Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-19 / 29. szám

Fájdalmasan vettünk búcsút egymástól és hiszem, hogy mindnyájan egy-egy jó elhatározással a szívünkben hagytuk el azt a szép fővárost és imáink találkoztak ott fent az Úr trónjánál: „Jöjjön el a te országod!" Jöjjön el az Uram mihozzánk is, minden magyar asszony és minden magyar leány szívébe, hogy minden magyar nő érezze a felelősséget Te előtted minden nőtestvére irányában. Hogy mi, a kik Tégedet akarunk szolgálni, mind mélységesebben megalázkodva előtted vehessünk új erőket és új szeretetet munkánkhoz, azok pedig, a kik még nem ismernek Tégedet, nyerettessenek meg mind nagyobb számban a keresztyén nőegyesületek munkája által a Te országodnak! Fröhlich Dóra. BELFÖLD. A. losonczi diákgyűlés, ni. Vacsora után voltak az esti gyűlések. Ezek tárgyát „A szolgálat, mint életprogramm" cz. előadássorozat alkotta. Ennek keretében a legelső estén — a melyről már megemlékeztünk — a szolgálatért kiáltó bajokat tárgyalták, a harmadik este Sörös Béla losonczi lelkész tartott előadást a különböző életpályákon való szolgálatról, a Bécsben tanuló idegen diákok körében munkálkodó King Henrik pedig az amerikai diákok szocziális szolgálatáról beszélt; a következő nap „Szolgálat a diákévekben" czímmel dr. Pap Gyula cserkészfőparancsnok a cserkészmozgalmat, Rose Gusztáv, a ker. diákmozgalom prágai titkára pedig a kanadai, az angol és a német diákmozgalmat ismertette. A többi estéket a legfölségesebb szolgálatnak: a külmisszió ügyének szentelték. Kedden este Deme László titkár Kínáról, az ébredő óriásról, csütörtökön Erickson T. E. albán misszionárius Albániával kapcsolatban a mohammedánizmusról, pénteken br. Podmaniczky Pál felsőszeli-i ev. lelkész vetített képekkel Indiáról, végül szombaton Rényi György elnök az izlámrol, mint a jelenkor legégetőbb missziói problémájáról tartott előadást. Szerdán este, a mikor az „apostolok lován" tettük meg az utat a táborból a városig, végighallgattuk az esti gyűlést követő áhítatot az egyik tábortűznél. Két-két sátor közt tábortüzet gyújtottak. A négy tábortűz mellé telepedett, földié terített pokróczokra, két-két sátor népe. Mindegyiknél ima- és bibliamagyarázat volt. Míg a szónok beszél, a földön heverők tekintete a nagy lánggal lobogó pásztortűzbe mered. Vájjon mire gondolhatnak ? Talán arra, hogy eleik valamikor épúgy telepedtek az őrtüzek mellé, épúgy beszélgettek a haza bajairól — csak az orvosságot keresték máshol . . . Talán arra, hogy az evangélium tüze.épúgy be fogja világítani újból százezrek szívét, lelkét, mint ez a tábortűz az ő arczukat . . . Talán arra, hogy ez a tábortűz hajnalpír, melynek fényénél az új Magyarország megújhodott lelkű apostolai születnek . . . Valami különös érzés szorítja össze a hazáját szerető ember szívét, ha arra gondol: milyen más lenne nemzetünk sorsa, ha ifjúságunk kávéházak és egyéb mulatóhelyek helyett ilyen tábortüzek mellé gyűlne össze évről évre ... De már ez is nagy változás. Ki hitte volna még tíz évvel ezelőtt is, hogy a magyar diákság ilyenre is képes? Ki hitte volna, hogy a nyugtalan vérű magyar ifjúság le tud telepedni a diák-tábortüzek mellé is és megalázkodva ki tudja tárni lelkét az Evangélium örök igazságai számára is ? ! Elindulunk hazafelé a gidres-gödrös mezei úton. Egyszerre csodás szépségű ének hangjai érnek utol minket. Megállunk, visszafordulunk. Ott látjuk egy tábortűznél az egész diáksereget. Közös áhítatra gyűltek még össze nyugovóratérés előtt. A hűs és tiszta hegyi légen át csodás erővel cseng felénk a távolból az ének másfélszáz diák ajkáról: „Az Űr szent Bárányára Teszem le bűnömet . . Igazi áhitat száll meg mindnyájunkat. Tisztán hallatszik minden szó. Az ének egyre tart. Alig tudunk betelni a gyönyörűségével. Hangos szavakkal adunk kifejezést elragadtatásunknak. A tábortűz erős lánggal lobog körötte, mint ha egy testté forrna az áhítattal éneklő sereg: „Az Ö nevét imádom Most mindenek felett. Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet". Ki hitte volna még csak tíz esztendővel ezelőtt is, hogy még ilyet is megér ? ! Ki hitte volna, hogy a tüntetéseiről híres magyar ifjúság, a főváros utczáit betöltő tüntető nótái után a világ zajától messze, távol künn a csillagos égbolt alatt énekli majd: Jézus az én királyom ?! . . . Új idők. Új hajnal fénye reszket lelki szemeink előtt. Az éjszakában hangzó dal úgy hangzik felénk, mint egy boldogabb jövő biztató zenéje . . . Csak meg ne szégyenüljön a hitünk. Csak ne fúljon ez a mozgalom is a bizalmatlanság, a rendetlenség, az egymásra agyarkodás,. a szűkkeblűség, vagy a közöny fertőjébe — mint annyi sok szép törekvésünk! A reménykedésre okot ad a középiskolai tanulóknak szép számmal való részvétele, kik számára több külön gyűlést tartottak. De az aggodalom fellege is ott úszkált már fejünk fölött : ev. testvéreink féltékenykedése képében, kik attól tartanak, hogy a Diákszövetség kálvinistává teszi az ő diákjaikat is. A theologusok külön gyűlésein beható tárgyalás alá került ez a nehéz kérdés. Evangélikus részről az a kívánság hangzott el, hogy Táviratmegváltásí lapok sére a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szövetség irodájában (IV. ker., Molnár-utcza 17. szám). jt jt jt jt jlt