresztyén ember is jó munkás és dolgozik sokat nemcsak kényszerből, de azon fölül is egész a nyughatatlanságig, de az ilyennél is a természetet amaz, Istentől a szívükbe rejtett törvények, Krisztussal való eredeti rokonságnak tartjuk: — ám a keresztyénnek nem a szeretet a lényeges ismertetője, hanem a szeretet és munka. „Jöjjetek és megnyugosztok." „Az én Atyám mindeddig munkálódik s én is." Ez a kettő. E kettő következésén a reménység, mely húsvétot követel, húsvétot, melynek jelszava, hogy: „nemhiába!" E követelés megnyugtatása a hit, mely Krisztus életének gazdagságánál fogva válogat a fontosakban. Nem soroljuk föl itt a fontosakat, csak épen kettőt említünk. Némelyeknél elvont, égies tartalma domborul ki a hitnek, másoknál a kézzelfogható valóságok. A szép élet keresőjét a hitnek esztétikai oldala ragadja meg a maga emberi vonatkozásaiban s elfogulatlan értelemmel hamar megállapítja, hogy a legszebb élet, mely emberfia által elképzelhető, meg sem közelíti szépségében a hasonlíthatatlan Krisztusnak életét. A szép élet tehát szeretettel és munkával érhető el. De mily gyarló a szeretet, ha nem követel halhatatlan reményt s ha nem találja föl ezt a Krisztusban. A reménnyel és hittel koszorúzott szeretet mennyi tisztátalanságtól megment! Hasonlóan a munka. Sőt — sokszor gondolkozóba esünk, hogy a munkának ne tulajdonítsunk-é a földi életre való gyógyító hatás tekintetében még a szeretet fölött is elsőbbséget. Természetesen annak a munkának, a mely a természetünknek megfelelő. (Mert rendelt doktorokat, apostolokat stb.) A szeretete miatt, vagy bármi egyébtől megsebzett szívnek balzsam a munka s a ki egy egész életre tud magának alkotni munkatervet, szépet, az egész lelkét betöltőt, az nem panaszkodik az ifjúság éveinek elmultán, az észre sem veszi, hogy megöregült, csak siet használni minden idejét, míg a tünő fényen át nem hangzik felé: „Szolgám! elég ..." Azt ki sem lehet mondani, hogy a munka mennyi hitványságot elfojt csirájában. Ki mondhatná el az élet alkonyán, hogy hitványság nem környékezé szívét soha ? De hány van, a ki ott a földi élet szélén hálával borul le Isten előtt, hogy adott szívébe czélt, irányt, melynek eszköze, a munka magával ragadta s annyi rossztól megóvta. Ha ilyen gondolkodással nézünk szét, lelkünk gyönyörrel nyugszik meg a Krisztus alakján, jellemén. Ő benne mindezt megtaláltuk, Vele elmehetünk a pusztaságba, fölszállhatunk a megdicsőülés hegyére és oda, hol lázas munka foly a megsegítő, felemelő szeretet jegyében. Krisztusban az égi és földi csodás harmóniában olvad össze. 0 mindazt, ami onnan „felülről való", itt a földön értékesíti az emberek megtartására. Olyan a föld, mint a siralom völgye? Mennyek országává kell lennie! Vágyódol Isten után? Itt lehet veled a földön! Ne csak sóhajtozzunk innen a föld rögeiről Isten or-