Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-23 / 34. szám

egy alkalmas énekvers van. A füzetára 20fill. Nagyobb rendelésnél megfelelő engedményt ad akiadó czég: Hoffmann és Kronovitz könyvnyomdája. (Debreczen, Piacz-u. 49- sz.) Egyházi beszéd háborús időben. Elő- és utóimádsággal. Uray Sándor, a debreczeniek derék lelkipásztora, a ki a liarcztéren lévő keresztyén katonák számára kis imakönyvet is készített, a háború alkalmával építő tartalmú egyházi beszédet írt, mely ugyancsak Hoffmann és Kronovitz könyvkiadóhivatalában kapható 30 fill.-ért. A „Belmisszió" cz. havi folyóirat júliusi száma a következő tartalommal jelent meg: Ferdinánd trónörökös és fenséges hitvesének emlékére. Wichern János Henrik (életrajza) Kemény Lajostól. Életkép a külmisszióból: Sunjatsen, a kínai forradalmi vezér. Czékus László • tói. Alkoholkérdés. Wallrabenstein Jakabtól. Hirek és irodalom rovat. Előfizetési díja egész évre 4 kor. A Vasárnapi Újság aug. 9. és 16-iki számai a háborúnak szentelik összes képközleményeiket és czikkeik javarészét. EGYHÁZ, Lelkész választások. Az újcsanálosi ev. egyház Marcsek János budapesti-diáktéri segédlelkészt egyhangúlag lelkipásztorává választotta. — A miklóshalmi ev. gyülekezet a megüresedett lelkészi állásra Gin dl Márton szepesremetei lelkészt hívta meg egyhangúlag. — A boszniai franzjoseffeldi ev. gyülekezet Heinz Lajost egyhangúlag lelkészévé választotta. Királyi kitüntetések. Őfelsége Scholtz Gusztávnak, a bányai ev. egyházkerület püspökének, lelkészi téren szerzett érdemei elismeréséül, a magyar nemességet adományozta „eperjesi" előnévvel; Lénárt József nyug. magyarói lelkészt és tb. esperest pedig, négy évtizednél tovább terjedő közhasznú munkássága méltánylásául, a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. A kitüntetetteknek mi is gratulálunk. Dr. Baltazár Dezső körlevele. A tiszántúli ref. egyházkerület püspöke is bocsátott ki körlevelet a háború alkalmával, melyben — többek közt — a következőket írja : „A reánk özönlött világháború viharában az én gyenge szavam is próbál szólani hozzátok. Elhatározásom volt ebből az alkalomból némának maradni. Mert megvoltam győződve, hogy a magyar reformátusnak a szive dobbanása is megtanácsolja, mit kell cselekednie, mikor veszélyben a haza. Most se változott meg ez a meggyőződésem. A törvény, mely minket magyar reformátusokat a haza és a szent korona iránti hűségünkben, odaadásunkban és áldozatosságunkban vezet, mélyebben fekszik, erősebb, állhatatosabb és parancsolóbb, semmint azt ösztönző szavakkal igazítani indokolt volna. Sok vérünk hullása bizonysága ennek . . . Mig lefolyandanak a világháború vérhullámai, az Istenhez emelkedő minden imádság, a hívekhez szóló minden egyházi beszéd vagy egészen, vagy részben emlékezzék meg a szent tusakodásról, melynek fegyverét szabadságunk és igazságunk adta a kezünkbe s a melyet a seregek Urának Istenének nevében bízván, a győzelem és dicsőség biztos tudatával vetünk a nagy elszámolás mérlegébe. . . . Indítsunk segély gyűjtést vagy mindennemű segélygyűjtéshez nyujtsunk buzgóságos kezet, a melynek czélja a hadba vonult hősök itt hagyott gyámoltalanjain segíteni. A kinek aranya és ezüstje van ezzel, akinek a lélek adománya adatott, azzal segítsünk és pedig ne csak a mi hitünk cselédein, hanem mindazokon, akiket közös édes anyánk, magyar hazánk szentséges szerelme testvéri egységbe szerzett mi velünk. Hadba vonult egyházi és iskolai hivatalosok járandóságait fokozott pontossággal, sőt lelkesült szívességgel szolgáltassuk ki vagy maguknak, vagy hozzátartozóiknak. ... Az iskolák megnyitásának idejéről felvilágosítást később nyújthatok. Ennek közeli, vagy távoli állása a szerint igazodik, hogy a Mindenható korábban vagy későbben koszorúzza-e meg fegyvereinket diadallal. A hogy én a dolgok sorát látom, egy hónapi késedelemre számíthatunk . . . Ev. püspökök körlevelei. A háborús világ alkalmával Scholtz Gusztáv és Gyurátz Ferencz püspökök is bocsajtottak ki lelkeshangú körlevelet kerületük lelkészeihez. Scholtz Gusztáv többek közt a következőket írja: „ Az örök igazság ítélőszéke előtt ügyünk szent és igaz. Ezért vagyunk bizalommal a nemzetek sorsát intéző Istenünk iránt, ezért kérjük segítségét harczunkban és győzelmet fegyvereinknek. A nemzet színe virága, fiaink, testvéreink, fiatal családapák százezrei a csatatéren teljesítik polgári kötelességüket. Alig van egy is az ot thonmaradottak közt, kinek ne volna valakije ott, a hol a halál dúsan arat s kit talán naponként megsirat... . Ezen nagy történelmi nevezetességű napokban a mi kiválóan fontos kötelességünk, hogy híveinket beszédeinkkel minden adandó alkalommal, különösen vasárnapi közös isteni tiszteleteinken vigasztaljuk, bátorítsuk, megnyugtassuk és minden áldozatrakész hazaszeretetre buzdítsuk ... Szivetek teljes részvételével gondoljatok azokra, a kik a liarcztéren megsebesülve figyelmes ápolást és gondozást igényelnek, valamint azon sok szegény családra, akikcsaládfentartó nélkül maradván, a társadalom szerető támogatására szorulnak. — Gyurátz Ferencz — többek közt — az alábbiakat írja: „Ellenség fegyverkezik ellenünk délen, északon és mint az aczél csapására a kemény kő szikravillanásával tanúskodik a benne rejlő életerőről: a nemzet életében is a hadvész híre a lelkesedés lángját lobbantotta fel. Megszűnt a viszály, nincsenek ellenséges pártok, nincsenek egymást vádakkal ostromló osztályok. Mindenütt csak a hazáért hevülő, érette minden áldozatra kész honfiak vannak... Megható jelenetek bizonyítják, hogy itt a válságos napok nagy czélért küzdő bajtársakra, egyetértő testvérekre virradnak... Némuljon el most a panasz, várakozzék az egyéni érdekhez fűződő vágy. Ez legyen ma mindenkinek jelszava: „A hazáért mindent, a hazát semmiért!"... A harcztérre indulók közül azonban sokan szegény családot hagytak vissza, bennük a kenyérkereső távozott el a háztól. Ne felejtsük, hogy a fegyverbe öltözöttek, mikor a csatában a haza ellen támadt vész elé tárják keblüket: akkor itthon maradt polgártársaik békességét, vagyonát is védelmezik... A kedvezőbb anyagi helyzetben levők mind hívatva vannak arra, hogy tehetségük szerint segélyt nyújtsanak a hadba vonultak szegény családtagjainak gyámolítására. így vesznek részt a hadkötelezettségen kívül esők is a háborúval járó bajok terhének hordozásában." Szabadságon lévő lelkészek hazarendelése. A szász püspök, dr. Teutsch Frigyes, a háború alkalmával kiadott körlevelében azt is elrendelte, hogy a szabadságon lévő lelkészek haladéktalanul térjenek vissza egyházukba (kivételt csak azok képeznek, a kik súlyos betegségüket kezeltetik idegenben). Elég szomorú, hogy ilyen „pásztorok" is akadnak, a kiket püspöki parancsszóval kell hazarendelni nyaralóhelyükről, a kiket nem háborgat a lelkiismeretük azért, hogy a míg híveik közül többen már vérzenek is a csatatereken és otthonhagyottjaik csakúgy esengenek lelki vígasz után, addig ők nyugodtan üdülnek tovább ! Olyan nehezünkre esik elhinni, hogy ilyenek is vannak. Pedig — fájdalom — vannak!