Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-13 / 37. szám

egyesületünknek a ref. egyházi élet előmozdítására czélzó eszméit. Esperes indítványára a közgyűlés elismerést szavazott az e. m. lap szerkesztőségének. Ugyancsak az esperesi jelentésben jött szóba az egyet, konventnek azon ügyrenddel ellenkező s egyébként a jogos méltányosságot (mert nem mindenkire egyformán alkalmazható) is figyelmen kívül hagyó, így sérelmes határozata (lásd 1914. májusi konventi jegyzőkönyv 92/2. pont), mely szerint az orsz. ref. lelkészi nyugdíjintézeti járulékok (melyeknek kamatnélküli fizetését az intézeti ügyrend nov. l-ig megengedi) már július hóban lefogandók az esperesek által a korpótléki és fízetéskiegészi összegekből. Közgyűlésünk nagy többsége a sérelmes konventi határozat ellen az egyházkerületi közgyűlésre olyan irányú kérő felterjesztést határozott, hogy a ker. közgyűlés, az E. T. I. t.-cz. 67. § 1. pontban biztosított joga alapján, teljes súlyával igyekezzék a konventet arra bírni, hogy a konvent a sérelmes határozat félretételével az ügyrend idevonatkozó §-ának érvényét továbbra is fenntartsa. A tisztújítás elvének hódolva esperesünk, egyházmegyei pénztárnokunk és világi főjegyzőnk lemondottak állásaikról, mely lemondásukat a közgyűlés tudomásul véve —- azon jó reménye kapcsán, hogy a régi kipróbált vezetőket a szavazás után is eddigi állásaikban tisztelheti — a szavazást elrendelte. A tanügyi bizottság jelentése kapcsán egyházmegyei közgyűlésünk az első félévi körlelkészi iskolalátogatást ós I. félévi vizsgát eltörölte, a tanügyi bizottság által készített iskolai statisztikai új kérdő ívet pedig elfogadás végett az egyházkerületi közgyűlésre felterjesztette. Az újonnan választott Szűcs Lajos nagybábonyi és Pigall József őszödi lelkészeket, valamint az új tanítókat is szeretettel erősítette meg állásaikon s fogadta kebelébe egyházmegyei közgyűlésünk. Nagyfontosságú ügye volt gyűlésünknek a dombovári egyesült prot. fiókegyháznak református jellegű miszsziói anyaegyházzá alakítási, anyásítási kérdése. Dombovári kis fiókegyházunk emez óhaja azon tisztes hagyományon alapul, hogy Dombovár régen már anyaegyház volt. Tudjuk lelkészét 1632-ben, továbbá 1674-ben, mikor lelkésze a pozsonyi vértörvényszék elé idézettek között említtetik. Az egyház a feljegyzések szerint hihetőleg 1702-ben szűnt meg. A régi tiszteletreméltó hagyomány mellett az egyház anyásítása ma már életkérdés is ott lakó református és ág. h. evangélikus hitfeleinkre nézve, mert csak mint anyaegyház állhatnak meg s tölthetik be lelki szükségleteiket a nagyszámú más vallású környezetben. Egyházmegyei közgyűlésünk azért, méltányolva Dombovár teljes igyekezetét, mellyel az anyásításhoz szükséges előfeltételeket megkeresni törekedett, egyértelmű lelkesedéssel kimondta a dombovári fiók egyházra nézve az anyásítás szükségességét, megerősítette a bemutatott s kongruával kiegészítendő lelkészi díjlevelet. (Vajha a viszonyok jobbrafordultával minél előbb megvalósulhatna ez a szép terv ! Szerk.) Egyházkerületi gyűlési képviselőkűl V, Fejes György lápafői lelkész és dr. Kálmán Jenő egyházmegyei világi tanácsbíró és ügyész küldettek ki. Néhány kisebb ügy elintézése után a közgyűlés már délután 1 órára letárgyalta 43 pontból álló tárgysorozatát. Közgyűlés után mindjárt az egyházmegyei bíróság ült össze s megalakította az időszaki tanácsot. Ez elé utalta a mostani bírósági ülésre kitűzött ügyeket. Elvégezte tehát egyházmegyei közgyűlésünk köteles munkáját a gátló akadályok daczára is, ezért mondotta egész méltón esperesünk gyűlést záró szép imájában: legyen hála egyedül imádandó jó Istenünknek az ő megsegítő kegyelméért! Tengőd. Bocsor Lajos, e. m. aljegyző. A halálozások egyházi vonatkozásai az 1912. évben. Az 1912. év halálozási viszonyai rendkívül kedvezők voltak. Az egész Magyarbirodalomban mindössze 491,722 haláleset fordult elő, 32,774-gyel kevesebb, mint 1911-ben. Ehhez képest a halálozási arány 25'1-ről 23'3-ra szállt le; oly kedvező arányszám ez, a milyen nálunk még nem fordult elő. (Milyen lesz az 1914-iki?) Halálozási viszonyaink, bár lassú, de állandó javulást mutatnak. Aránylag a legkevesebb (ezerre 18'7) haláleset Budapesten fordult elő, a legnagyobb arányszámot Szabadka 27'1, Pécs 27'0 és Kecskemét 26'7 mutatja. Hónapok szerint vizsgálva a halálozásokat, azt látjuk, hogy az 1912-ben elhalt gyermekek (7 éven aluliak) legnagyobb százaléka július (9'8 %) és augusztus (9'7 %) havában vesztette el életét, míg a felnőttek halálozása január hóban (9"8 %) volt a legkedvezőtlenebb. Az összes haláleseteket tekintve, legkevesebb halálozás az őszi (szept.-nov.) hónapokra esett. Az 1912-ben előfordult 491,722 haláleset közül 29-0 °/ o, számszerint 142,532 esett az egy éven aluliakra, száz élveszülöttre pedig 18*6 egyéven aluli korban elhunyt jutott. Ezek az adatok, bár az előző évhez képest jelentős javulást mutatnak, megdöbbentően tárják elénk csecsemőhalandóságunk óriási méretéti Szocziális, gazdasági és közegészségügyi viszonyainkat szomorúan illusztrálják ezek az adatok. Az alsó népnek nyomora, alkoholfogyasztása, a városi zsúfolt egészségtelen pinczelakások, a falusi trágyadombok, a kórházak hiánya stb. Az egyes vallásfelekezeteknek a halálozásokban való részesedését a következő adatok világítják meg: az 1912-ben elhaltak százalékában róm. kath. 51'5 — a zárjelben lévő szám az 1910. évi népszámlálás szerinti százalékot mutatja az összes népességben •— (52'1), gör. kath. 10'6 (9'7), ref. 12-3 (12-6), ág. h. ev. 5'9 (6*4), gör. kel. 16'5 (14'3), unit. 0-3 (0-3), izr. 2'7 (4'5), egyéb 02 (01). Az összes népességben elfoglalt arányoknál jóval nagyobb számmal szerepelnek a gör. keletiek, a mi főleg magas gyermekhalandóságuknak tulajdonitható, viszont