Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-12 / 28. szám

KELETRŐL — NYUGATRA. Keleten forr, buzog az emberi őserő s innen árasztják nyugat felé a népek a maguk rajait, hogy újabb területeket foglaljanak s keressék a boldogulást; keletről indul minden népvándorlás. Keletről indultak meg őseink is jobb és szebb hazát keresni. Találtak is. És most, mintha megmozdult volna az egész kelet, forrong, háborog, hadakozik, gyilkol s készül újabb területek megszerzésére — nyugat felé. Az őserő taszítja a keleti népeket s valami csodálatos természeti törvénynél fogva az előnyomult népek áldozatává lesz egy-egy virágzó ország és letűnik az élet színpadáról egy-egy nemzet. A kulturálatlan, erőtől duzzadó népek leigázzák a kulturált népeket, felveszik annak kulturáját, hogy idővel maguk is sírba szálljanak. A népvándorlás ezen örök folyamata napjainkban különösen kiélezett jelenségeket tüntet fel. Míg Amerika ismeretlen és járhatatlan volt, a nyugati tengerpart volt a szélső határ, a hol íme még élnek a rettegett normanok, kelták, baszkok, mórok késő utódai, megvonulva egy-egy kis fészekben; most azonban nyitva az út a tengeren át a távoli nyugaton Amerika felé. A magyar medeneze különösen kedvelt czentruma volt a népáradatoknak. Róma kiterjeszti uralmát az Alpeseken túl az erdélyi Kárpátokig, de czivilizácziója az erkölcsi sülyedést s ezzel a testi gyengeséget vonja maga után, így uralma megtörik, hogy helyet adjon más keleti népeknek. A tatárok pusztítása, a törökök inváziója nem bírta megtörni az életerős s ezer évvel ezelőtt itt már a nyugati nemzetek között elhelyezkedett magyar nemzetet. Nem törte meg sok más csapás sem. Belháborukat, pártoskodást, kényuralmat kibirt, sőt ezek daczára jóformán az utolsó 50 évben vett nagyarányú szaporodást és fejlődést. De jött a népeket eltemető hiper-kultúra, a mit a XX. század modernistái, mint bálványt, mint emberiségmegváltó ideált állítanak oda. Jött az eddig még ismeretlen és hihetetlen emelkedést, tökéletesedést nyert kultura a maga bűneivel, az erkölcsi és fizikai erők gyengülésével, az igények növekedésével s a megszaporodott népesség a gazdálkodás, az ipar, a kereskedelem fejlődése daczára nem találja helyét, megélhetése megnehezül s mind nagyobb rajokat bocsát nyugat felé. Folyik a békés népvándorlás Amerikába. Kelet felől pedig halljuk a fenyegetéseket, a készülődéseket Erdély elfoglalására, Dácziának Nagyromániába bekebelezésére s a napokban kirepült, a trón várományosának életét oltó, gyilkos golyó felfedte Nagyszerbia titkos ábrándjait s komoly terveit. Japán győzelme, Kína átalakulása megnyitotta a zsilipeket s Ázsia már bocsátgatja rajait nyugat felé. Hiszen már Budapesten is egész kis kínai kolónia van. Olaszország csak a hetekben állt forradalom szélén s a bérharcz, a megélhetésért való küzdelem rombolásokra vetemedett. Angliában nemrégiben dúlt hasonló harcz a dokk-munkások sztrájkjakor, Francziaországban is lépten-nyomon felüti fejét a kenyérháború — nálunk a belügyminiszter előtt szónokolt a munkanélküliek deputátusa a legszélsőbb eszközről — a forradalomról — és ez év első négy hónapjában kivándorolt Magyarországból 60,000 lélek, a mely óriási szám 1907 óta nem fordult elő. íme tehát a tudás, a kultúra, a czivilizáczió áldásai önmagukban hordozzák a szocziális bajokat, a melyeknek egyik legnagyobbika a folytonos vérvesztés, a kivándorlás. Tévedés azt állítani, hogy csak a kapitalizmus túltengése okozza a kivándorlást, hiszen nagyobb kapitálizmus sehol sincs, mint Amerikában. A soha meg nem szűnő, a kultúrával járó újabb meg újabb szocziális és gazdasági bajok s valami örök törvény hajtja, űzi a népeket keletről — nyugatra. Eltekintve a maros- és szamosvölg}r

i vízáradások pusztításaiból ós Románia területnagyobbodásából folyólag a Romániába, főleg az oláhság nagyszámú, mintegy 8000 főnyi átheiyezkedésétől ez év első négy havában, kétségtelen, hogy Amerika a fő vonzó erő, miután a közbeeső nyugati országok nem szívhatják fel a kivándorló tömeget s maguk is hasonló mértékben bocsátják ki rajaikat a tengerentúlra. És különösen nagy a veszteség a magyarság és a református hívek soraiban. Évről évre alakulnak az újabb ref. gyülekezetek Amerikában s már két esperes sem győzi az adminisztrácziót. Nekünk kötelességünk cselekedni, ha nem akarjuk, hogy a kelet felől előnyomuló népek osztozkodjanak e megszentelt, vérrel szerzett és magyar vérrel sokszor áztatott magyar hazán. Igen, adjunk kulturát a népnek, vigyük be a czivilizáczió vívmányait, erősítsük gazdaságilag, de vigyük be nagyobb erővel lelkébe a hazaszeretet eszményét és töltsük meg evangéliumi erőkkel: a józanság, a takarékosság, az önzetlenség, a kötelességtudás és főképen a szeretet, Isten- és emberszeretet szellemével. A Losonczon táborozó diákságtól kell tanulnunk, a mely nagy czélt tűzött ki: a magyar diákságot evangélizálni még ebben a diáknemzedékben s a czélhoz mérten akar és tud is előretörni. Tűzzük ki czélul: a magyar kálvinista erőket visszaállítani s a biblia erejével átalakítani a lelkeket odaadó, szent lelkesedéssel. Megmenteni, a mi megmenthető a felnőttekből, de komolyan, fáradságot nem ismerve az egész vonalon megkezdeni a gyermekek, ifjak és leányok református keresztyén nevelését s bennük a magyar haza iránti rajongó szeretet kifejlesztését. . Alapjában kell kezdenünk a munkát, még talán nem késő ! Uj, erőteljes haza- és egyházfentartó hajtásokat kell nevelni, a kik felnövekedve, biztosabb pillérek, oszlopok, gerendák lesznek az egységes magyar nemzeti keresztyén élet felséges alkotmányában, mint a mai közönyös, hitetlenség felé hajló, ideálizmus nélküli, önző és a radikálizmus karjaiba siető tehetetlen nemzedék.