Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-27 / 39. szám

erő biztosít. Harcz mindig lesz, míg gonoszság lesz e világon. Béke csak az Isten országában lesz. Míg ez megvalósul, épen ennek érdekében Jézus is a legszentebb harczot hirdette a bűn ellen. Tüzet hozni jött e földre és szeretné, ha már meggyulladt volna. Meghasonlást, nem pedig békét tamasztani még azok közt is, kik legközelebb állnak egymáshoz. (Luk. 12, 49 s köv.) Az igazság küzdelmét hirdette a bűn ellen, mely íme most is tart. De még a harczban is békességet ígér az ő ügyéért küzdőknek, az ő békességét, mely a szív rendiiletlenségében áll. Ne háborodjék meg a ti szívetek és ne féljen ! (Ján. 14, 27.) És erre az ataraxiára oly nagy szükségünk van. A háború borzalmai már szemünk előtt is jelentkeznek. Ezer meg ezer már most is a halottak, tízszer annyi a sebesültek, százszor annyi a gyászolók, ezerszer annyi az aggódok száma. És ki tudja, mennyire növekszik még e szám ? És a háború nyomán ott jár majd az ínség, sőt talán a ragály is az egész Európában. De a nyomorúság mértékének be kell telnie. Az a sok drága emberi élet, az a mérhetetlen gyász és szenvedés, melyet ez a nemzedék áldozatul hoz, váltsága lesz az egész nemzetnek, a jövő generáczióknak. íme, a váltság bibliai eszméjének szomorú megvalósulása napjainkban ! Sok ezer ifjú drága vérének hullása árán szabadulhat meg az egész nemzet. Tegyetek keresztfákat sírhalmukra : oly méltó ez a szimbólum hozzájuk. Nemzetükért hordozták, miként Mesterük, a Krisztus az egész emberiségért. És a mint Krisztus keresztjéből élet fakadt, úgy fakad az övékéből is. Hisszük és reméljük szent bizodalommal, hogy a diadal a mienk lesz. Ha nem így lenne, rettenetes theodicaea elé állítana bennünket Isten. Mellettünk az igazság, mellettünk az erkölcs, mellettünk a kötelességteljesítés, sőt mellettünk a történelem logikája is. Mint a hős németi költő zengte egykor a csatatéren : 's ist ja kein Kampf fiir die Giiter der Erde, Das heiligste schützen wir mit dem Schwerte. Hazánkat rendületlen vitézséggel és becsülettel. Szemtanutói hallottam, hogy mikor a háború kitört, a németek oly ünnepélyes komolysággal és szent lelkesedéssel indultak a harczba, mintha ünnepi áldozatra mentek volna. És látjuk, hogy a német készültség és kötelességtudás mit mívelt már eddig is. Nálunk is egyszerre kiemelkedett köznapiasságából az egész társadalom, átszellemült, megjobbult, inegnemesbűlt a közélet. Még a pártharczok és nemzetiségi súrlódások is egyszerre elültek. Reméljük és bízunk benne, hogy seregeink sem maradnak messze a szövetségesünkéi mögött, Isten pedig megáldja fegyvereinket. Ezeknek sikereitől függ most Európa jövője. A germánizmus és szlávizmus élet-halálharcza folyik most az európai hegemóniáért. Arról van szó, hogy továbbra is a magasra törő, életerős germán szellem vezesse-e Európát a szabadság és a kultura útjain, vagy a szlávizmus verje békóba külsőleg és belsőleg és vesse vissza századokkal fejlődésében. Lehetetlen, hogy a história logikája megczáfolná önmagát. Az emberiség története ismer ilyen nagy ütközéseket, de akkor mindig a kultúrképesebb faj győzelmét mutatja. Ezzel végződött Róma nagy harcza Karthagóval, a keresztyénség hosszú küzdelme az izlammal, a germán faj nagy versenye a román fajjal. így kell végződni e nagy háborúnak is. Anglia bűne tehát nagy, tévedése végzetes, mert nem ismerte fel hivatását, hanem testvérháborút folytat — a zsebéért. A mi nemzetünk, mely mindig Nyugotra nézett és sohasem Keletre, méltó szövetségese oldalán méltóan fogja végigküzdeni ezt a harczot és féltékenység nélkül segíti diadalra a germán héroszt, mert ennek társaságában megtalálja szabadságának és fejlődésének feltételeit. Hisszük és bízunk benne eddigi sikereink után, hogy ebből a harczból hazánk nemcsak épen, hanem megújulva és megerősödve kerül ki. A vihar pusztít is, de tisztít is. E nagy háborúnak is sok gyásza, sok nyomorúsága lesz, melyet főként e nemzedéknek kell elviselnie, de reméljük, hogy utána igazabb, tisztább, jobb lesz a magyar, sőt az egész európai közélet fönt és lent, politikai és társadalmi viszonyaiban egyaránt. A békében a jóllét és művelődés még nagyobb lendületnek indul. Jobb lesz a külpolitikai helyzet is, mert a háború emlékei hosszú időre békeszeretőkké ós tiirelmesebbeké teszik a nemzeteket. * Kedves Ifjúság! Az isteni gondviselés megengedte, hogy mi e nehéz napokban is összegyülekezhettünk e helyen s intézetünk 60-ik tanévét megnyithatjuk. Nekünk békés munkát: Isten mélységeinek vizsgálását, az ő országáról szóló izenet hirdetését tette kötelességünkké, élethivatásunkká. Ebben és ezzel akarunk használni hazánknak, nemzetünknek is, mely ennek fejében felment minket attól a kötelességtől, hogy a harczmezőn földi fegyverekkel védelmezzük. Nehéz kiváltság. Önök, mint lelkes magyar ifjak bizonyára sokszor lelkiismereti furdalást éreztek az utóbbi hónapokban e miatt. És méltán. A haza léte vagy nemléte forog koczkán, ki kell tehát venni mindenkinek a maga részét a vedelemből. Vegyék is ki úgy, a mint hivatásuknak legjobban megfelel. Elsősorban is felhívom Önöket az adakozásra, a mennyire szegénységüktől telik. Több helyen és több módon folyik most a gyűjtés, de lényegében egy czélra : a haza oltárára. A tanári kar már testületileg is adakozott azon kívül, hogy tagjai, mint polgárok, egyenként is résztvesznek benne. Tegyék le Önök is szerény, de szívből jövő adományaikat. Azután ajánlják fel magukat testületileg a budapesti polgárőrségben való részvételre, vagy még inkább sebesült katonáink ápolására a budapesti kórházakban. Ily betegápolásra való kiképzésre már a mult évben sokan jelentkeztek a kormány felhívására, de akkor az idő előrehaladottsága miatt elmaradt. Bizonyára most is