Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-12 / 28. szám

Keleten tűnt fel a napkeleti csillag! A bethlehemi bölcső fénye, a Krisztus evangéliumának örök igazsága nyugatot hódította meg és a nyugat kötelessége az örömhírt vinni keletre. De ehhez szükséges, hogy a nyugat vegyen fel evangéliumi erőket, bensőséges, keresztyén szellemet. Csak így teljesítheti hivatását a magyar keresztyénség is. Legyünk okosak, mint a kígyó s szelídek, mint a galamb. Ne kicsinyeskedjünk, ne pártoskodjunk, hanem álljunk össze a nagy ezélért: az egységes keresztyén maggar nemzeti szellem kialakulásáért felekezeti különbség nélkül, különben elnyel a keleti áradat s egy embernyom letűntével messze a Kárpátoktól a tengerentúl keresheti a történész a magyarok elamerikaisodott utódait! (phz.) Elvi megjegyzések. Legutóbbi vezérczikkeimre több oldalról kapom az észrevételeket. Hálásan fogadom, akár elismerő legyen az, akár kifogásoló. Mert szükség vau arra, hogy a lap munkatársai az olvasókkal minél szorosabb összeköttetésbe lépjenek. Az alábbiakban néhány sorban válaszolok is egyik-másik megjegyzésre. Hadd tisztuljon a helyzet s értsék meg egymást jobban azok, a kik együvé tartoznak vagy együvé valók. * Egy tolnai agilis lelkésztársunk pl. kifogásolja azt, hogy a radikálisok zászlóbontását túlkomolyan vettem, hogy félrevertem a harangokat, pedig az egész mozgalom el fog aludni magától s az evangélium diadalmaskodni fog, stb. . . . Nos tehát, ki kell jelentenem, hogy a legtávolabbról sem vagyok pesszimista, hisz maga a kálvinizmus is épen a predesztiuáczió s az isteni világkormányzásba vetett rendületlen hite által csakis a győzedelmes optimizmus világnézete lehet. De viszont az is bizonyos, hogy a theizmusnak legnehezebb és legveszedelmesebb ellenségét az atheizmusban látom s ha az felfegyverkezetten, mint világnézet bont zászlót, akkor nem lehet várni arra, hogy az élet, mini kollégám mondja, majd ha szüksége lesz az evangéliumra, „maga megy érette". Viszont az egyetemes világterv győzedelmes végkifejtésének bizonyossága sem jelenti azt, hogy a világtörténelem folyamatosságában nagyon erősen számon ne tartsuk a Krisztusban megjelent tökéletes kijelentés ellenségeinek épen tudományos köntösbe öltözött katonáit. Egész lélekkel írom alá én is, a mivel az én kedves kollegám zárja levelét: „csendes szívvel várjuk az Urat", de még erösebben hangsúlyozom mondata második felét: „erős buzgalommal végezzük, a mit ma parancsol í" * Csináljunk-e politikát ? — kérdi Kájel Endre barátom s feleletének második felét nagy elismeréssel aláírom én is. Mert tény az, hogy a fajmagyarsághoz még mindig mi állunk a legközelebb, tény az, hogy a józan magyar népben, sajnos, sokszor hit nélkül ugyan, de még mindig nagy a varázsa a Kálvin névnek, tehát lenne talaja a kálvinizmusnak is, mert a vallásosság sem aludt ki mindenütt és egyetemlegesen a nép lelkében. Kájel Endre tévedése ott kezdődik, a mikor, mint a mult alkalommal Ferenczy is, azt hiszi, hogy én felekezeti politikát akarok, tehát az egyházat akarom, róm. kath. módra, uralomra juttatni. Szó sincs róla. Kálvinista alapon ez, ismétlem, nem lehetséges. Nem felekezeti politika a czélom. hanem az, hogy a kálvinizmus a maga theisztikus idealizmusával mint világnézet érvényesüljön a társadalmi életben is. Mert épen ez által teremt a kálvinizmus nemzeti politikát. A róm. katholiczizmus ugyanis mindenütt egyféle politikát űz, mert nemzetközi világhatalom kormányozza ; a kálvinizmus ellenben mindenütt nemzeti politikát csinál, a nélkül hogy felekezetivé válna! Hollandiában is így van és így érthető meg egyedül Bocskay, Bethlen vallásos világnézetből folyó nemzeti politikája is. Azt pedig újra és újra vallom, hogy Magyarországon a kálvinizmusra óriási feladat vár, de ezt a feladatot csak akkor végezheti el, ha óriási arányokban sikerül a nép lelkületét, felfogását, egész gondolkozásmódját megváltoztatni s Istenhez s a történelmi kálvinizmusban legtisztábban kifejeződésre jutott keresztyén hivő élethez visszavezetni. Ez az új gondolkodás aztán új jellemeket, új helyzeteket teremt. A nemzet gondolkozásmódjának irányításába pedig csak ezután ós ennek az alapján szólhatunk majd bele nagy erővel. * Egy vidéki segédlelkész számára botránkozás köve lett az az állításom, hogy a kálvinizmus sohasem volt barátja a pietizmusnak, tehát nálunk sem lehet és így a Kálvin-Szövetség tagjai sem lehetnek pietisták. Nagyon sajnálom, hogy ez a félreértés, mely az illető, egyébként buzgó segédlelkésznek a szövetségből való kilépését is maga után vonta, megtörtónt, de igazán nem tehetek róla. Mert a kilépés oka kizárólag az illető kollegánk theologiai tájékozatlanságából ered. Mert pietizmus alatt mi nem magát a kegyességet ós a kegyes érzületet értjük, hisz pietás nélkül nincs hit, nincs keresztyénség sem, s meg vagyok róla győződve, hogy Kálvinban sokkal nagyobb, mélyebb és tisztább pietás volt, mint Spenerben és követőiben. Hanem pietizmus alatt értjük ma már az érzelmi kegyesség ama túltengéseit, a mely minden értelmes vallásosságot, dogmát, theologiát megvet s a cognitio Dei helyett megelégszik a sensus Dei-\e 1. Theologiájában — a mennyiben van neki — a Szentháromságot elsorvasztja, patripassianus lesz, az egyházzal nem, törődik, életfelfogásában pedig az anabaptista dualizmus híve, mely a világot nemcsak hogy megveti, de ki is vonja magát belőle s beteges miszticzizmusba vagy ingoványos érzelmi kegyeskedésbe merül el. Én nem hiszem, hogy a mi, egyébként buzgó barátunk ilyen pietistának vallja magát?! De nem is vallhatja, mert levelében később azt írja, hogy pietizmusát „ref. egyházi keretekben szép dogmáinkhoz való hü ragaszkodással" akarja