Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-04 / 40. szám

Egyébként a lelki fegyverek arzenálja is egyre gazdagabb. Kezdünk tudomást venni az írott szó, a betű hatalmáról. Vallásos irányú naptárak, újságok és füzetek mind nagyobb kelendőségnek örvendenek, sőt több helyütt hiterősítő helyi lapokkal is találkozunk. Szóval folyik a munka mind erősebben s az eredményt csak Isten mérlege állapíthatja meg. Mi, emberek is megpróbáljuk a magunk módja szerint. Statisztikázunk: úrvacsorával élt 48,294 egyén, áttért 197, kitért 202, javunkra adott reverzálist 382 pár, kárunkra 65 pár, házasságra lépett 1461 pár, egyliázilag nem esküdött 140 pár, pap nélküli temetés volt 5, keresztelés elmaradt 21 esetben. íme, a beszélő számok. De lássuk azokat is, melyek kétségtelen bizonyossággal s nekünk kedvezően beszélnek: perselypénz 12,077 korona, adományok összege 23,850 korona, építkezésekre fordított összeg majdnem 200,000 korona. No és egy 500 koronás alapítvány, mellyel Vörösmarthy István alsódabasi atyánkíia kívánt örök emléket állítani rég pihenő atyjának, a volt alsónémedi lelkésznek. Emeljünk kalapot az elévülhetetlen gyermeki ragaszkodás tisztes példája előtt. Az esperesi jelentés bizonyos megelégedéssel állapítja meg, hogy a mult évben az egészséges fejlődés szimptomái jelentkeztek a traktusban mindenfelé. Még a belső béke megbecsülése is érezhetőbb volt az egyes gyülekezetek életében. Az a körülmény is, hogy 10 papválasztás közül 9 esetben a meghívás mellett döntöttek, erre enged következtetni. Vajda István szentendrei, Marjay Károly budafoki, Böhönyey István albertirsai, Perjessy Károly ócsai, Borzsák Lajos nyáregyházai, Sáfár Béla váczi, Dávid Lajos őrszentmiklósi, Csötönyi János gyöngyösi, ifj. Benkő István rákospalotai, Paczolay Péter pomázi új lelkészek a legszebb auspicziumok mellett foghattak munkához s működésük elé jó reménységgel tekinthetünk. Ennyit az esperesi jelentésről, melynek méltó kiegészítői az egyes bizottságok referádái. Különösen a Forgács Gyula előadásában hallott missziói jelentés érdemel figyelmet. Körültekintő gondossággal, éleslátással jelölte meg az utakat a további munkára s rámutatott a miszsziói segélyek felemelésének szükségességére. Egyetemes érdeket érintett Molnár János monori lelkész jól ismert indítványa. Az egyházmegye indokaival együtt elfogadta, a nélkül azonban, hogy az indítvány éles, támadó hangjával magát azonosította volna. A lelkészi nyugdíjjárulékok mikénti befizetését sérelmesen megállapító konventi határozat is előkerült. E határozatnak persze védője is akadt. Benedek Zsolt azonban tiszta, világos judicziummal kelt védelmére annak az egyetlen helyes felfogásnak, mely szerint, hogy ha a generális intézkedés a járulék befizetésének határidejét november l-re teszi, méltánytalan és igazságtalan dolog akkor a szegény kongruás pap jövedelmét már négy hónappal előbb, júliusban csonkítani meg járuléklevonás czímén. A lelkészi családi pótlék rendezése kérdésében tett nagyon is reális javaslatot a közgyűlés elfogadta s a kerületre felterjeszteni határozta. Sok apró adminisztratív ügy nyert még elintézést. Szólni itt róluk felesleges és unalmas lenne. Egyébként gyűlésünk is rövid volt és csendes. Nagyon csendes. Hangos vitákba kezdeni senkinek sem volt kedve. Igaz, hogy alkalma sem. Gondolataink ott jártak valahol a Kárpátok szorosai között, meg a Száva, Drina partján. Ott, azokon a helyeken, a hol nem tollal írják most a történelmet. Csak esperesünk záró imája terelte el gondolatainkat a véres határokról s emelte oda, a hol sok fájó sebre talált már biztos gyógyszert a szenvedő ember. Könnyebbült lelkünkből szállt aztán az ének: „Isten áldd meg a magyart". Custodius. A tolnai ref. egyházmegye közgyűlése. A tolnai ref. egyházmegye évi rendes közgyűlését Szekszárdon Tolnavármegye székházának közgyűlési termében tartotta. A közgyűlésuek a szokottnál is komolyabb színt adtak azok a mélységesen komoly napok, a melyeket most élünk. Együtt voltunk csaknem teljes számmal. Sőt az egyházak világi képviselői mintha a szokottnál is többen lettek volna. Nehéz időben olyan jól esik együtt lenni! A nagy, nehéz idők tónusát ütötte meg mindjárt a közgyűlés legelején az egyházmegye esperesének imája, a mely az örök mozgás, örök nyugtalanság hazájából az örök hajlékok felé emelt és vitt bennünket. Majd id. Hagymássy Károly, legidősebb tanácsbíró, mint társelnök, nyitotta meg a közgyűlést, bejelentvén, hogy szeretett gondnokunk, Szilassy Aladár v. b. t. t. betegsége miatt nem lehet közöttünk. Gondnokunk betegsége és távolléte miatti mély sajnálkozásunknak s egyszersmind valóságos belső titkos tanácsossá történt kineveztetése felett való örömünknek táviratilag adtunk kifejezést, megelőzvén azt a szép méltatást, a mellyel az esperesi jelentés hitünk ez erős őrének legmagasabb kitüntetéséről beszámol. Ezután az esperesi jelentés emelkedett ki a tárgysorozatból. Tárgyalja azokat a mérhetetlenül megváltozott viszonyokat, a melyek közt most élünk, de a melyekben nyugodtan nézhetünk igazságunk tudatában a jövő felé, mert Az, a ki a mi reménységünk, igazságos ügyünket nem hagyja el. Majd beszámol az országos ref. lelkészi nyugdíjintézet megnyitásáról, annak szinte kiszámíthatatlan áldásairól. Ezzel kapcsolatban részletesen ismerteti egyházmegyénk féltve őrzött intézetét, mustármagból immár izmos fává fejlődött egyházmegyei gyámtárunkat, a mely már a rendeltetésének ádadott Kálvineummal együtt olyan szép enyhelyet kínál az özvegyeknek és az árváknak. Szólt missziónk eredményes működéséről és megemlékezett az elköltözöttekről. Ezután a tárgysorozat többi pontja következett, a melyek közül fontosabbak a boldog emlékű Parragh Albert elhalálozása és dr. Müller János lemondása folytán