Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-28 / 9. szám

102 Falusi levél. Nagyt. Szerkesztő Úr! Lapja minden czikkének most háborús vonatkozású dolga mellett engedje meg, hogy egyik kis falunk dolgáról írjak — megtörvén a csendet és fogadást, t.. i. nem zaklatom többé haszontalan betűvetéssel —, de olyan specziális dologról kell tudósítással szolgálnom, a minő még kevés falun esett meg. Ez pedig: szeretetvendégség falun. Ez is volt: Balatonendréden, február J6-án. Arányaiban és eredményében — meglepő. Az Evang. Ifjúsági Egyesület kilencz éves megalakulásának fordulóját ily kedves dologgal teszi az ifjúság emlékezetessé. Szeretetvendégséget rendezett, erre vidékről is hívott vendégeket, a kik közül meg is jelentek többen. Február 16-án a pompásan renovált (sajnos, még bútorozatlan) balatonendrédi lelkészlak termeiben két hatalmas szoba gazdagon megterített asztalai azt a benyomást keltették, mintha békés idők gazdag napjait élnők, oly bőséggel hordták össze a presbiterek és családok otthon sütött fánkjait, sonkaszeletjeit. Hatalmas fazekakban főzték, Szabó L. gondnok feleségének vezetése mellett, az ügyes asszonyok a reii'geteg teát és szolgálták fel a fehérruhás leányok a 150 főnyi vendégseregnek. Kezdetét a 37. dics. 1. verse éneklésével és Kájel Endre lelkész imájával vette. Szüts Lajos bábonyi lelkész ismertette a szeretetvendégséget az őskeresztyén korban és annak testi és lelki áldásairól emlékezett meg. Ürögi Zsófika Kozma kedves versét szavalta a Szegény ember vacsorájáról, utána jött a gazdag asztalok fogyasztása. Közben Kovács Mariska, Gecsei Károly, Torma István, Csizmadia Gyula, Balázs Lajos szavalataikkal, a háború termette buzdító versekkel biztatták a tán csüggedő magyar szíveket! Az Erős várunk éneklése után egy felsőiregi vendégfiú : Kiss Lajos Ifj. Egyesületi tag szavalta Kozma „Az ötödik hadtest" cz. költeményét, Kájel István pedig ez alkalomra irt elbeszélését olvasta fel. Molnár Margit és Szabó Anna szavaltak ezután. Erről a Szabó Annáról meg kell említenem, hogy a lelkész egy legelőkelőbb pesti czégtől eredeti brüsszeli csipkemintát hozott, a mely arasznyi széles, de három részben van eredetileg csinálva és részei czérnával összevarrva a szélén és a közepén s ez a kis leány egvbefolyású veréssel olyan klasszikus szépséggel csinálja, hogy az eredeti brüsszeli csipkét messze felülmúlja! Úgy, hogy bebizonyosodott, a mit a balatonendrédi lelkész álmodott: a magyar néplélek a legklasszikusabb művészetekre képes, ha fejlesztik lelki képességeit! Bátran merem hinni, hogy a balatonendrédi csipke a világpiacz gyöngye lesz rövid idő alatt! De így dolgoznak a többi szavaló leányok is! A lelkész felolvasott egy harc/téri levelet, Tiitős L. írta, a ki 9 év óta tagja az Ifj. Egyesületnek. Meglepett mindenkit az a meleg keresztyén hang és öntudatos, tiszta keresztyén felfogás az élet és halál kérdéseiről , . . Ajánlom az Ébresztőnek. Fitos Zsófi, a bábonyi vendégül jött Szőke Imre szavalatát, a bábonyi lelkész, Szüts L. bibliamagyarázata, ének, ima és áldás követte és fejezte is be a kedves programmot. A nagyszámú vendégsereg nem tudta elfogyasztani az asztal gazdagságát, de egy kedves humorú megjegyzést a gondnok az asztalfőn megkoczkáztatott: — Most voltam először násznagy olyan lakodalomban, a hol nem volt menyasszony. Igen megtelt a szívünk örömmel, hogy mit tud produkálni — a falu ; a perselyszerű adakozás 28 K-t jövedelmezett vallásos iratokra hadbavonultak számára. Balatoni. A Lorántffy Zsuzsanna-Egyesület közgyűlése. Február hó első vasárnapján szokta évenként megtartani a Lorántffy Zsuzsánna-Egyesiilet rendes közgyűléseit. A jelen munkaév rendkívüli körülményei ebből a megszokott kerékvágásból kizökkentették most az egyesületet; február 14-én folyt le a közgyűlés és a vele kapcsolatos hálaadó istentisztelet és tea-estély. Az istentisztelet, melyen a Kálvin-téri templomban Petri Elek prédikált, méltán viselhette a „hálaadó" nevet. Összehasonlítva a most lezáródott esztendő eredményeit és zárlatát az előző esztendőéivel, lehetetlen volt megnem állapítani, hogy a háborús válságok — egyes részletektől eltekintve — nem hogy visszavetették volna az egyesület életét, hanem határozottan élénkítették és előbbre vitték azt. Az istentisztelet után a theol. akadémia épületében, a Ráday-könyvtár olvasótermében összegyűlt szépszámú közönség ezzel az egységes benyomással távozhatott. Már Szilassy Aludárné elnöki megnyitója rámutatott különösen arra, hogy a kórház, melynek felállítását megkövetelte a háborús idő, milyen fontos mozzanat az egyesület fejlődésében. Egyfelől nagyban emelte az egyesület súlyát és ezzel öntudatát, nagy hivatásának érzését az, hogy e kórház által oly szép részt vehet a háború sebesültjeinek és betegeinek gondozásából és széles köröknek is oly elismerő érdeklődését ébreszti fel ez állal. Másfelől az egyesületnek az a régi hő óhaja, hogy diakonisszái egyesületi kórházban nyerjenek tért működésük számára, ha ideiglenes formában, mégis megvalósult valahára és bizonnyal tetemes lépéssel közelebb jutott a végleges beteljesüléshez. Talán még örvendetesebb volt azonban Szalag Teréz alapos és kedves titkári jelentéséből arrról értesülni, hogy bár a hadikórház felállítása érthető módon egy időre lekötötte az egyesület egész figyelmét és erejét, azért egészében véve szép fejlődés mutatkozott az egyesület egyéb ágaiban is. Feltárult előttünk a titkári jelentés folyamán az a sokoldalú munkásság, mellyel az egyesület sok tekintetben kipótolja az egyes egyházak mulasztásait. Az egyháznak nincsenek szervei, melyek által szükséget szenvedő és beteg tagjaihoz elvinné a kívánt