Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-23 / 34. szám

Elmaradó gyűlések. Az augusztus 25-re tervezett szepesváraljai jubileumi ünnepségeket és egyházkerületi közgyűlést bizonytalan időre elhalasztották. A dunáninneni egyházkerületi tanitóegylet sem tartja meg a hirdetett időben közgyűlését. Elmarad a Luther-Társaságnak augusztus 22—23-ik napjaira, Dobsinára kitűzött közgyűlése is. Adósegély. A konventi előadó értesítése szerint az 1914. év II. felére szóló adósegélyt az adóalap-végrehajtó bizottság a napokban kiutalja az egyházkerületekhez. A mi dunamelléki egyházkerületünkben a nyugták a Magyar Földhitelintézetből való kiutalványozás végett egyenesen a püspöki hivatalhoz küldendők. Hagyomány az építendő második templom alapja javára Nagykörösön. E hó 3-án halt meg Nagykőrösön özv. Cziriák Jánosné, Papp Mária, a ref. egyház egykori algondnokának özvegye, a ki életében is minden egyházi, iskolai, emberbaráti czélnak áldozatkész gyámolitója volt. Végrendeletében akként rendelkezik, hogy a kötelezettségek kiegyenlítése után fennmaradó vagyonból felét, mint törvényes osztályrészt kapja fia, Cziriák György, a másik felerészt a református egyház örökölje, oly rendeltetéssel, hogy az „kétharmad részben csatoltassék az újonnan építendő templom alapjához, egyharmadrészben pedig fordíttassék olyan gazdasági leányiskola alapítására, avagy netalán már létezőnek (akár a város, akár a gazdasági egyesület állítaná is azt fel) továbbfejlesztésére, melyben elemi iskolát már végzett leánygyermekek nyerjenek olyan irányú oktatást, mely majdani háztartásuk és gazdaságuk eredményesebb vezetésére képesítse őket". Az elhunyt ezen hagyományából, a mint körösi és báboczkai birtoka értékét s a hagyaték körülményeit alaposan ismerők állítják, a nagykőrösi egyház egyszázezer koronánál jóval többet örököl s így ha a hagyatéki ügy kellő időben rendezhető lesz, könynyen megvalósíthatja az egyház sokérdemű s buzgóságban fáradhatatlan két vezetőférfia, ú. m. Patonay Dezső lelkész és dr. Kökény Dezső főgondnok azt a kedvencz tervét, hogy a reformáczió négyszázados jubileuma évében az új templomot felszentelik. Ez új templom helye már rég ki van hasítva a nagyterjedelmű ótemető egy részének házhelyek czéljaira elparczellázása óta. Alapja is van az új templomnak Cz. Kovács Lajos volt körösi lelkész hagyományából 61,269 K 95 fill., Beretvás Ferencz alapítványából 8999 K 32 fill. A meglévő templom átalakításakor 1878-ban gyűjtött alap 18,069 K 51 fill., Biczó Bálint és neje adományából 500 K s Patonay Dezső által a templom belső berendezésére eszközölt gyűjtésből fennmaradt 158 K 09 fill., összesen 88,996 K 87 fillér. ISKOLA. Értesítés. A budapesti ref. theol. akadémia igazgatója ezennel közhírré teszi, hogy az értesítőben és e lapban szeptember első felére hirdetett pótló- és javítókollokviumok, lelkészképesítő- és alapvizsgák, az elnökség rendelkezése szerint, a kitűzött időben és rendben kivétel nélkül meg fognak tartatni. A jelöltek ellátást csak az esetben fognak kapni az internátusban, ha ennek helyiségei nem lesznek katonai czélra lefoglalva. Az iskolaév megnyitására vonatkozó értesítés később fog ugyanitt közhírré tétetni. Theologusok betegápolási szolgálata. A pozsonyi hadkiegészítő parancsnokság megkeresése folytán, adunántúli ref. püspöki hivatal 27 theologushoz küldött fölhívást, hogy f. hó 23 án Komáromban a IS-ik számú helyőrségi kórházban hadi betegápolói helyi szolgálatra jelentkezzenek. A többi theologusokat a pápai tartalékkórházba fogják behívni, ha szükség lesz rájuk. A nagykörösi tanítóképzőben az iskolai év szeptember elsején megnyílik s a tanítás rendes időben megkezdődik. EGYESÜLET. A Lorántffy Zsuzsanna Egyesület tagjaihoz és barátaihoz a következő felhívást intézte: A Lorántffy Zsuzsánna-Egyesület azért létesült és azért gyűjtötte maga köré a protestáns nők társadalmának mind szélesebb köreit, hogy egyesült erővel siessen elvinni a keresztyén szeretet szolgálatát oda, hol arra szükség van, betegek, szegények, gyermekek, elhagyatottak közé. A háborús idők, melyek felvirradtak hazánkra, egyesületünk erejének és buzgóságának nagy próbáját hozták magukkal. A háború napjaiban megszázszorozódik és megezerszereződik a segítő szolgálatért kiáltó szükség és szenvedés. Most kell kitűnnie, hogy milyen erős bennünk az a szeretet, mely béke idején is munkára egyesített. Az egyesület vezetősége megtette az előkészítő lépéseket a háborúban megsebesültek számára szolgáló üdülőházak felállítására, melyekben az egyesület diakonisszái és önként vállalkozó tagjai végeznék az ápolást s az egyesület fedezné az intézmények iízembentartásávai járó többrendbeli kiadásokat. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy egyesületünk szegénygondozó munkájára is hatványozott feladatok várnak e nehéznapokban. Az állami, községi és társadalmi segélyezés egész gépezete megmozdult, hogy felkarolja azoknak ügyet, kiknek kenyérkeresőjét a csatasorba szólította a haza hívása. De hányan vannak, egyesek és egész családok, kik nem bocsátottak ugyan el maguk mellől senkit sem a fegyveres szolgálatra, de közvetve, a megbénult gazdasági élet közepette, mégis a háború miatt estek súlyos Ínségbe. Kérjük tehát egyesületünk minden tagját és minden támogatóját, hogy ebben a válságos időben teljesítendő szolgálatunkban fokozott mértékben álljanak segítségünkre. Tudjuk, hogy más intézmények és segélyező mozgalmak is igénybe veszik adakozásukat ós szolgálatkészségüket. De bízunk abban, hogy megértik annak fontosságát, hogy a Lorántffy Zsuzsánna-Egyesület is ereje legjavával kiszálljon most a cselekvésnek és szolgálatnak terére. A ki a sebesültek • ápolásához vagy a szegények gondozásához képességei szerint való pénzadománnyal óhajt hozzájárulni, küldje adományát dr. Szőts Farkesné, az egyesület pénztárosa czímére (IX., Ráday-utcza 28 ). A ki e czélokat valamilyen természetbeni hozzájárulással vagy tevőleges munkával óhajtja szolgálni, jelentse be szándékát és kérjen további útbaigazítást az egyesület diakonissza-intézetében (X. Család-utcza 8.). Lebegjenek szemeink előtt azok a fiaink, fivéreink és hitveseink, kik ezekben az órákban életüket viszik a veszedelembe mindnyájunk közös jövendőjéért. Főképen pedig gondoljunk Őreá, a ki eddig is forrása volt minden testvéri együttérzésnek és áldozatkészségnek, a mi fellángol bennünk s a ki még sokkal többre is gyarapíthatja az O szeretetét lelkünkben. „A mit megcselekedtetek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg." Engedjünk most is O az parancsának és indításának."