Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-25 / 52. szám

PROTESTÁNS EGYHAZksl SKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday -utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : B1LKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belsó munkatársak : Bőszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. AZ Élet Könyvéből: A karácsonyi ajándék, (p.) — Vezérczikü : Békesség a földön. Dr. Kenessey Béla. A presbiteri világszövetség1

és a háború. (K. I.) — Krónika: Egy nyílt levélről. — Táreza: Karácsony. Osváth Eszter. A lélek szárnyain. Mauchs Jenő. — Belföld: Titkári jelentés BRK1E 1913. évi munkájáról. Barát József. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A karácsonyi ajándék. ... Vele együtt mindent... Róm. 8.,1

S

. Vele együtt mindent — Nélküle semmit! ím ez az apostol nagyszerű lánczos okoskodásának sarkpontja. Az okoskodás alakja: a maiore ad minus. Ha áll az, hogy Krisztus az Istennek legnagyobb, „kirooiidhatlan" ajándéka s ha igaz, hogy ezt a legdrágábbat nekünk adta, akkor megdönthetlen tény az, hogy Vele együtt mindent meg ül nékünk. Elgondolkozom e nagy textus felett. Vizsgálom, nem valami „nagy" mondás-e ez, olyan paradoxon, a minek nincs igazi reális alapja? Mindenekelőtt igyekszem magamat beleélni az apostol és azok lelki állapotába, a kik ezt a levelet először olvasták, a midőn vele a chenchrti Phoebe szerencsésen megérkezett. Elgondolom, mi mindent hagyott el az apostol ezért az Egyért, mi mindent itélt szemétnek és hagyott kárba veszni, csakhogy ezt az Egyet megnyerje (Filippi 3.8

)! Mi sokszor olyan könnyed frázisokkal siklunk át a felett a tény felett, hogy ^Saulból Pál lett. Ö nem így tett. Midőn illusz ;álni akarta „Jézus Krisztus ismeretének gazdagságát", midőn reá akart mutatni a Krisztus hatalmára, akkor önmagát állította példa gyanánt (I. Tini. l-,a). Buzgó volt, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus, a ki égő szeretettel csüngött nemzetségén, ennek minden hagyományán. Az isteni kegyelemnek micsoda ajándéka, micsoda hosszúsága, szélessége és magassága tárult fel az ő szomjúságtól égő lelke előtt, akkor mikor a Krisztus megjelent neki és szívébe költözött (Efez. 3.1

8

)! Micsoda karácsonya volt ennek a Pálnak ! Minden írásából kiórezhetjük azt a kimondhatlan, egekig felható nagy, dicsekvő örömet, hogy ő az Úr Jézus Krisztusban milyen jó cserét csinált, hogy mi mindent vett 0 benne és 0 vele. Oh hosszú lista lenne az ő karácsonyi ajándékainak leírása. Charizma: milyen kedves szava ez neki. A régiek elmultak és minden drága kincs, a mi most bensejében van, minden, a mi az igazi élet, az ajándék, a mely Krisztussal adatott neki. Mindent megkapott, mondja, hiszen van mindenre ereje a Krisztusban. Krisztustól vette azt a „legnagyobbat" is, a melyről csak ő tudhatott úgy írni, a hogyan ember még soha nem irt (1. Kor. XIII.). A megváltó, a lelkét átható és szorongató végtelen szeretet odaadta magát nrki is és ennek a csodás, ragyogó kincsnek fénye ragyog fel benne, „a cserépedényben". Vele együtt mindent, mondá Pál a római keresztyéneknek. Micsoda ígéret volt ezeknek az a bizonyosság, a mellyel a levél írója ennek a nagy ajándéknak megérkeztét nekik tudtukra adta. A vígasztalásnak, megbátorításnak micsoda ereje volt, ebben a néhány szóban. Oh, azok az olvasók nagyon mérlegelték, szétszedték ennek a szónak jelentését: minden. Mi mindenre is volt szükségük ! Gondoljuk csak el, igyekezzünk csak valamennyire is beleképzelni magunkat az ő helyzetükbe is. Micsoda kilátásaik voltak, mi jogosította őket fel reményekre, bizalomra ? A közelben nyomorúság, szorongattatás, üldözés, veszedelem és fegyver volt. Kellett nekik gyógyszer, menedék, oltalmazó pajzs, kellett nekik minden, hogy legyen a nagy sötétségben egy kis fény, dermesztő hidegben valami melegség, jajkiáltások között vigasztaló szózat. Es ki tudná felszámlálni a mi szükségleteinket, a mi éhező, szomjúhozó lelkünk ezernyi vágyát, aggodalmát? Ki tudná elemezni a minden szónak azt a jelentését, a mellyel ez a mi lelkünk előtt megjelenik ? Hányféle ajándék után sóhajtoznak az emberek és hogy eldobják egyiket a másika után, mint a gyermek a csillogó játékszeret, a melyben eleinte örömük telt. Krisztus a minden ; csak az az igazi, az örök, a mit ő vele együtt veszünk. Vele áldás az öröm és Istenhez emel a szenvedés és megpróbáltatás is. Vele együtt megadtam min-