Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-08 / 6. szám

szülői és gyámi felügyelet kikerülésével. Az apróhirdetésekről nem is szólunk, mert ott egyrészt az iparszerű pornografia ütötte fel tanyáját, másrészt pedig a házasóságban élők titkos szerelmi levelezése folyik titkosan nyilvános szemérmetlenséggel. Komoly lapok igyekeznek szűkebbre szorítani, de bizony ahhoz a keresztyén szellemnek. kell érvényesülni, hogy a sajtó ne álljon be az erkölcstelen viszonyok Merkúrjának. A postrestant sok gondot okoz ajoostavezetöségeknek, mert sehogy sem fér össze a posta hivatásával, hogy a poste d'amour szerepét töltse be, vagy segédkezet nyújtson az erkölcstelenséghez, csalásokhoz, szédelgésekhez, sőt sokszor büntetendő cselekményekhez. Minden terv eredménytelennek bizonyult pl., hogy 16 éven alóliaknak nem szolgáltatják ki a levelet, mint Francziaországban; még kevésbbé lehetett azt a radikális eszközt igénybe venni, a mit Észak-Amerika némelyik állama a puritán erkölcsök jegyében megkísérlett, hogy t. i. a postrestant intézményt be kell szüntetni. A modern korban utazgató közönség és a kereskedelmi világ nem nélkülözheti ezt az intézményt. Anketteznek itt is, ott is, még Ausztráliában is, de tehetetlenül állnak meg a kérdés megoldásánál. A magyar posta kitűnő vezetősége sem tudta a kibontakozást megtalálni. Itt a társadalomnak kell megmozdulnia s igazán nagy jutalmat érdemelne, a ki a postrestant fenntartása mellett kieszelné, mi módon lehetne a garancziákat felállítani s megakadályozni azt, hogy a posta ne legyen közvetítője a ledérségnek, titkos szerelmeknek, szélhámosságoknak. Ki tudja? Talán e sorok világosságot gyújtanak valakiben s mint sok üdvös újításban, e téren is Magyarországból indulhat ki valami üdvös terv. A Leánykereskedelem Elleni Egyesület is foglalkozik e kérdéssel. Ne menjünk el hát álmosan e kérdés mellett s próbáljunk czélravezető eszközöket keresni, de annyit legalább is kötelességünk megtenni, hogy mint minden társadalmi kérdésben, itt is érvényesítsük a tiszta keresztyén felfogást. Figyeljünk! És saját körünkben emeljük fel tiltó szavunkat. Ha csak egy esni készülő lelket is menthetünk meg, azzal is jó szolgálatot tettünk! Kálvinista. KÜLFÖLD. Németország. Soden Hermann halála. Mint már említettem, Soden báró (Fíeiherr von S.) 11-én este hattyúdalát zengte el a nélkül, hogy sejtelme és sejtelmünk lett volna róla. 15-én a földalatti villamoskocsi által okozott sérülés kioltotta életét. Sietett egyik munkáról a másikra, az elindult kocsira fel akart szállni, az az alagút falához lökte, fején súlyos sebet kapott, hozzá agyrázkódást s pár óra múlva fiának, S. Hans berlini theol. magántanárnak a lakásán nagy kínok közt kilehelte nagy lelkét- Özvegyet s említett legidősebb fián és két férjezett leányán kívül öt gyermeket hagyott hátra. Elment váratlanul, szerencsétlenül, ereje teljében (pedig 62 éves volt) és egy nagybecsű, munkás élet után. 1852 aug. 16 án született Cincinattiban, württembergi előkelő sváb családból. Tübingenben végezte theologiai tanulmányait, azután segédlelkész volt több helyütt Württembergben, Később Szászországban lelkészkedett (Strifen bei Dresden 1880-, arkhidiakonus Ghemnitzben 1882.). 1887-ben a berlini Jerusalemsgemeinde lelkésze lett s itt működött holtáig. 1889-ben magántanárrá habilitáltatta magát az itteni egyetem theol. karán az újszövetségi tudományszakból. 1893-ban rendkívüli tanár lett, 1913 őszén pedig tiszteletbeli rendes tanárrá nevezte ki a porosz király. 1912 elején ünnepelte gyülekezetével 25-ik évi berlini lelkészkedésének jubileumát s az idén lépett egyetemi működésének 25-ik évébe. Negyedszázadon keresztül egy nagygondú nagyvárosi gyülekezet buzgó vezetője volt s ugyanakkor a theol. tudománynak élőszóban és irodalomban elsőrangú munkása. Ezenkívül az általános egyhúztársadalmi és társadalmi munkának is fáradhatatlan vezetőembere. Egyik megalapítója az Evangelisch-sozialer Kongress-nek, a gyermekvédelemnek melegszívű barátja s a birodalmi ifjúsággondozás középpontjának (Deutsche Zentrale für Jugendfürsorge) egyik elnöke Wied fejedelemasszony és v. Hentig államminiszter mellett Tudományos munkái közül a főbbek: „Pál apostol levele a filippibeliekhez* (1889, 2. kiad. 1906) Holtzmann Kézi kommentárjában a III. kötet, a kisebb Páli és a katholikus levelek magyarázata (1890, 2. kiad. 1892/3, 3. kiad. 1899), Ütilevelek Palesztinából (1898, 2. kiad. 1901)" Palesztina és története (1899, 2. kiad. 1904), Jézus életének legfőbb kérdései (1904), Oskeresztyén irodalomtörténet („Az Újszövetség iratai" 1905). Kisebb gyakorlati irányú füzetei, tudományos röpiratai: Reformáczió és szocziális kérdés (1891), És mit tesz az evangélikus egyház? (1890), A lelkész szocziális munkássága (1896), Élt-e Jézus? (1910), Az újszövetségi történelmi kritika hatása a hitre (1910). Élete fömunkája azonban az újszövetségnek az elérhető legrégibb, eredeti alakjában való kiadása. Koenigs Eliza úrhölgy fejedelmi bőkezű ségének és 45 bel- és külföldi munkatársnak a támogatásával 17 évig dolgozott (1896—1913) ezen a főművén (Die Schriften des Neuen Testaments in ihr&r altesten erreichbaren Textgestalt herges.tellt. 2 kötet. 4 részben, több mint 3000 lap, 1902, 1906, 1910, 1913). És megérhette a nagy költséget hordozó úrhölgy és a nagy munkát végző tudós is a korszakalkotó nagy mű megjelenését. Eddig ez a legteljesebb, sőt a maga nemében egyetlen munka s minden további munkának hatalmas alapja. A legrégibb kódexek, köz- és magánkönyvtári kéziratok alapján kezünkben van az Újszövetség legrégibb és legeredetibb szövege. Ha egyebet nem tett volna Soden, ezzel is biztosította volna a tudományban, a szellemi élet történetében való örök életét. Nemes egyénisége és mélységes hite az isteni örök élet útját is lelkesen járta. Weissmann és Harnack egyetemi taná-