Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-28 / 26. szám

is megmaradjon; a hol még & páholy fömestere sem meri a bibliát a szentély oltárára nyíltan letenni, hanem azt csak oda kell csempészni: a hol a Jézus életét, cselekedeteit, tanításait tárgyazó új-testamentummal szemben vad gyűlölettel viseltetnek: abba a társaságba, annak a társaságnak a segítségére nem sietek, bár református egyházunkban nem presbiter, hanem csak egyszerű egyháztag vagyok. Az olvasó belátására bízom ezek után annak a kérdésnek eldöntését is, vájjon hithű református lehet-e egy ilyen szövetkezetnek tagja. Az az igazi fata morgana, mikor valaki azt hiszi, hogy a magyarországi szabadkőművességet keresztyén szellemmel képes átitatni. Sokkal nagyobb a veszély abban a tekintetben, hogy ott az ó-szövetség szelleme az új-szövetség szellemét abszorbeálja. A magyarországi szabadkőművességben uralkodó atheizmus- és nemzetközi áramlatokért a szentély falain kívül állókat felelősekké tenni, sem isteni, sem emberi törvények, sem józan felfogás szerint nem lehet. Megelégedéssel konstatálom, hogy egyébként czikkem tárgyi adatai ellen a fenti nyilatkozatban semmiféle czáfolatot nem találok, a miből azt látom, hogy a Kelet és a Világ a füzet tartalmát hív szellemben és igazán ismertette. Mindezekből látható, hogy a szabadkőművesek dolgaiban, bár a szentélyen kívül állok, teljesen otthonos vagyok és ebben a tekintetben ismereteimet sok beavatott testvérével nem cserélném el. Köszönettel veszem tudomásul, hogy a Sas-páholy szóbanforgó kiadmánya egy példányban a szerkesztőségben részemre deponáltat ott és annak szíves megküldését kérem. Végül bocsánatot kérek Szerkesztő úrtól azon kellemetlenségért, a melybe azáltal juttattam, hogy nevem ki nem írására kértem, de abból a felfogásból indultam ki, hogy itt elvi kérdésekről van szó, tehát a név teljesen közönbös. Ha azonban csak feltételeztem volna is, hogy ebből még az magyarázható ki, hogy igy fedett helyről lövöldözni kívánok az első csatasorban küzdő saját liarczosainkra, készséggel beleegyeztem volna már akkor abba, hogy a czikk nevem teljes aláírásával jelenjék meg. Fogadja, Nagytiszteletű Szerkesztő úr, őszinte tiszteletem nyilvánítását, mellyel maradtam készséges híve Budapesten, 1914 június hó 20. napján. Nagy Elek dr. KRÓNIKA. A béke apostolnője. Suttner Berta bárónét, szül. Kinsky grófnőt tisztelték meg világszerte e sokatjelentő jelzővel. Az első hágai békekonferenczia, a Nobel megnyerése nagy díjai alapítására, az interparlamentáris unió létesülése, mind az ő agitáczíójának, beszédeinek, művének s az azokban rejlő rábíró erőknek eredménye. Elhunyta alkalmából méltó a róla való megemlékezés. 0 is szolgált az evangélium eszméinek, a keresztyén világnézetnek előtérbe állítása és megerősödése érdekében. Szolgált szívvellélekkel az egyetemes emberiség hasznára, a háborúk mérséklése, a testvérharczok megszüntetése — a világbéke elkövetkezése ügyében. Nem született gazdagnak s tán később sem lett azzá. Társalkodónő volt abban a családban, a melynek nevét később ellenzett házasság révén viselte. A bárócsalád ellenezte. A szegény grófnő nem volt párti. Dolgoznia kellett s irodalmi művekkel gazdagította az emberiséget. Mágnásasszony létére kemény munkát végzett. Egyénisége, nagy műveltsége, tehetsége az írás művészete felé vonzotta s innen nőtt ki a nagyszerű gondolat: harczolni a háború ellen. Mondják, hogy a nők alkotó képessége csekélyebb, mint a férfiaké. A szellemi élet terén ezt mutatja a tapasztalat. Ő sem alkotott, de inspirált s életét termékenyen töltötte be a legnehezebb feladat: békét teremteni a nemzetek között. Szép és nemes élet volt az övé és ha nem érhette is el a nagy czélt — hiszen a háborúk alapját képező gazdasági okokat és a hóditásvágyat nem egyhamar lehet megszüntetni — de nagy lépéssel vitte előre a Krisztus ügyét, bevette a nemzetek sorsát intézőknek szívét s bevitte a köztudatba a háborúk oktalanságának? emberietlenségének gondolatát. Elete azt mutatja, hogy a legtisztább humanisztikus eszmékért lehet mindenkinek dolgoznia s a kinek van szive és tehetsége, nő létére feminisztikus czélzatok nélkül használhat nemcsak családjának s a társadalomnak, a melyben él, nemcsak nemzetének, de az egész emberiségnek is. Jóllehet 19 száz év mult el azóta, a mióta elhangzott Krisztus ajkairól: „ Békességet hagyok nektek, amaz én békességemet /", előreláthatólag sok idő fog eltelni, a míg ennek a békességnek gondolata egész nagyságában áthatja az emberiséget. De haladunk a czél felé. A béke nemeslelkű apostolnője már elnyerte ama nagy békességet. Emléke világtörténeti jelentőségéből nem fog veszíteni, mert egykor kivirít sírján a nagyszerű, mindent átfogó eszme: pax. TÁRCZA. Olvasás közben. Olvasgatom tavaszi kerületi gyűlésünk jegyzőkönyvét. Egyik-másik pontjánál néhány pillanatra megállapodom. Előtörő gondolataim néha helyeslőleg, néha roszszalólag közbeszólnak. Nem árt „néha" a lelkiismeret szavára hallgatni. Némely gyülekezetnek, úgy látom, hivatalból „ bélyegmentesen" kijár a fényes jelző. Akármennyire nem szolgál is rá, rátáblázza az egyházi közvélemény. Csak azt találom furcsának, hogy merő véletlenségből Kőrös, Kecskemét, Halas stb. hasonló nagyságúak a „fényes" gyülekezetek. Talán csak nem a hívek számának és a