Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-06 / 49. szám

ügyi minisztérium szívességéből vasúti szabadjegyet kapok, Bécsben és Bécs környékén látogatom a kórházakat. Holnap megyek Badenbe, Mödlingbe, holnapután Klosterneuburg, Korneuburg stb. Látogatást tettem Dr. Witz-Oberlin főegyháztanácsosnál s az ő ajánlatára Dr. Wolfgang Haase-néií is az Oberkirchenrath elnökénél, a ki az urakháza tagja is egyszersmind. Mindketten nagyon szívesen fogadtak s különösen Dr. Witz-Oberlin nagyon kéri, hogy el ne menjek addig, míg aktiv ref. tábori lelkész nem jött. Egyébként azonban nekem is az a benyomásom, hogy nem Bécsben kell az időt töltenem. Itt a Magyar egyesület, a Bankgassei magyar minisztérium tagjai. Sok derék magyar úriasszony nagyon jó munkát végez Maga báró Burián miniszter is feleségével szinte dédelgeti a magyarokat. De különösen ki kell emelnem dr. Medve Miklós miniszteri s.-titkárt, a ki fáradhatatlan buzgósággal jár mindenfelé s mint református ember a ref. katonáinkra különösen gondot visel. Nála nélkül az én eddigi munkám sem ment volna olyan gyorsan és a mi fő, olyan simán, mint a hogyan ment. Örvendetes kötelességem tehát, hogy neki e helyen is, úgy is mint konventi kiküldött őszinte köszönetet mondjak. Végül még csak két epizódot. Az egyik az, hogy a hadügyminisztériumban majdnem csapdába kerültem. Mikor ugyanis meghallották, hogy tart. tábori lelkész vagyok, az öreg ügyvezető generális mindjárt kedélyesen ott akart fogni, szóval behívni, azt mondván, hogy ez lenne a legjobb és leggyorsabb megoldás. Én azonban megmagyaráztam nekik, hogy akkor nem mozoghatnék olyan szabadon, akkora területen s megkértem őket, hogy a konvent e kinevezésére lehetőleg legyenek tekintettel s míg a mandátumom tart, ne hívjanak be. — Megígérték. A másik pedig az, hogy a hadügyminisztérium fokozódó érdeklődést tanúsítván egyházunk iránt, arra kéri, liogy egy egyházi czím- és névtárt küldessek a költségükre. A konvent szíves figyelmébe ajánlom e kérést tisztelettel. A könyv a következő czímre küldendő : Major Eduárd Zorzi Wien, k. u. k. Kriegsministerium. IX. Abtheilung. — A napokban megyek Prágába. Sebestyén Jenö. BELFÖLD. * „Csak minket reformátusokat nem néz meg senki." A gyülekezetem tagjait látogattam meg s egyik részen arra a tapasztalatra jutottam, hogy a sok gyerek mind odabenn kuczorog a szobában, hogy a szülék és édes mamák nem győzik panasszal, mert mindig útban van a gyerek. Előveszem a gyerekeket, hogy hát miért nem szánkáznak? „Nincs szánkó" volt a világos válasz. No várjatok, bogaraim, mindjárt elmegyek az asztalos bácsihoz és megkérem, hogy csináljon nektek egyet deszkából. Mivel pedig az asztalos a falu másik végén lakik, hát a mint elvégeztem vele a szánkó-ügyet, megnéztem az ott levő családokat is. Az egyiknél itthon van egy fiatal édes anya egy kis fiával, az édes apa sebesült. Még szeptemberben megsebesült. Egy golyó keresztülment az ágyékán, egy másik eltörte a felső czombcsontját még szeptemberben. Azóta kórházban van és vívódik az őt ápoló kedves testvérekkel, a kik ellátnák mindenféle jóravaló olvasmányokkal, de a sebesült nem állja a füzetekben levő szent Antalok miatt, mert ő néki nem az kell, hanem olyan, a melyik a Jézusról tanít. Ez a sebesült panaszolja, hogy jár abba a kórházba mindenféle pap, a ki meglátogatja az ő híveit, „csak minket, reformátusokat nem néz meg senki". „Hogyan van ez?" kérdi tőlem a kis mama. A hangja kérdő, de már ott rezg benne a szemrehányásra kész vád, hát elmondom néki a kassai esetet, elmondom néki, hogy több, mint 200 ref. lelkész jelentkezett szolgálatra, de nem kell a szolgálatuk, elmondom neki, hogy milyen porhintés gyanánt alkalmazzák azt az egy, két embert is, a kit a nagy zörgölődésre behívtak. Van egy, a kinek 75 helyre kell járnia, ezzel szemben a római katholikusoknak, saját bevallásuk szerint, 2000 papjuk teljesít szolgálatot, a legnagyobb készséggel forgolódva még a ref. sebesültek között is. A kis mama megnyugodva mondta, „hát mégis a római katholikusoké a hatalom". Igen. Es a mint a kassai példa klasszikusan mutatja, ezzel a hatalommal nemcsak élnek, hanem vissza is élnek. A sebesültjeink tízezrei mit tudják azt, hogy a lelkipásztorok százai készek enyhíteni az ő magánosságuk rettenetes óráit. Kielégíteni az ő lelki szükségletüket, a mely most éhezi és szomjúhozza a Jézust. Kizárólag őt és senki mást. Sokat lehetne s talán kellene is írni e kérdésről, de én csak arra vagyok kíváncsi, hogy vájjon az én gyermekeim kapják-é meg előbb a szánkót, vagy a sebesültjeink a lelkipásztort? Mind a két fél várja. Nagyon várja! Visitator. KÜLFÖLD. Svdjcs. A háború a katedrán, Genfben a diákok tüntettek Claparéde ottani tanár ellen, a ki kijelentette, hogy a belga városok egyik-másikát azért pusztították el, mert a polgári lakosság kívül helyezte magát a törvényen, a mikor lőtt a német csapatokra. A tanár legközelebbi előadásán egy diák tiltakozást olvasott fel, a mely a tanár lemondását követelte. Az ügyet a nagytanács elé vitték, a mely a tanár kihallgatását határozta el. A nagytanács a márcziusi ülésben fog válaszolni. Addig a diákok bojkottálják a tanár kollégiumát. — A P. H. után közöljük ezt az érdekes hírt. A mi Claparéde Sándorunk fivéréről, Eduárdról van szó. A genfiek nagy része, különösen a Francziaországból bevándorolt elem, nagy szimpátiával viseltetik a francziák és a semleges (?) belgák