Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-06 / 49. szám

TÁRCZA. Bűnbánó ének. írta : Lampérth Géza. Uram! Ne nézd bűneinket, Nézd bűnbánó szíveinket S terjeszd védő sátorod A mi árva fejünk fölé S híván, gyűjtsed magad köré Tévedező táborod . . . Oh, mert látjuk : nincsen nékünk Semmi biztos menedékünk, Ha nem a Te kegyelmed. Mi karunk hiába fárad, Fa-kalyibát, sziki a-várat Elfúhatsz Te, mint pelyhet . . . Oh, mert látjuk: nincsen nékünk Senki győzhetlen vezérünk, Ha nem a Te hatalmad. Mi fegyverünk gyarló, gyenge, Ha világra dörgye-zengve Harsonáid harsannak . . . Te kegyelmed legyen nékünk Sátorunk és menedékünk, Vész-tenger ha árad ránk. Te hatalmad legyen nékünk Diadalmas hadvezérünk, Ellenség ha támad ránk. S majdan — éltünk s harczunk végén —­Ringasson el csendben, békén A Te áldott szent kezed. S a menny fényes sátorában, Üdvözültek táborában Lelkünknek is adj helyet! Bécsi levél. Még egy hete sincs egészen, hogy itt vagyok, de úgy hiszem, nem lesz érdektelen, ha missziói útam kö­rülményeiről, esetleges akadályairól, eredményeiről már most megkezdem tájékoztatni az érdeklődőket. Mert ha még egy hétig várok, nagyon összetorlódik az anyag és hosszú lesz a czikk. Bécsbe érkezve, útam természetesen legelőször a hadügyminisztérium óriási épületébe vitt. Külön enge­déllyel lehet csak bejutni s itt ért az első igazi meg­lepetés mindjárt. A hadügyminisztériumban ugyanis olyan páratlan szívéig ességgel találkoztam minden vonalon, hogy az nekünk, a kik megszoktuk már azt, hogy a közös tiszteket csak egyféle szemüvegen nézzük, egyenesen szenzáczió. Különösen a katonai lelki gondozás vezetője és referense Zorzi Ede őrnagy volt páratlanul szíves. Általa betekintést nyertem a tábori lelkészi ügyek és kinevezések egész rendszerébe is. Tömérdek értékes fel­világosítást kaptam, a melyeket most nem részletezhe­tek. Még aznap megkaptam a kórházak látogatására szóló engedélyt is, a mély a harczterek kivételével kor­látlan, csakhogy minden hadtestparancsnokság terüle­tére külön kell az illető parancsnokságtól kérni. Érdekes volt Zorzi őrnagy azon megjegyzése, hogy ő lehetőleg még a magyar prot. egyházi lapokat is olvassa — a felesége fordításában s minden panaszt a legnagyobb készséggel meghallgat és orvosol. Ezt magamon is ta­pasztaltam mindjárt másnap. A legelső kórházban ugyanis a látogatási idő elmultával valami kis hadnagy ócska minden katonai legitimáczió ellenére sem akart been­gedni. Rögtön felmentem a hadügyminisztériumba, a hol a kis hadnagyot telefonon még a jelenlétemben le­intették. Zorzi őrnagynak igazán nagyon hálásak lehe­tünk. Szép új terve is van a magyar ref. tábori lelkész­ségekkel kapcsolatban, de erről még nem nyilatkozhat tom. Azt azonban megengedte, hogy jelezzem, miszerint rövid időn belül külön átiratban fogják értesíteni a nem katholikus felekezetek vezetőségeit arra nézve, hogy hol ós mely városokban vannak már tábori lelkészei az illető felekezeteknek. Most különben sűrűn hívják be a mi embereinket is. Csak az a baj, hogy olyan kevesen tudnak németül beszélni. Ez nagy baj, mert akadálya sokszor egyesek kinevezésének. Bécsben különben most kezd szerveződni igazán jól a protestáns sebesültek lelki­gondozása. Katonai engedéllyel külön hivatalt is szer­veztek erre a czélra: K. u. k. Evangelische Mililarseelsorge in Wien czímmel. (Budapesten is lehetne !) Ennek vezetője Dr. Kari von Lányi, magyar ősöktől való csehországi szü­letésű ev. lelkész, a ki most erősen tanul magyarul s beszél is egy kissé. 0 neki sikerült kivinni azt, hogy katonai parancsra most minden hadikórházból beküldik a pro­testáns katonák névsorát a termek, ágyak jegyzékével együtt, úgy, hogy az ember most már sokkal inkább biztosra megy, mint azelőtt, a mikor azt sem tudta, hogy Bécs 300 kórháza közül hol és merre vannak magya­rok, pláne protestánsok. Lányiék azután a bécsi prot. lelkészekkel karöltve felosztották maguk közt Bécset. A magyarokhoz magyar Írásokat visznek. Ezek azonban már fogyóban vannak. Jó lenne, ha dr. Lányi kapna néhány csomagot a hivatalába és pedig nemcsak bibliára vagy imádságös füzetekre, hanem elbeszélésekre (Ko­szorúfüzetek, naptárak stb.) lenne még nagy szükség. De sok nem kell. Mindenfélét összevéve 2000 drb hó­napokig elég lesz a prot. magyarok számára. Magyarul tudó ev. vallástanár is van egy Bécsben, azután egy Krafta nevű ev. lelkész, a ki Surcinból menekült a szer­bek elől s a hadügyminisztérium kinevezte tábori lel­késznek. Jól beszél magyarul. Erősen várom a ref. tá­bori lelkész kinevezését is. Mert ez esetben mehetek a legelhagyatottabb csehországi városokba. (Csikesz Sándor már el is ment. Szerk.) A míg azonban az osztrák vasút-

Next

/
Oldalképek
Tartalom