Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-28 / 26. szám

lelkészi fizetés nagyságának voltától függ a gyülekezet fényessége? 1 A 9. pont alatt olvasom, hogy a kecskeméti eklézsia meghívta a szuperintendencziát emlékünnepélyre. Azóta olvastam, hogy fényes lefolyású volt. Püspök atyánk is ott volt. Imádságának a tudósítók ismét odaajándékozták a hagyományos „klasszikus" jelzőt. Püspök urunk igazán nem tehet róla, hogy más jelzőt nem tudunk alkalmazni beszédeire, imáira, pedig jelzőkben gazdag a magyar nyelv. Most olvastam újra a kecskeméti ünnepség tudósítását. Sok ékes beszéd hangzott el. Persze ezek, magukban véve még nem sokat használtak a kecskeméti eklézsiának. Hiszen, a hol beszélni kell, ott mi a „jeles" osztályzatúak között vagyunk. „Hitélet ápolásáról" is beszéltek, olvasom. Bárcsak lenne is már egyszer igazi hitéletápolás, igazi missziói „élet és munka" ott azokban a mi nagy fényes gyülekezeteinkben, a melyekre, mint hegyen épült városokra tekinthetnének a „kicsinyek" és szegények. Akkor majd sehol sem félnénk a „missziós barátok" vagy a „futkározó atyafiak" látogatásától. Bizony nem jót jelent az, hogy a mi kálvinista egyházunk most a XX. században legalább is kényelmetlenül érzi magát vagy épen „jogsegélyhez" kapkod, ha ilyenek yalahová beteszik a lábukat. Persze, erre az érzékeny pontra semmiféle alkalommal sem szeretünk teljes őszinteséggel odatapintani. Pedig, ha fáj is: gyógyítani kell a sebet, annál kevésbbé flastrommal leragasztani. Kaleidoszkopszerűen változnak a tárgyak. Olvasom a főgimnáziumok számára tett alapítványokat. Van hát még mindig áldozatkészség egyházunk tagjaiban. Sóvárogva várom azt az időt, a mikor kiil- és belmissziói czélokra tesznek alapítványt hasonló mértékben. Ezek is hoznának kamatot az anyaszentegyház javára? Hát az újonnan alakult, küzdő kis egyházakról ki és mikor emlékezik meg ? Ezek is internátusok ám ! A Szentlélek lakozhatnék bennük s mindennapi kenyér nélkül is szűkölködnek. Szerényen húzza meg magát az 56. pont. Szerettem volna ökölnyi betűkkel nyomtatva olvasni. „A református egyház országos zsinata az 1917. évben Budapestre hivatik egybe." Egyházi lapjaink csak úgy öntötték a zsinati czikkeket. Most, hogy mind közelebb érünk hozzá, elhallgatunk. Kíváncsi vagyok rá, kiket küldenek oda, a törvénykező házba. Vájjon nyugalomba készülő véneket vagy olyanokat, a kik igazán átérzik a modern kálvinista egyházi élet követelményeit? Mert talán „legfőbb intézkedő testületünknek" is tudomást kellene már vennie p. o. arról is, hogy van már belmisszió, a mely meglátást, méltánylást, intézményeket követel. Zsinat lesz 1917-ben. Csak jól felkészüljünk reá és ne úgy okoskodjunk, hogy a mit itt elhibázunk, még kijavítgatjuk a következőn. Egy kis füzet akadt a kezembe. „Ugy-e, eljön Kollega úr?" ez a határozott kérdés kiáltoz a tábláján. Kinyitom. Olvasom. Nini, a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség kérdi, hogy a losonczi diákgyűlésre elmegyek-e? Bizony, ifjú és leendő kollega uraim, a magamfajta szegény falusi pap is szeretne oda elmenni. Én is félek attól a nagy betegségünktől, a mely az emberi test legértékesebb tagjának, a fejnek begyöpösödésében áll. Osszekuporgatoni a garasaimat, a kurátor úrtól a következő fertályra előre kérek valamicskét a konvencziómból s kilesz a költség. Hanem — sitt a bökkenő — ki helyettesít engem itt az eklézsiában? Hol veszek én papot vagy csak egy kis theologust is ? Istenem, de boldogok azok a pesti papok, csak leakasztják a szegről — no nem a papot — a telefonkagylót, beleszólnak, intézkednek s mindjárt van délelőtt is, délután is prédikátor, temető, eskető stb. lelkész. Ilyenkor adhatnának azokból a nyári káplánokból nekünk is, a mikor tanulni akarunk, eszünket, szívünket pallérozni, jutna is, maradna is . . . No, a fiamat theologusiíak adom ! Legalább hasznát veszem így nyáron. Talán még fürdőzni is elmehetnék, ha a költség futná?! Fiatal barátim, csináljatok ilyen nyári gyűlést az ilyen magamfajta „öreg" diákok számára is, a kik így nyár elején az újságok nyílttéri rovatát böngészgetjük a 10, 15, 20, 30 éves találkozók irányában. No ha magam el nem mehetek is Losonczra, a rektor úrnak jogász fiát okvetlenül elküldöm, nagy szüksége van néki az evangéliumra. Még a zsidó doktor orvosnövendék fiának se ártana! Legalább „szabadabban" tudna gondolkodni, ha megszabadulna attól, a mit a galileisták beletömtek. A kit talán megbántottam, attól bocsánatot kérek. Csak úgy olvasás közben gondoltam el ezeket. Talán igazam van, talán nem. —y —y. BELFÖLD Az ország 1912. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. A legutóbbi 1910. évi népszámlálás adatait, különösen egyházi, hitfelekezeti vonatkoztatásaiban e lap hasábjain, hol a hitfelekezeti statisztikai adatokat az egyházpolitikai törvények óta állandóan minden évben részletesen ismertetjük. Mult évben részletesen közöltük, ezúttal csak a legújabb, a m. kir. kormány 1912. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentése és statisztikai évkönyv alapján az ország egyházi, hitfelekezeti és valláserkölcsi közállapotait fogjuk statisztikai viszonylatai szempontjából ismertetni. Érdekesek és tanulságosak ezen 'statisztikai adatok önmagukban véve is, miért is a közügynek vélünk szolgálatot tenni, ha ezen adatokat a nem mindenki által hozzáférhető vaskos kormányjelentésből és a statisztikai évkönyvből ismertetjük. 1. Népesség. A Magyarbirodalom népessége az 1910. évi népszámlálás szerint 20.886,487 lélek volt. Ez a szám az 1912. év végéig a születéseknek, a halálozások feletti