Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-19 / 29. szám

„Vágd fiam, vágd Forgács Tied lesz a Gímes és Gács!" párhuzamos mozgalmat kellene szervezni az ev. diákság körében. Ref. részről is voltak olyanok, a kik hangoztatták, hogy ha csak ez a mód van az ev. diákság megnyerésére, úgy ebbe is bele kell menni, mert a valami mindig több, mint a semmi. A vezetőség egyelőre az ev. egyház vezető köreihez intézendő felvilágosító irattal és külön ev. utazó titkári állás szervezésével kívánja eloszlatni a nehézséget. A diákgyülések tagjainak kedves vendégszeretetben is volt részük. A diákok pénteken délben a losonczi ref. egyház vendégei voltak künn a táborban, a leánydiákokat pedig az nap délután a Losonczi Ref. Nőegylet látta vendégül a templomban rendezett lélekemelő vallásos összejövetellel kapcsolatos szeretetvendégségen, a szép templomkertben. A Diákszövetségnek a nagyközönséggel való megismertetését czélozta az a szép estély is, a mit ugyancsak pénteken rendeztek az Apolló színházban, hol Erickson T. E. az albán életről, Takaró Géza szentföldi útjáról, Viktor János pedig a Diákszövetségről tartott előadást. A losonczi napoknak egyik legfeledhetetlenebbje volt a szombati. A délelőttjét értékessé tette a már említett előadásokon kívül, Rose Vilmos prágai titkárnak a társainkra gyakorlandó hatásunk feltételeiről Mott János modorában tartott szép beszéde, a délutánját pedig a közeli festői fekvésű és szépségű gácsi várba tett kirándulás, hol Wenckheim Ferencz gróf és angol származású bájos neje látta vendégül a diák- és leánydiákszövetség, meg a cserkésztábor tagjait. Mindnyájunkat érdekelt az ősi vár, a melyről mindegyikünk tudja a régi különös rigmust: bennünket. Ott fekszik a régi, a nagy kálvinista Losoncz. Az egyik sírkő az utolsó losonczi theol. tanáré: Kovács Benjáminé. Valamikor innen ment egy csapat lelkes ifjú cseh gyülekezetek pásztorául . . . Továbbat Farkas Károly, az utolsó losonczi jogtanár. Tehát jogi főiskolájuk is volt. Ma már, fájdalom, a gimnázium is az államé . . . Csak az elemi iskola maradt hírmondónak a régi szép időkből. Kegyelettel állunk meg Rákóczi híres generálisának és bizalmasának, gr. Ráday Pálnak, azután Kármán Józsefnek, Sükey Károlynak, a neves íróknak, majd a mi nagy Filó Lajosunk édes apjának és édes anyjának sírja mellett . . . Odább egy különös sírfölirat ötlik szemünkbe. Szinte megütközve olvassuk a szkeptikus fölírást: „Van-e létünknek czélja — vagy csak ennyi?" Hamarosan megtaláljuk rá a méltó feleletet A Váron most pörösködik a. régi Forgács család, meg Wenckheim gróf. Már a Kúria előtt van a pör. Ha a diákok és diákkisasszonyok lennének legfőbb bíróságnak tagjai, azután a feledhetetlen kedvességű fogadtatás és vendégség után, a melyben részünk volt, alkalmasint egyhangúlag helybenhagynák az alsóbb bíróságok ítéletét, a melyek az új gazdának ítélték az ősi fészket — a hozzá tartozó néhány ezer holddal együtt! A falakról a Forgács család ősei néztek reánk csodálkozva. Köztük a XVII. század elejének híres-neves herczegprímása: a szakálas, bajúszos Forgács Ferencz. Mintha azt mondaná keserű tekintetű arcza: Nem elég, hogy örökünkbe egy idegen és egy — heretikus úrnő ült, ímé heretikus sereg lepi el az egész várat . . . Úgy látszik, hiába küzdtem én is ellenük, meg utódom, Pázmány is . . . Az utolsó nap délelőttjét az egyfelől a táborban, másfelől a városban tartott istentiszteleték foglalták le. Istentisztelet után kimentünk a ref. temetőbe. Az evangéliumi munkák egyik korán, nagyon korán kidőlt oszlopának a sírja mellettakartunk megállani néhány perezre... A temető szépsége és a benne uralkodó, nálunk magyar kálvinistáknál szokatlan ékes rend valóban meglepett egy másik síremléken, a melyet épen keresünk: ifjú Szilassy Aladárén: „Nekem az élet Krisztus, a halál nyereség". A fehér márvány síremlék alatt nyugvó derékben kettétört, fiatal élet története ez! Visszafordulunk. Balra egy sírt látunk szép gömbölyű ákáczok közül kiemelkedő fenyővel. Hulló levelű és virágú akáczok közt örökzöld levelű fenyő : a mulandóság közt az örökélet! Lenn, az alsó soron megyünk A szentesi új (felsőpárti) ref. templom.