Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-24 / 21. szám

kathedrát az Atya, Fiú és Szentlélek nevében megáldó és megszentelő s mindenekre áldást könyörgő lélekemelő imádság után a vegyeskar Mozart „Kél majd reggelt hirdetni a nap ..." kezdetű szép énekét adta elő. Majd Mészáros János lelkész tartott egyházi beszédet II. Tess. 2 :13—17. alapján. Vázolta azt a nagy pusztulást, melyet a három év előtti földrengés okozott. Majd utalt arra, hogy nemcsak a templom újjáépítéséért kívánnak Istennek hálát adni, hanem azért a kegyelemért is, hogy őseiket most negyedfélszázada kivezette a lelki rabság babiloni fogságából. Megemlékezett arról a rendkívüli jelenségről, hogy a még ma is álló szomszédos templomban a reformáczió kezdetén fölváltva tartották a róm. katholikusok és protestánsok az istentiszteletet. Rámutatott arra is, hogy a kecskeméti ref. egyház kezdettől fogva, a czímerében lévő fiait saját vérével tápláló pelikánhoz hasonlóan, mily sokat áldozott az egyház veteményes kertjeiért: iskoláiért. Beszéde végén emelkedett szavakkal kérte Istent, hogy czímeréhez mindig hü maradjon a megújított hajlékban is a gyülekezet. Ne az legyen felőle az ítélet, hogy élt itt egy nép, mely vette az evangélium áldásait, de nem becsülte meg drága örökségét, ezért csak emlékezete marad meg. Szavait az azokról való szép megemlékezéssel fejezte be, a kik a siralom és gyász idején testvéreik voltak s most is itt vannak örömünnepünkön. Ha nevük kitörlődnék is az ő szívük táblájáról, sohase törlődik ki az örök élet könyvéből, hova az örök Bíró írta be. Kovács Dezső sárospataki zenetanár „Teremtő Isten, hova tekintsek ..." kezdetű gyönyörű karénekének művészi előadása után Marton Sándor főgimnáziumi tanár tartott igen érdekes fölolvasást a kecskeméti prot. egyház megalapításáról. Rámutatott arra, hogy egészen a legutóbbi évekig nem tudták, mikor, ki révén jött be Kecskemétre a reformáczió'? Csak most a jubiláris esztendő elején sikerült rátalálni az egykorú hiteles nyomtatványra a brassói Honter-könyvtárban. Agricola (valószínűleg Szántó) János búcsúverse ez a véle együtt Vittenbergában tanuló, de onnan nálánál egy évvel hamarabb hazatérő barátjához, Kecskeméti Benedekhez-Ebben elmondja részletesen három művelt polgárnak (Szántó Ambrusnak, Czika 'Ferencznek és Apáthi vagy Pap Sebestyénnek) a reformáczió meggyökereztetése érdekében kifejtett fáradozásait, küzdelmeit. A szereplő budai basa, nagyváradi püspök és az akkortájt Czegléden működő Szegedi Kiss István idejéből 1547-re teszi a lutheri reformáczió kecskeméti megalapozásának idejét, a melyet csak jó másfél évtized múlva, 1564-ben, Húsvét szerdáján követ a római egyháztól való teljes elválás. Hisszük, hogy ez a pragmatikusan és mély történeti érzékkel megírt, értékes tanulmány valamelyik egyházi lapunkban is megjelenik, ezért nem vázoljuk annak tartalmát bővebben. Fazekas Ferencz főgimnáziumi tanár olvasta föl még ünnepi ódáját, azután a 234. dics. 5. versének eléneklésével véget ért a templomi ünnepély. A templomból a főiskola gyönyörű dísztermébe vonult az ünneplő közönség, hol ünnepélyes presbiteri gyűlés volt. A földrengés után csaknem félesztendeig az ev. testvéregyház templomában tartottak istentiszteleteket, majd legutóbb, a templom külön-belső tatarozása alkalmával harmadfél hónapig itt tartották az istentiszteleteket. Mészáros János lelkész megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy ennek a díszgyűlésnek elsősorban az a czélja, hogy az ünnep lefolyását és az azon résztvevő testületek tagjait jegyzőkönyvében megörökítse. Györffy Balázs főgondnok indítványára köszönetet szavaztak a megjelenteknek, elsősorban a kerületi elnökségnek. Darányi Ignácz a kerületi elnökség és a küldöttség nevében meleg szavakkal köszönetet mondott a szívélyes és meleg fogadtatásért. Rámutatott arra, hogy a Gondviselés gondoskodott arról, hogy a nehéz napokban oly férfiak álljanak a kecskeméti egyház élén, a kik méltók ezekhez a nagy időkhöz és oly presbitérium, a mely meg tudta állni helyét a nehéz időkben. Ezután az elnöklő lelkész hálás szavakkal emlékezett meg az egyházkerület vezetőinek ama szándékáról, hogy a Baár-Madas-alapból létesítendő kerületi leányárvaházat Kecskeméten óhajtják elhelyezni. Bemutatja a presbitérium elvi jelentőségű határozatát az árvaház czéljaira szolgáló megfelelő telek és ház adományozása tárgyában. Darányi Ignácz főgondnok utalt arra, hogy ha a terv valóban valóra válik, igazán szép emléke lesz a negyedfélszázados jubileumnak. A Farkas Kálmán főgimnáziumi vallástanár buzgó vezetésével oly szép működést kifejtő Protestáns Egylet otthonát tekintette meg azután a vendégsereg. A hölgyek itt virágokkal kedveskedtek mindnyájunknak. Virágokkal a kezünkben és gomblyukainkban a Royal-szálló kerthelyiségébe vonultunk azután a közebédre. Kecskeméti testvéreink itt is kitettek magukért, Az idegenek egytőlegyig vendégeik voltak. — A legpéldásabb rendhez szép idő s a lehető legjobb ebéd járult, melyet jóízűen fogyasztott el mindenki a számára előre kijelölt helyen. Jó magyar szokás szerint felköszöntőkben se volt hiány. Püspökünk, az öreg Szappanos István, az egyház tb. főgondnoka, Mészáros János, Darányi Ignácz, Györffy Balázs, dr. Joó Gyula jogakadémiai igazgató, Farkas Kálmán, .Sárkány Béla ev. főesperes, Sándor István presbiter és polgármester, Ádám Kálmán esperes, Szilassy Aladár mondtak lelkesnól-lelkesebb felköszöntőket. Darányi Ignácz felköszöntőjében hivatkozott arra, hogy elnöktársával együtt mily erős kötelékek fűzik Kecskeméthez. Baksay Sándor ép most hatvan éve prédikált először arról a helyről, a hol ma imádkozott. Ő maga pedig a ref. egyházhoz való ragaszkodást és a magyar nép szeretetét kecskeméti őseitől örökölte. A felköszöntők végén fölszólalt még egyszer a gyülekezet érdemes lelkésze is. A hozzá legközelebb állók állítása szerint is, ilyen nemes lelkesedéssel sohasem hallották még beszélni. Utalt azokra a nehéz harczokra, megpróbáltatásokra, megaláztatásokra, a melyekben Krisz-