Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-13 / 37. szám

gadta. Ezáltal ugyan fáradságos szeretettel megteremtett gyülekezeti élete szenved egy ideig rövidséget, mert kiszorultak a hivek a templomokból, de bizunk az Úrban, hogy segít új hajlékot találni a nyáj számára, a nagy hazatias kötelesség teljesítésének ideje alatt is. Ennek a nagy szeretettel és nagy áldozattal létesült kis kórháznak a megnyitására sereglett össze előkelő és lelkes társaság szept. 5-én délután a Családutczában Hogy mennyire méltányolják a Lorántffy-egylet működését mindazok, a kik igazán ismerik, mutatja az, hogy nemcsak a tagok jöttek sietve támogatására, hanem a Tisztviselő-telep lakói vállvetve buzgólkodtak minden irányú segítésben. így a kitűnő hírű sebész, dr. Papp Gyula készséggel vállalta a főorvos súlyos feladatát s felesége is nagymennyiségű felszerelési tárgyat gyűjtött, (mindketten katholikusok). A főorvos az orvosi felszerelésben is megbecsülhetetlen értékű szolgálatokat tett. Olyan kedves, szép, tiszta, barátságos az egész kórterem, hogy elfelejti az ember benne, minő súlyos szenvedések színhelye lesz. Mert itt a legkitűnőbb ápoláson kívül kiváló lelki gondozásban is lesz részük. A diakonisszák, id. Vidor János kórházigazgató bevezetésével, igazi szeretettel teljes légkört varázsolnak a szenvedők köré. Ha átlépünk a műtőterembe, egyszerre érezzük, hogy nemcsak lábbadozóknak szánt hely ez. Példás rend és felkészültség várta a jelzett betegeket, kik kedden, 8-án (egyelőre 23-an a déli harcztérről, legtöbben a 44-ik gy. ezredből) meg is érkeztek. Mélyen megható volt a kórház megnyitása f. hó 5-én d. u. 5 órakor, a melyen az egyesület tagjain kívül sokan vettek részt. Hogy csak néhányat említsek, ott voltak: gróf Tisza Istvánné, Darányi Ignácz főgondnok, Bárczy István polgármester, Szilassy Aladár és neje, báró Dániel Gáborné, Kósa Zsigmond gondnok és neje, Baksa Lajos, Petri Elek stb. Petri lelkész szép imával nyitotta meg az ünnepélyt, utána Vietor J. kórházigazgató tartalmasan és érdekesen fejtegette a háborús fegyverekből munkaeszközökké vált vasak békés áldott munkáját. Majd ifj. Victor János beszélt az egyesület Szeretetmunkájáról, mindkét beszéd nagy hatást tett a jelen voltakra. Végül Patay Pál imádságával s a Himnusz éneklésével bevégződött a felavatás, mit a diakonisszák két karéneke élénkített. Ezután a közönség megtekintette az imateremből kórházzá változtatott helyiségeket. „Adja Isten", mint ifj. Victor J. mondotta, „hogy mentől hamarább át lehessen újra adni eredeti rendeltetésének, a mi azt jelenti, hogy nincs több sebesült!" Orth Ambrusné. A külsősomogyi egyházmegye közgyűlése Siófokon aug. 26—27. A külsősomogyi ref. egyházmegye f. hó 27-én tartotta közgyűlését Kálmán Gyula esperes és dr. Kiss Ernő gondnok vezetése mellett. A bizottsági ülések az előző napon voltak. Lelkünkben Idvezítőnknek az evangéliumban hozzánk intézett bátorító intésével: „Mikor hallotok háborúkról és háborúknak híreiről, meg ne félemljetek" s világtörténelmi nagy események idejében jöttünk össze munkálkodni a mi tisztünknek rendi szerint, hogy évi rendes egyházmegyei közgyűlésünket megtartsuk s úgy egyházmegyénk, mint egyes egyházaink halaszthatatlan dolgait elintézzük. A rendkívüli körülmények s az utazási nehézségek miatt az egyházmegyei közgyűlést megelőzőleg tervezett egyházmegyei lelkészegyesiileti (miért nem „kálvinszövetségia világiak és a tanítók hol maradtak? Szerk.) gyűlésünket későbbi, békességesebb időkre halasztottuk. A közgyűlés elején Istenünkben való törhetetlen bizalommal hangzott el ajkainkról a felséges himnusz: „Az Isten a mi reménységünk ..." Ezután esperesünk vezette lelkünket, a nehéz időkre való megemlékezéssel buzgó imádságban a Seregek Urának, Istenének trónjához, áldást kért királyunkra, honmentő dicső hadseregeink győzelmére s kérte az áldott békeség eljövetelét. Ima után szeretett gondnokunk a jelen világtörténelmi nagy eseményekről s saját viszonyainkról való megemlékezés után a gyűlést megnyitotta. A megalakulás folyamán sajnálattal vettük tudomásul világi tanáesbíráink távollótét. Közülük csak egy jelent meg, a többit betegség vagy hivatali egyéb elfoglaltsága akadályozta a megjelenésben. Jelen volt a gyűlésen 25 lelkész, a három tanítói képviselő s a lelkészekkel körülbelül egyező számú gyülekezeti képviselő. (Ezeknek is volt „hivatalos* elfoglaltságuk! Szerk) A megalakulás s szavazatbontó bizottsági jelentés után Bocsor Lajos tengődi lelkész új tanácsbiró s Székely János gyönki gimn. tanár új világi aljegyző tették le hivatali esküjüket. Most következett gyűlésünk legkedvesebb s legfontosabb tárgya: a szép esperesi jelentés. Megemlékezett az egész Európát, vele együtt szeretett magyar hazánkat s ebben egyházunkat is érintő nagy háborúról; meleg részvéttel szólott egyetemes magyar ref. egyházunk nagy veszteségeiről: Claparéde Sándorról, genfi tudós és fáradhatatlan buzgóságú hitsorsosunk, magyar ref. anyaszentegyházunk önzetlen, áldozatkész barátjáról, majd dr. Antal Gábor és Fejes István püspökök, Ádám András és Bagossy Károly gondnok elhunytáról emlékezett. Örömmel üdvözölte dr. Tüdős és Németh István püspököket és a királyi kitüntetésben részesült Szilassy Aladárt és dr. Benedek Sándort, egyházkerületünk példás buzgóságú és fáradhatatlan tevékenységű tagjait. Szép áttekintésben mutatta be az esperesi jelentést egyházmegyénk s benne egyházaink lefolyt évi munkásságát, örömmel jelentette, hogy a mult évben megalakult e. m. Lelkészegyesület is jó munkát végzett Megindította czéljainak elérésére az egyházmegyei lapot, mely egyházmegyénk kicsinységéhez (30 anya-, 8 leányegyház, benne a szórványokkal együtt összesen 23,000 ref. lélek) képest szép számú (mintegy 600) példányaiban propagálja Lelkész-