Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-08 / 6. szám

A Magyar Ev. Ker. Diákszövetség félévi konferencziája február 1—3. A diákszövetségnek ez a mostani konferencziája kiválóan a vezetők tanácskozása volt. így is több mint 50 résztvevője volt a gyűléseknek. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy korunknak ez a mind egyházi, mind, nemzeti szempontból egyaránt egyik legreményteljesebb mozgalma kezd mind nagyobb és nagyobb hullámokat vetni modern diákságunk életében. Jelen gyűlés folyama alatt örömmel láthattuk a mozgalom vezetői sorában a legkülönbözőbb főiskolai szakok képviselőit s ezek közt is első helyen épen az orvostanhallgatókat. Nagy haladás ez csak a legközelebbi pár esztendő mult állapotaihoz képest is. S mit fog hozni még a jövő fejlődés? Ezek a diákok mostani gyűlésük alkalmával is felemlegették — s ez volt az utolsó és, legmélyebb benyomás a konferenczia résztvevői lelkén —, hogy a következő néhány esztendő ideje alatt el akarják juttatni felhívó szavukat minden főiskolai magyar diákhoz. S mi hisszük, hogy ez nem hiába fog elhangzani. Összesen öt gyűléscsoportozatból állott a konferenczia. Mindenik gyűléscsoportozatot hosszabb előadás vezetett be Jézus életének és munkájának méltatásaképen. A konferenczián megbeszélés-sorozat húzódott végig erről a tárgyról: a keresztyén élet nagy tapasztalatai; egy másik pedig erről: mozgalmunk feladatai. Egy-egy előadó rövid bevezetése után eszmecsere következett. Ezek nagyon érdekesek és tanulságosak voltak. Jellemző bepillantást nyert ezekkel kapcsolatban mindenki a diákok munkájának természetébe. Idézem itt egy vidéki középiskolai diáknak, a ki vendégkép szerepelt a gyűlésen, a mozgalom egyik vezetője előtt tett nyilatkozatát: „Én még ilyen egyszerűen, józanon, páthosz és póz nélkül nem hallottam diákokat, főként theologusokat beszélni olyan kérdésekről, mint a mikről itt szó esett. Igazán nem vettem észre semmi dialektikázást, fordulatosságra törekvést, mégis jobban lekötötték ezek a figyelmemet, mint bármi más, a mit eddig ilyen vonatkozásban hallottam. Miért? Úgy vettem észre, hogy tényekről s tapasztalatokról beszéltek. Ez nekem igen tetszett." íme egy gondolkozó diák észrevétele! Valóban, mikor szó volt az imádság meghallgattatásáról és az Ige hatalmáról és a diákok egymásután álltak fel a maguk személyes életük tapasztalataival, akkor lett világossá, hogy mi a diákmozgalom munkájának titkos és csendes rugója. Azok az élmények, naponkinti küzdelmek és lelki tapasztalatok, a melyek minden egyes valódi munkás naponkinti egyéni bibliatanulmányozásához és imádkozásához fűződnek. Itt a gyűlés folyamán nyilvánvaló lett az is, hogy ezek az ifjak nem olyan imádkozást gyakorolnak, a mi csak kegyes gyakorlat, szokás, máz, autoszuggesztió, vagy épen érzelmes ellágyulás, szónoki magunkrahatás, a minek a gyakorlati, akarati életre kevés kihatása van. Ezek az emberek hisznek az imádság meghallgattatásában, mert ezt valóságnak tapasztalták meg. A bibliatanulmányukról is olyan nyilatkozatokat hangoztattak el, a mikből világos volt, hogy nem merő ismeretszerzés czéljából tanulmányozzák a bibliát. Az Igéről űgy beszéltek, mint a melyet Isten hatalmának ismertek meg s ezért járulnak hozzá naponkint. Ezért tették a terjeszkedő munkájuk gerinczévé is a bibliaköri tanulmányozást, mert új barátaikat is szembe akarják állítani ezzel az isteni erőforrással, még ha még olyan népszerűtlenek is lesznek munkájukkal e miatt a modern, szabadgondolkozó diákság előtt. Úgy, hogy csak Budapesten 25 bibliakör dolgozik hétről hétre megtartva összejöveteleit. A mozgalom feladatairól beszélgetve, különösen két teendő felé fordult nagyobb súllyal a figyelem. Az egyik a missziói felelősség ápolása. Már most is többen vannak a mozgalom tagjai közt olyanok, a kik missziói hivatást éreznek. Előbb-utóbb el kell jönnie az időnek, a mikor a diákmozgalom abban is megmutatja Istentől nyert erejét, hogy erői feleslegét odaadja a külmisszió szolgálatára. Az az ellenvetés, hogy idehaza is van elég munka, már rég idejét múlta. Hiszen a külmisszió mindig hatalmas erősítő visszahatást gyakorolt mindenütt az egyházak otthoni életére és munkájára. A magyar diákok missziói érdeklődésének tárgya egyébként a nagy mohamedán világ. A másik teendő, a miről szó volt, a szoeziális felelősség felébresztése és gyakorlati megmutatása. Szinte elemi erővel tört fel a gyűlés óhajtása e részben. Azok, a kik tudják, hogy minden szoeziális nyomorúságnak igazi megoldása szintén az evangéliumban van, kell, hogy jogot formáljanak maguknak arra, hogy minden erejükkel siessenek a szoeziális bajok orvoslására. Természetesen az eszközök elégtelensége miatt is, egyelőre csak egyesek önkéntes vállalkozásáról lehet szó. De a ki Istentől elhivatást érez e tekintetben, az álljon elő. S hiszsziik is, hogy ez a felébredt érdeklődés minél hamarább valami gyakorlati megvalósulást is fog találni. Egyébként Pongrácz József tanár előadásában („A jövendő Krisztusa") hatalmas kifejezést nyert az a gondolat, hogy azoknak, a kik megállanak az evangélium mellett, joguk van igényelni az egyházi, társadalmi, nemzetiségi és emberi élet minden területén az irányítást és befolyást. Azé a jövő minden téren, a kié a jövendő Krisztusa. . Mi kívánjuk, hogy Isten sokszoros áldásával áldja meg ezt a szépreményű mozgalmat egyházunk és nemzetünk boldogságára. Referens. - SZOÜZIALlb ÜGYEK. A postrestant. A városi erkölcsök egyik hivatalosán engedélyezett mételyezője a postrestant, a posta útján való titkos levelezés, > mely lehetővé teszi, hogy fiatal, sokszor bizony iskolásleányok és éretlen fiúk folytassanak levelezést a