Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-06 / 49. szám

TÁRCZA. Bűnbánó ének. írta : Lampérth Géza. Uram! Ne nézd bűneinket, Nézd bűnbánó szíveinket S terjeszd védő sátorod A mi árva fejünk fölé S híván, gyűjtsed magad köré Tévedező táborod . . . Oh, mert látjuk : nincsen nékünk Semmi biztos menedékünk, Ha nem a Te kegyelmed. Mi karunk hiába fárad, Fa-kalyibát, sziki a-várat Elfúhatsz Te, mint pelyhet . . . Oh, mert látjuk: nincsen nékünk Senki győzhetlen vezérünk, Ha nem a Te hatalmad. Mi fegyverünk gyarló, gyenge, Ha világra dörgye-zengve Harsonáid harsannak . . . Te kegyelmed legyen nékünk Sátorunk és menedékünk, Vész-tenger ha árad ránk. Te hatalmad legyen nékünk Diadalmas hadvezérünk, Ellenség ha támad ránk. S majdan — éltünk s harczunk végén —Ringasson el csendben, békén A Te áldott szent kezed. S a menny fényes sátorában, Üdvözültek táborában Lelkünknek is adj helyet! Bécsi levél. Még egy hete sincs egészen, hogy itt vagyok, de úgy hiszem, nem lesz érdektelen, ha missziói útam körülményeiről, esetleges akadályairól, eredményeiről már most megkezdem tájékoztatni az érdeklődőket. Mert ha még egy hétig várok, nagyon összetorlódik az anyag és hosszú lesz a czikk. Bécsbe érkezve, útam természetesen legelőször a hadügyminisztérium óriási épületébe vitt. Külön engedéllyel lehet csak bejutni s itt ért az első igazi meglepetés mindjárt. A hadügyminisztériumban ugyanis olyan páratlan szívéig ességgel találkoztam minden vonalon, hogy az nekünk, a kik megszoktuk már azt, hogy a közös tiszteket csak egyféle szemüvegen nézzük, egyenesen szenzáczió. Különösen a katonai lelki gondozás vezetője és referense Zorzi Ede őrnagy volt páratlanul szíves. Általa betekintést nyertem a tábori lelkészi ügyek és kinevezések egész rendszerébe is. Tömérdek értékes felvilágosítást kaptam, a melyeket most nem részletezhetek. Még aznap megkaptam a kórházak látogatására szóló engedélyt is, a mély a harczterek kivételével korlátlan, csakhogy minden hadtestparancsnokság területére külön kell az illető parancsnokságtól kérni. Érdekes volt Zorzi őrnagy azon megjegyzése, hogy ő lehetőleg még a magyar prot. egyházi lapokat is olvassa — a felesége fordításában s minden panaszt a legnagyobb készséggel meghallgat és orvosol. Ezt magamon is tapasztaltam mindjárt másnap. A legelső kórházban ugyanis a látogatási idő elmultával valami kis hadnagy ócska minden katonai legitimáczió ellenére sem akart beengedni. Rögtön felmentem a hadügyminisztériumba, a hol a kis hadnagyot telefonon még a jelenlétemben leintették. Zorzi őrnagynak igazán nagyon hálásak lehetünk. Szép új terve is van a magyar ref. tábori lelkészségekkel kapcsolatban, de erről még nem nyilatkozhat tom. Azt azonban megengedte, hogy jelezzem, miszerint rövid időn belül külön átiratban fogják értesíteni a nem katholikus felekezetek vezetőségeit arra nézve, hogy hol ós mely városokban vannak már tábori lelkészei az illető felekezeteknek. Most különben sűrűn hívják be a mi embereinket is. Csak az a baj, hogy olyan kevesen tudnak németül beszélni. Ez nagy baj, mert akadálya sokszor egyesek kinevezésének. Bécsben különben most kezd szerveződni igazán jól a protestáns sebesültek lelkigondozása. Katonai engedéllyel külön hivatalt is szerveztek erre a czélra: K. u. k. Evangelische Mililarseelsorge in Wien czímmel. (Budapesten is lehetne !) Ennek vezetője Dr. Kari von Lányi, magyar ősöktől való csehországi születésű ev. lelkész, a ki most erősen tanul magyarul s beszél is egy kissé. 0 neki sikerült kivinni azt, hogy katonai parancsra most minden hadikórházból beküldik a protestáns katonák névsorát a termek, ágyak jegyzékével együtt, úgy, hogy az ember most már sokkal inkább biztosra megy, mint azelőtt, a mikor azt sem tudta, hogy Bécs 300 kórháza közül hol és merre vannak magyarok, pláne protestánsok. Lányiék azután a bécsi prot. lelkészekkel karöltve felosztották maguk közt Bécset. A magyarokhoz magyar Írásokat visznek. Ezek azonban már fogyóban vannak. Jó lenne, ha dr. Lányi kapna néhány csomagot a hivatalába és pedig nemcsak bibliára vagy imádságös füzetekre, hanem elbeszélésekre (Koszorúfüzetek, naptárak stb.) lenne még nagy szükség. De sok nem kell. Mindenfélét összevéve 2000 drb hónapokig elég lesz a prot. magyarok számára. Magyarul tudó ev. vallástanár is van egy Bécsben, azután egy Krafta nevű ev. lelkész, a ki Surcinból menekült a szerbek elől s a hadügyminisztérium kinevezte tábori lelkésznek. Jól beszél magyarul. Erősen várom a ref. tábori lelkész kinevezését is. Mert ez esetben mehetek a legelhagyatottabb csehországi városokba. (Csikesz Sándor már el is ment. Szerk.) A míg azonban az osztrák vasút-