Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-09 / 32. szám

TÁRCZA. Hitem. Halk sejtés rezdült a szívemben, Előbb oly álmosan s unottan, Majd kaczagón, győzve kilebben, Fájó seb nyomát hagyva ottan. A nap felé száll büszke szárnyakon Föl a magasba — bírja fényét, Nagy öntudattal, többé nem vakon, Hogy valóra váltsa reményét. így született a sejtés bölcsejébül, Napot ostromló, harczra kész hitem Vergődve, lassan lázas tettre szédül, Hogy a magasba bátran lendítem. A míg nőtt, eszmélt, megvérezte lelkem Kutató vágya mély sebet hagyott, De lát már, hall, vigyáz erőbetelten S nem kerget csalfa, húnyó csillagot. A fájdalom szűnt, édes seb begyógyult, Nyugodt szívem szent álmokat szövő, Töprengő esték, bűnét zokogó mult Mind tovaszállt . . . int, bíztat a jövő. Csöndes fészkén az égi kegyelemnek Csak nő hitem — bár sértő gúny között. .. De majd a hajtók egyszer elpihennek S nyugtot lel egyszer minden üldözött... Halk sejtés rezdült egyszer a szívemben, Előbb oly álmosan s unottan, Majd kaczagón, győzve kilebben, Fájó seb nyomát hagyva ottan. A nap felé száll büszke szárnyakon Föl a magasba — bírja fényét Az én hitem, megáldva gazdagon, Valóra váltja ott reményét. Kövy László. Afrikai levél. Oran, 1914. július 21. Utolsó afrikai állomásunkról, Oránból írom ezeket a sorokat. Tegnap egy hete, 13-án indultunk el Fiúméból. Elindulás előtt való nap, vasárnap résztvettem a fiumei magyar ref istentiszteleten. Az Istenháza után való vágy kétszeres erővel szállja meg az embert otthonától elszakadva, tengeri út előtt pedig még nagyobb mértékben. Hosszas kérdezősködés után rátaláltam a Via Clotildé-re. Fürkészőleg kutattam a házakat: ugyan melyikben tarthatják a magyar istentiszteletet? Közben egy asszonyt pillantottam meg, zsoltároskönyvvel a kezében. Tőle hamarosan megtudtam a házat és a pontos időt is. Minthogy nagyon korán volt még, megkérdeztem, miért sietett ennyire? Azt mondta, Portoréból, egyik szomszédos szigetről jött s a hajó korán ér ide. íme, hazulról elszakadva, még nagy távolságból is eljönnek az emberek az Isten házába, odahaza pedig de sokan mennek el vasárnaponként — mellette . . . Fölmentünk a ház udvari részének első emeletére. Ott van az imahelyül szolgáló tágas terem. Közösen használják a reformátusok és az evangélikusok. Minden vasárnap délelőtt 10-kor magyar, a hónap első és harmadik vasárnapján pedig német istentisztelet van. A hívek a meleg nyári vasárnapon itt is kissé nehezen gyűlnek. Többnyire egyszerű munkásemberek. Fölhangzik a fölálló ének, majd a XLII. zsoltár. Áhítattal énekeljük : „Te hozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem . . „és házadat óhajtom, hol a hívek seregében örvendik szép éneklésben ..." Majd az Isten nevének megszenteléséről szóló prédikáczió után újból fölhangzik az ének. Bíztatólag szól mindnyájunkhoz: „Bízzál Istenben s nem hagy el. . Istentisztelet után fölkerestem a gyülekezet lelkészét. Kérésemre elmondta röviden a magyarországi protestántizmus eme délnyugati várfokának a történetét, Két Fiúméba szakadt külföldi protestáns család: a Smith és Meynier család kezdte meg itt a hatvanas években a protestáns istentiszteleteket. Laibachból, Triesztből stb. hívtak protestáns papot, hogy tartson nékik házi istentiszteletet, Később mások is kezdtek azokra járni. A kis termet nemsokára ki kellett bővíteni, hogy az érdeklődőket befogadhassa. 1887-ben alakult meg a közös protestáns egyház. Eleinte a német evangélikusok voltak többségben. Ezeknek a száma azonban egyre fogy, a magyar kálvinistáké pedig növekedik. Most 1180 ref. és 311 ev. van. Ezenkívül Portoréban is van néhány ref. család. Mindjárt a gyülekezet megalakulása után hozzáfogtak a lelkészföntartási alap gyűjtéséhez. Mikor az már szép összegre (kb. 30,000 K-ra) emelkedett. 8—9 éve megkezdték a templomalap gyűjtését, Egyfelől az egyháztagok, másfelől a fiumei vállalatok, bankok adományaiból, a hollandok és a németországi Gusztáv Adolf-Egylet évi segélyéből és a konvent 26,000 K tőkekamat segélyéből eddig kb. 70, a másikkal együtt pedig százezer koronányi összeg áll rendelkezésükre. A fiumei nagy telekhiány miatt azonban csak nagyon nehezen és igen drágán juthatnak telekhez. Most reménykednek megint, hogy végre-valahára szerezhetnek telket és fölépíthetik rajta templomukat. Nagy szükség van erre, mert saját templomukba még nagyobb örömmel mennének ott lakó hítrokonaink, mint bérelt ódon helyiségbe. Az új templom a magyarság vára is lenne egyúttal, melyet felekezeti különbség nélkül minden ott élő honfitársunk magáénak vallana. Most is sok róm. kath. keresi föl az imatermet, mert magyar szót nem hallhatnak a saját templomaikban. Hétfőn ebéd után indult ki hajónk, a „Ferencz József király" a kikötőből. Az abbáziai partok mellett