Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-15 / 46. szám
PROTESTÁNS EGYHAZIESISKOLA Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre,: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyoiczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: „Azért nem félünk." bj. — Vezerozikk: Erőpróba, p. — Táreza: Dal a félkarról. Muraközy Gyula. Levél a harcztérről. — Belföld: Hírek a szerb határszélről. Ágoston Sándor. — Külföld : Németország. Dr. T. I. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. „Azért nem félünk."* „Isten a mi oltalmunk és erősségünk ! igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe." 46. zsoltár 2.v Nagy átalakulások, világtörténelmi jelentőségű megrendülések korszakát éljük, melynek mélységes átalakító hatása már érezhető minden vonalon : a közgondolkozáson, a társadalom életén, a mindennapi élet küzdelmein csak úgy, mint az erkölcsi világban. Ott, a hol eddig kigúnyolták a hitnek igazságait, most egyszerre aggódó szorongással fordulnak az Örökkévaló felé és ajkukon elnémul az Istent káromló szó; ott, a hol eddig ismeretlen volt a szeretet s az élet értékeit üres hiábavalóságokban keresték, most komoly, szinte ünnepélyes méltósággal keresik azok is az alkalmat, hogy szeretetük fényével bevilágítsanak a szenvedők nyomorúságába. Elfoglalja a lelkeket bizalom és reménység ; bizalom, hogy diadalmasan térnek vissza a hősök és reménység, hogy szebb, boldogabb idők következnek el. A míg így lassan, de érdekes megnyilatkozásokban megvalósulva átalakul a közgondolkozás, azalatt nagyszerű harczokat vívnak a mieink és a hősies tettek virágait fonják koszorúba. Szép szavak csillogása helyett szép tettek kápráztatnak el most; érezzük, hogy ezek a harczok nemcsak az Igazság győzelméért folynak, hanem készítik az utat félelmes erővel az erkölcsi világ megszépüléséhez is. Jön a fájdalom, hogy fogékonnyá tegye a hitetlent Isten szeretetének elfogadásához; jön az ag* Ezt az elmélkedést a mi kedves munkatársunk, a ki a 40-ik honvédgyaloghadosztály tábori lelkésze, a déli harcztérről küldte. godalom, hogy ne az emberi erőben legyen minden bizodalom ; jön a gyász, hogy elvonjon üres léliaságoktól jön a kenyér gondja, hogy komolyságra indítson. 0 nemzetem, vájjon befogadod-e hát azt az evangéliumot, a mely mindig örömhír marad; az érzések, hangulatok, bizodalmak, reménységek nagy forgatagában felragyog-e hát előtted az Isten országa, a földre szállott boldog világ, a hol nem a lemondás síródalát éneklik, hanem a fájdalomban is diadalom szava zeng: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk /" Mintha régi prófécziák megvalósulása előtt állanánk: „ ... új lelkei adok l>ehtok és elveszem a kőszívet testetekből és adok néktek hússzívet Azért nem félünk. A pesszimizmus letöri a szárnyakat különben is; pedig most hősökre van szükség, mert százak és ezrek hősies halálából itt a földön is új élet támadhat; abból és rettenthetlen küzdők harczaiból szövődik az Igazság diadala. Minél mélyebben érezzük valamely ügy igazságát, annál dicsőbben tudunk érette küzdeni, de e küzdelemben emberi erőnk csodálatosan megnövekedik, ha az Örökkévaló szeretetéhez kapcsolódik ; ha az a tudat visz akadályokon, viharokon keresztül, hogy Isten áll mellettünk segedelmével. Még a halál sem rettent meg, mert ha a földön mindent el kell is veszítenünk : szülőt, élettársat, gyermeket, rokonokat és mindent, a mi kedves, ott van a nagy bizonyosság, hogy Isten szeretetében veszteségeinkért mindent megtalálunk, így veszti el a halál félelmes erejét ; a meglialásból így lesz új élet! Azért nem félünk; de viszont mindenkinek munkába kell állania; „mondja a beteg is: hős vagyok" (Jóel 3.1 0 .); hiszen előre tekintve nagy feladatok állanak előttünk ; feltekintve mennyei Atyánk szeretete ragyog reánk; az evangéliumban pedig szól is hozzánk hívogató, szerető krisztusi szóval, hogy adjuk át neki teljesen szívünket, lelkünket. így leszünk diadalmasok, mert a legnagyobbat: Isten áldását nyerjük el. így átalakulva értjük meg igazán,
