Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-24 / 21. szám

tus minden igaz katonájával együtt neki is része volt. Ez a nap mindazt elfeledteti véle. S ő is azt kérdi presbitériumának, egyházának tagjaitól: „Ugy-e, jó minékünk kálvinistáknak lennünk", mikor ennyi nagynevű testvérünk osztozkodik vélünk csapásunkban, örömünkben egyaránt ?! Ez az emlékezetes nap valóban nagy és méltó örömünnep volt nemcsak a kecskeméti ref. egyház, de érdemes lelkipásztora életében is. K. Csendes jegyzetek. Egyházi életünk. Bár a szives olvasó ellenkezőképen vélekedjék is, ki kell jelentenem, hogy túlságosan optimista vagyok. Hiszen „egyházi életünkről" szólok sok jó reménységgel! — A rideg kritika durczás, duruzsoló szava bosszúsan közbemorog, hogy ilyen „élet" nincs is! Csak nem lehet egyházi életnek nevezni a mai helyzetet ? I Lakomának tartani a száraz kenyeret és vizet ?! És ez a kritika tényeket is említ. Ott van a legfőbb : a reformáczió alapelve : a Könyv: a Biblia. — Ma a „Könyvek Könyve" helyére a csak könyvek léptek ! A könyvek : az anya-, acsalád-, az iktató-, a posta-, a betűsoros mutató-, adó-, számadókönyv, a traktusi, kerületi, konventi jegyzőkönyv, ... a törvénykönyv. Többen vannak mint a Biblia könyvei . . . ! Kaján kritikus kimutathatná, hogy ennyi könyv mellett csak egy hiányzik: . . . a panaszkönyv. Panaszkönyv ! Ahová beírnák az ideális lelkek önmarczangoló kínjukat. Ahová szemléltető ábra gyanánt pontos fényképeket mellékelnénk a „fegyelmit neki!" bűvös igéjét kiáltozó nagyképűségről! Ahová leröntgensugaraznák az úgynevezett „adminisztratív zsenik" szellemi űrtartalmát! Be lehetne oda írni, hogy egyházi életünk kimerül az adminisztráczióban és adóbehajtásban. Szó esik kongrua- és államsegélyösszegekről, jegyzőkönyvi preczedensekről, mindenféle statútumokról és paragrafusokról ... ! De ha valaki merészkednék a hivatalos gyűlések A keeskemétijnegújított ref. templom. zöld asztala mellett egy tétova kísérletet is tenni arra, hogy egy-egy konkrét esetben megtudakozza: mit szól ehhez az újtestamentomnak nevezett régiség és Jézus néven emlegetett prehisztorikus valaki . . . ? Hej ! Milyen nagy követ kötnének nyakára az egyházi hatalom nagykövetei s milyen vállveregető fölénnyel mutatnák meg a kivezető utat ebből az ósdi zamatú, zavart ideológiából!.. . Mi köze a gyakorlati életnek az „Élet"-hez? A modern embernek az „Embernek fiá"-hoz?! Az egyház büszke gályája kisiklott az élet tengerére. De a haladó idővel a - hajdan vezető admirálishajóból egyszerű személyszállító járat lett. Fölveszi utasait: keresztel, leteszi őket: temet, közben mérleget vonaloz a vitelbérről: adminisztrál! Így lesz belőle közönséges kereskedelmi hajó ! Az is csak kötélre fűzött uszályhajó az állam bugószirénás gépezete mögött! . . . Közben talán már világra hozták, a gyermekszoba világából angol és franczia szóra fogták, a betűvetés nehézségein átnevelték, a gimnázium spanyol csizmájába beszorították, sőt talán külföldi egyetemek víg burschai idomítják azt, a kiből lesz majd az a providencziális államférfi, ki az állam hajója gyorsítása végett . . . misét hallgat . . . azután elvágja az uszályhajó kötelét! Életerős egyházi életet akarunk! Ne mondja nekünk senki, hogy várjunk, mert hiszen a magyar protestántizmus — daczára dicső múltjának —, még gyermekkorát éri!! Majd ! Lassan, lassan! — Az olyan gyermekkor, a melynek múltja van, az elhagyott, tehetetlen öregség gyermekkora ! Ennek pedig nincs jövője. Elnéző tekintetünk rokonszenve nem simogathatja végig ezt a multat, ezt a jelent! Nekünk a tehetetlen, vegetatív vergődés helyett jövő kell, dicső jövendő : egyházi élet!! Sír szélén áll az a nyomorgó, kinek csontjai, kékes artériái kitetszenek a sárga bőr alól. Pedig a mi egyházi életünkből csak az adminisztráczió csontrendszere, gyülekezeti életünk vértelen vénája tűnik elő ! Pedig ezeknek ágaknak kell lenni, melyet az aligsejtésig el kell takarni, be kell vonni az egyházi élet