Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-12 / 28. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal tX., Ráday-tücza 2S., a, hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoitán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő, Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negved oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Felelősségérzet. Ford. Dr. T. I. — Vezerezikk : Keletről — nyugatra, (phz.) Elvi megjegyzések. Sebestyén Jenő. — Belföld: A losonczi diákgyíilés. K. T. — A mi ügyünk; — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — iJgyesület. — Pályázatok. — Hirdetesek. Az Élet Könyvéből. Felelősségérzet. „Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről!" I. Péter, S.i

a

. Nagyon nagy dolog az, ha érezzük, hogy egész életünkért, minden lépésünkért, minden beszédünkért és gondolatunkért felelősek vagyunk. Néha elviselhetetlen tehernek látszik s már-már azt hisszük, hogy lehetetlenség tovább vánszorognunk. Es mégis életünk kincse ez. De szegény ember is az, a ki senkiért és semmiért se felelős a világon! Ugyan, miért is él az ilyen a föld hátán ?! Maga se tudja. Az apostol itt a legeslegragyobb felelősségről beszél, ar-ól ugyanis, a mely a keresztyén ember vállaira nehezedik. Keresztyénnek lenni, nem kis feladat. Annak minden perczben készen kell lenni, hogy számot adjon a benne levő reménységről. Péter apostol mélyen átérzi azt, hogy micsoda felelősség ez. 0 érzi azt legjobban és azt akarja, hogy keresztyén testvérei is érezzék. Azt akarja, hogy szelídséggel és félelemmel feleljenek mindenkinek, a ki számot kér tőlük erről a reménységről. Rövidebben, találóbban, szebben nem is lehetne meghatározni azt, hogy mi is a keresztyén ember feladata a világon. 0 is azt követeli, a mit a Mester, hogy az evangélium gyermekei valóban a világ világossága, a világ legékesebb gyöngyszemei legyenek. A keresztyén ember a reménységért él s a reménységért hal. Ez nem az a kétes, bizonytalan, állhatatlan, ingadozó reménykedés, a milyennel a közönséges életben lépten-nyomon találkozunk. Az, a miről Péter apostol beszél, megingathatatlan kőszikla, abszolút biztosság, melyre a hívő egész belső életét építi. Ha valaki már ismeri a kettő között való éíes különbséget, akkor igen könnyen megmagyarázhatja magának, hogy miként válhatott a habozó, ingadozó, kétkedő Péter a Mester legmegbízhatóbb katonájává, miként lett a gyenge Simon a Mester csodás munkálkodása következtében sziklaszilárd Péterré. Most már csak azt kérdezzük nieg magunktól, hogy mi képesek vagyunk-e ilyen változásra, van-e ilyen reménységünk a Krisztusban ? Ha van, akkor hamar megeshetik velünk, hogy egyik vagy másik embertársunk számot kér tőlünk a bennünk levő reménységről. Nincs ugyanis feltűnőbb dolog az életben, mintha valaki megingathatatlanul hisz, reinél és a szerint cselekszik. Ez épen azért feltűnő, mert a földi reménykedés majdnem mindig csalékony és az emberek már ezért is folyton ingadoznak. A keresztyén ember reménységére csodálattal tekintenek fel az emberek, mint valami rendkívüli, égi tüneményre. Mindenfelől összefutnak és mohó érdeklődéssel kérdik, kutatják: hogy van ez? mondd csak, miként jutottál te ennyire? hát csakugyan lehetséges ez ? Ilyenkor — mint az apostol mondja — mindig készek legyünk megfelelni, tudván, hogy felelősek vagyunk. Az nem szükséges, hogy mindnyájan az evangélium nagy prédikátorai legyünk. Nem lehetünk mindnyájan kiváló misszionáriusok. Nem tünhetünk ki mindnyájan az Isten országának egy-egy különös munkájában. Nem is szükséges. Azt azonban minden keresztyén embertől megköveteli Péter apostol, hogy számot adjon a benne levő reménységről. Ha ez nincs meg őbenne, örökre elveszett, bármily szépen tudta is az evangéliumot prédikálni, bármily sok hívet szerzett is a hitetlenek országában, mint misszionárius, bármily nagyot mutatott is fel valamely irányban. És mi az alapja a mi reménységünknek ? Valamely gondolat, tanítás vagy rendszer? Valamely érzés, valami ellenállhatatlan erővel való rajongás ? Nem ! Nem földi dolog az, mert, a mi földi, az eloszlik, az csalékony, akárcsak a délibáb, mely könnyelmű játékával megöli a szomjas embert. A mi reménységünk a Krisztus, az örökkévaló élet megingathatatlan kősziklája. Ford. Dr. T. 1.