Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-28 / 9. szám

segítséget annak bizonyítékául, hogy a Krisztus nagy parancsolata nemcsak szóbeszéd az ajkain, hanem élő hatalom a lelkében. A Lorántffy Zsuzsánna-Egyesület tagjai, alkalmazottai, különösen diakonisszái által a mult évben is sok egyénhez és sok családhoz elvitte a szolgáló ós orvosló keresztyén szeretetet. Vasárnapi iskolái által több száz gyermeknek, az egyház jövendő nemzedékének, lelkében építgette egyéni munkával — az iskolai osztály —, sőt többosztályú tanítás nélkülözhetetlen kiegészítéseként a keresztyén élet alapjait. Leájiyok részére alakított bibliaköreiben, melyek az egyesület egyik legörvendetesebben fejlődő ágát képezik, újabb női munkások nevelődnek a jövendő még nagyobb evangélizáló- és szeretet-munkája számára. Penziója barátságos, keresztyén szellemtől áthatott otthont nyújt a fővárosban egyedül álló, tanulmányaikat folytató, vagy más pályán levő nőknek. Ezek mellett és a többi szépen fejlődő munkaág mellett csak két ponton volt a háborúnak hátráltató hatása. A mult esztendőben nagy reménységekkel és szép sikerrel megkezdett pályaudvari miszsziót és cselédvédelmi munkát egyelőre fel kellett függeszteni. A család-utczai nagyteremben folytatott különböző evangéliumi munkákat, a terem kórházzá alakíttatván at, csak a hetenkinti egy istentiszteletre leolvasztva lehet folytatni más, ideiglenes helyiségben. Szöts Farkasné pénztári jelentéséből örömmel értesültünk, hogy a hadikórház anyagi berendezése és fenntartása nem okozott eddigelé gondot az egyesületnek. Mikor a vezetőség a háború kitörésekor szemben állott e nagy feladattal és kötelességet látott benne, bízott abban a segítségben, melyet Isten a nagyközönség adakozó szívén és kezén át adhat és vállalta a koczkázatot. Eddig nem csalódott. És bizonyára továbbra sem fog. Egészen természetes, hogy rendes anyagi szükségleteit a meglehetős pénzforgalommal dolgozó egyesület ez évben nem fedezhette úgy, mint máskor. A háború elmultával bizton bekövetkező még nagyobb fejlődés azonban helyre fogja hozni ennek a nehéz évnek az anyagi hiányait. Este a Lónyai-utczai gimnázium dísztermében tartott tea-estély zárta le a napot. A termet egészen betöltötte a közönség. Kiss Géza mélyenjáró bibliai beszéde, Kayser Margit szavalata, Pataky Lászlóné magánénekszámai, a L. Zs. E. énekkarának éneklése (különösen id. Victor János „A naini özvegy" cz. művéből elénekelt kara) és ifj. Victor Jánosnak „Boszniai emlékek" cz. előadása voltak a programm főpontjai. A háborús idő próbáját oly sikerrel állotta meg az egyesület, hogy nagy várakozással nézhetünk jövője elé. Van benne sok Istentől nyert erő, melynek a nehéz idők nem akadályok, hanem alkalmak a maga kifejtésére. És ezért van előtte Istentől nyert megbízatás és hivatás Isten országának építésében és általa egyházunknak és hazánknak megújításában. Referens. IRODALOM. Beszédek és imák háborús alkalmakra. Összeállította dr. Lencz Géza ref. theol. tanár a debreczeni egyetemen. A háborús idők egyik irodalmi emlékéül jelent meg a fenti beszédgyűjtemény. Az előszó szerint azt aknrja bemutatni, hogy a magyar református lelkészi kar mint hirdeti az örök isteni igét a megpróbáló nehéz időben és hogy ez igehirdetésben mint nyilvánul meg magyar református egyházunknak a nagy eseményekkel szemben kialakult nézete, igazi hazafisága megfelelő fényben, tanulságul a jövőre nézve is. Együttvéve 42 beszédet és 32 imádságot foglal magában a beszédgyűjtemény. Van benne 27 közönséges vasárnapi istentiszteletre szánt beszéd, melyek közül nyolczhoz megfelelő elő- és utóima is van csatolva. A beszédek alapigéi nagy részben (17) az ótestamentumi, kisebb részben (10) az újtestamentumi Szentírásból vétettek. Az alapigék más és más, de azért megfelelő s alkalomszerű gondolatokat, tárgyakat foglalnak magukban. Az alapigék szerint a beszédek egy részében annak igazolását halljuk, hogy a mostani háború nemzetünk igazi békessége, hazánk épsége s jobb jövője érdekében elkerülhetetlen volt, mert gonosz, hitegető ellenségeinknek nemzetünk élete és hazánk épsége elleni aknamunkáját másképen megállítani nem lehetett. „Hiába vártuk a békességet, semmi jó nem volt," azért hát a seregek Urának, Istenének szent segítségében bízva, igazságban levő ősi szabadságunk megvédése s valódi békességünk megszerzése érdekében fel kellett emelni védőfegyve rünket. E fegyverfogásunk nem ellenkezik Krisztusunk parancsolatával sem, mert hiszen ő arra is tanított, hogy szeressük földi hazánkat is, annak boldogsága érdekében minden lehetőt megtegyünk és semmi áldozattól se riadjunk vissza. A beszédek másik része a nagy áldozatban való keresztyéni részvételünkről, magaviseletünkről beszél különösebben ós arra tanít, hogy a világrengető háborúban a különböző munkamezőkön miként teljesítsük keresztyéni kötelességeinket, hogyan gyámolítsuk a gyengéket s mint végezzük a szűkölködők iránti segítő, könyörülő szeretet munkáit. Másik beszédben ismét hazánk jobb jövőjéért vívott harczainkban „látásokat látunk", melyekben elénk tűnik, hogy Istenünk egyebek mellett ítél s mérlegre helyezett bennünket is, van-e erőnk és képességünk az igazság szent harczát megharczolni ? Hogy azután mindhalálig híven megtéve a mi kötelességeinket, az igazság és gonoszság háborújában kivívhassuk az igazság teljes győzedelmét, az életnek a nehéz küzdelmeken és halálon át való végdiadalát. Ezen nagyjában elősorolt s ezekhez hasonló gondolatok, tárgyak vannak a beszédekben. De bár a beszédek különböznek is egymástól abban, hogy az egyik egy, a másik a másféle gondolatot igyekszik kifejteni, abban