Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-04 / 40. szám

PROTESTÁNS KOLAILAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-ulcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Imádkozzunk! Vargha Gyuláné. —Vezérczikk: Forrongás. P.—Krónika: „Nem kell most imádság." Famulus. — Tárcza: Hírek a harcztérről. Versényi György. Ötszázados évforduló. Dr. Pruzsinszky Pál. — Belföld: A Lorántífy Zsuzsanna-Egyesület kórházában. Gombos Ferencz. A pesti ref. egyházmegye közgyűlése. Custoclius. A tolnai ref. egyházmegye közgyűlése. Göde Lajos. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Egyesület. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Imádkozzunk! „Igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése." Jakab 5 :16. Nehéz időket élünk. Vészterhes felhők ülnek magyar hazánk egén. Nemzetünk léte vagy nemléte forog koczkán és dől el ezen a kérdésen: győzünk-e, vagy vesztünk? Az ellenség száma óriási, gyűlölete, a mellyel reánk támadt, rettentő. Bírunk-e vele? Vitéz katonáink hősies bátorsággal harczolnak, de győzik-e mindvégig? Ha másban nem bizakodhatnánk, mint emberi erőben, kétségbe kellene esnünk. De nekünk más bizodalmunk van: az élő Isten. Hisszük, hogy velünk van, hisszük, hogy az Ő munkája az az egyértelmű, szíveket összeforrasztó lelkesedés, a mely népünket a harczba vitte s hisszük, hogy eddigi győzelmeink is azt jelentik, hogy Ő mellénk állott. De ha ez így van, akkor emlékezzünk meg arról, hogy mindez kegyelem. Nem a mi érdemünk, hanem Istennek irgalmassága. Bűneinkkel, Istenről való megfeledkezésünkkel, Isten evangéliumának merev visszautasításával, Jézus szeretetének és váltsághalálának semmibevevésével büntetést, ítéletet érdemeltünk. A büntetés el is er7

>zett. Mennyi könny, mennyi vér folyik el ezekben a napokban, emlékeztetőül bűneinkre. De Isten irgalmas : jeleket mutat, hogy az ítéletet még elhalasztja, ha a dorgálást, a büntetést megértjük és magunkba szállunk. Imádkozzunk! Ne külső czeremóniákkal, ne ruháinkat megszaggatva, hanem szíveinket alázatos bünbánatban, mint a hogy intette egykor a zsidó népet egyik prófétája. (Joel 2:13.) Alázzuk meg magunkat, de adjunk hálát is, hogy Isten kegyelme reánk bocsátotta ezt a megaláztatást s hogy a bánat sötét felhői közt is át-át villan a kegyelemnek, a segítségnek, a győzelemnek egy-egy fényes sugara. Imádkozzék most az is, a ki eddig nem imádkozott. De imádkozzanak különösen azok, a kik már eddig is tapasztalták, hogy Isten „imádságokat meghallgató Isten". Imádkozzunk, keresztyén testvérek, fokozottabb buzgósággal, nagyobb alázatossággal, bátrabb hittel, erősebb kitartással. Imádkozzunk népünknek testi és lelki megmentetéséért, meggyógyulásáért. Ez első sorban való feladatunk. Ne higyje el senki, hogy az imádkozás tétlenség. A ki így gondolkozik, az még soha sem imádkozott igazán Ar

< imádkozás szent munka. Az Isten erőinek a megragadása, a földre vonása. S erre van szükségünk. A ki képes még a legzaklatottabb időkben is naponként teljesen odaszentelni bizonyos időt a szívből fakadó, igazi imádkozásra, az Isten megsegítő erőit első sorban is magán fogja tapasztalni. Az tud majd imádkozva dolgozni, imádkozva sebesülteket ápolni, imádkozva kenyeret osztani s tapasztalni fogja Istennek erőit, Istennek áldását a munkán, a melyet végez. Imádkozás nélkül csak félmunkát végezhetünk és pedig a munkának az értéktelenebb részét. Imádkozó szívvel és lélekkel egész munkát fogunk végezni, megáldott, megszentelt, gyümölcsöt hozó munkát. Imádkozzunk! Vargha Gyuláné. FORRONGÁS. i Arról a forrongásról van szó, a inely most ott van sok száz ifjú lelkének mélyén. Theologusok, segéd- és ifjú lelkészek ezek, a kik érzik, hogy most, a nagy veszély, a nemzeti erő megpróbálásának és kifejtésének napjaiban nekik is ki kell venniök részüket abból a nagy munkából és küzdelemből, a mely a haza megmentésére irányul. Hiszen már proximus ardet! Tisztelet és elismerésre méltó forrongás! Mert hogyan is áll a dolog? Egyetemek, főiskolák rektorai most nem a tantermekbe hívogatják az ifjúságot: ékesszavú felhívásokban a hadi szolgálatra való kiképzésre buzdítják. Csoda-e,