Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-18 / 42. szám

a mi szeretteink közül is felszállanak a csatákból néhányan az Atyához, hogy felfelé kell fordítani újra a tekintetünket. Azért szenvedünk, mert szeret bennünket Isten. Azért tör össze és vesz el mindent tőlünk, mert mindent ő akar adni nekünk. De meddig járjuk még a tékozló fiak útját? Milyen mélyre kell esnünk? . . . 0, tékozló fiú mélységesen nagy, őszinte megalázkodása, mennyit kell még szenvednünk a te vallomásodért? Muraközy Gyula. A MAGYAR BIBLIA. A Luther-Társaság közgyűlésén egy nagyon időszerű eszme merült fel és nyert konkrét alakot abban az indítványban, hogy szabadítsuk fel magunkat a Britt és Külföldi Bibliai Társaság gyámkodása alul és adjuk ki mi magyar protestánsok a magunk erejéből, emberségéből a magyar bibliát. íme a jó és egészséges terv, a melyet a nagy háború és vele kapcsolatos változott érzelmek és viszonyok váltottak ki. Hisszük, hogy ez minden illetékes tényező részéről meghallgatásra és lelkes felkarolásra talál. Nem is lehet másként. Nem most merült föl először ez az eszme. Már többen, több alkalommal mutattak reá arra a viszás, nem akarjuk mondani szégyenletes helyzetre, hogy a mi magyar bibliánkat, a mely az összes fordítások között egyik legrégebbi, külföldi társaság adja ki. Ne értessünk félre. Az a jogos és általános felháborodás, a mely lelkünkben az angol nemzet iránt a nagy háború kezdete óta él és napról napra fokozódik, sem homályosíthatja el azt az elismerést és hálát, a melynek 1904-ben az egész föld kerekségén oly áldásosán működő bibliai társaság iránt születésének századik évfordulóján templomainkban is kifejezést adtunk. Ez bizonyára gyermekes kicsinyesség volna részünkről. De az angol keresztyénség mostani magatartása, az a körülmény, hogy mint a mai számunkban közölt érdekes levélváltásból is látható, ez teljesen odakötötte magát a németgyűlölő hivatalos angol politika szekeréhez, hogy most már nincs egyetlen elítélő szava a király gyilkosok és ezek pártfogói ellen, már csak hű szövetségeink iránti tekintetből is becsületbeli kötelességünkké teszi azt, hogy ne fogadjunk el tőle a közel jövőben semmiféle kedvezményt. Ezt mindenki természetesnek találja és nem minősítheti trucczolásnak. Mit ér nekünk az a frázis, a melyet több felől hallottunk, hogy ők reánk magyarokra nem haragusznak. Fiaink százezrei esnek áldozatul az angol hálóvetésnek ádáz furfang szőttefonta politikának. Nekünk bizony, fájdalom, nagy okunk van kitépni mindenféle angol barátságot lelkünkből. De a mi még fontosabb e kérdés elbírálásánál: az angolok oly érzékeny sebeket, eredményeiben most még ki sem számítható csapásokat mértek a keresztyénség és különösen. a misszió ügyére, hogy ezt, bármiként végződjék is a nagy háború, csak úgy könnyedén, rövid időn belül elfeledni semmiképen nem lehet. Ebből folyólag és ez a fö: mi ezután nem szerepelhetünk semmiféle tekintetben a britt keresztyénség missziói munkájának, vállalkozásainak színtere gyanánt. A biblia olcsó, az előállítási árnál kevesebbe kerülő kinyomatása és terjesztése — egyebeket most nem említve — missziói munka. Ebben a tekintetben mi ez idő szerint még missziói terület vagyunk. A következtetés könnyű és önként folyó. El és ki tehát a britt gyámság alul ezt a szent, nagy, igazi egyetemes ügyet illetőleg! Ne engedjük semmiképen elaludni ezt az eszmét. Ezen a téren azután már igazán találkozhatunk összes magyar protestánsok. Hány milliónyi is a mi számunk ?! Olyanoknak is, a kik csak néhány százezernyi lelket számlálnak, megvan a maguk bibliai társaságuk és saját erejükből kinyomatott és terjesztett bibliájuk. Nekünk is volt. Miért ne legyen a közeljövőben? Töröljük le bibliánk czímlapjáról a „britt" nevet, hadd hirdesse a magyar biblia a magyar protestáns keresztyénség ébredését, erejét. Ez lesz az igazi nemes bojkott! Tudjuk, hogy nem lehet felfújni a dolgot. Jogi és más, máról holnapra el sem intézhető kérdések vannak kapcsolatban a tervvel. Hogy egyebet ne említsünk: új revizió kell. Nem baj. A mostaninak úgy is sok kardinális hibája van. A többek között nagyon kirí belőle a sok kéz és nem egy helyen az elsietés nyoma. Ne rettenjünk vissza a nehézségektől. Ápoljuk, melengessük szeretettel a tervet. És majd ha összejöhetünk, élesztgessük és ne hagyjuk elaludni a tüzet! P. Az angolok és a világháború. — Harnack professzor válasza tíz angol theologusnak.* — Harnaclc Adolf, a berlini egyetem világhírű egyháztörténet-tanára, a világháború kezdetén nagyhatású beszédet tartott Berlinben, melyben erősen kikelt Anglia ellen. Ez tíz tekintélyes angol egyházi férfiút arra indított, hogy (augusztus 27-iki kelettel) levéllel forduljanak a nagy tudóshoz és próbálják mentegetni Anglia viselkedését. Az fájt nekik legjobban, hogy Harnack a czivilizáczió árulójaként tüntette föl Angliát. Szerintük Anglia elsősorban Belgium megsértett semlegességének, másodsorban a kis Szerbia önállóságának megoltalmazása érdekében fogott fegyvert. Levelük végén ismételten utalnak arra, hogy azért fordulnak hozzá, mert „mély tiszteletet éreznek iránta és rendkívül nagyra becsülik azokat a szolgálatokat, a melyeket a keresztyénségnek tett". A világhírű tudós, ki nemrégiben még szintén egyik leglelkesebb híve volt a német-angol barátságnak, hamarosan megadta rá a méltó választ. Szeptember 10-iki válaszában éles, bonczoló elméjével foszlányokra tépi az angol theologusok szépítgető okoskodásait. Nemcsak védekezik, hanem egyúttal halálos csapásokat is mér. * Örömmel vennők, ha a világhírű tudósnak ezt a klasszikus alkotását, fordításunk nyomán, más lapjaink is közölnék.