Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-28 / 26. szám
valaki bírálat alá vegyen olyan valamit, a mit nem ismer és sarat dobjon másokra a névtelenség homályából. A kérdés érdemi részére kijelentjük, hogy nekünk megvan a mi becsületes és ingadozás nélküli meggyőződésünk s akárhová vezet és állít bennünket a gondviselés, akármely mezőin dolgozunk is a közéletnek, mindenütt az evangéliumi épitő és áldozó szeretet igéinek nyomán munkálkodunk; mindenhová az evangéliumi építő és áldozó szeretet igéit igyekszünk magunkkal vinni, szívünkben, ajkunkon és kezünkkel, érzéseinkkel, tanításainkkal és cselekedeteinkkel egyaránt. A manapság mindenfelé jelentkező atheista és nemzetközi áramlatok nem a szabadkőműves szentélyekbűi indultak ki, hanem oda is behatoltak. Mi, hitsorsosainktól megtámadottak és a velünk egyiittérzők mindenütt hűségesen küzdünk ezen áramlatok felülkerekedése ellen s ha munkánk nem vezetne eredményre és a szabadkőművesség az atheizmus melegágyává válnék, az nem a mi bűnünk lenne, hanem első sorban azoké, a kik a helyett, hogy munkánkban támogatásunkra, segítségünkre sietnének, sárral dobálnak bennünket, a kik teljesen tájékozatlanul, fata morgana által megtévesztve, hátulról, fedett álláából lövöldöznek az első csatasorban küzdő saját harczosaikra. A leghatározottabban tiltakozunk a czikknek azon nem új, de légből kapott állítása ellen, hogy hithű protestáns a magyar szabadkőművesek sorában helyet nem foglalhat. Ez az állítás épen olyan légből kapott, mint az a koholmány — összes hozzáfűzött következtetéseivel — hogy a biblia nincsen a magyar szabadkőművesség szentélyeinek oltárán. Ezeket elmondva, idezárjuk a megvádolt füzetnek két példányát, egyiket átolvasás, a másikat a névtelen czikkírónak való kézhez juttatás végett és kijelentjük, hogy esetleges további támadásokra nem felelünk. Nyugodt lelkiismerettel viseljük a nehéz munkánkban való támogatás helyett bennünket ért támadásokat, a mely támadások olyanoktól erednek, a kiknek a dolog természetéből folyólag nincsen tájékozottságuk azokról a dolgokról, a melyeket támadnak, a kiknek fogalmuk sincsen a szabadkőművességről. Uram, bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekesznek. Budapest, 1914 június 17. Tisztelettel Kádár Gusztáv, Ilaypál Benő, presbiter. ref. lelkész. * Íme dr. Nagy Elek válasza: Nagytiszteletű Szerkesztő úr! Fogadja hálás köszönetemet azon szíves előzékenységéért, mellyel a fenti nyilatkozatot velem közölni méltóztatott. Méltóztassék megengedni, hogy személyes megtámadtatás czimén az abban felhozott súlyos vádakra válaszoljak. Az egyik vád az, hogy oly füzetről írtam bírálatot, a melyet saját beismerésem szerint nem olvastam. Az igaz, hogy a füzetet, mint a „Sas"-páholy kiadványát nem szerezhettem meg, de olvastam a „Világ" és a „Kelet" ez. szabadkőműves újságokban azokat az ismertetéseket, a melyekből megtudtam, hogy a kérdéses füzetnek mi a tartalma és így semmi esetre sem tartható különösnek, ha ezen hivatalos és félhivatalos újságokból vett tartalmi ismertetések alapján a szóban forgó páholykiadványt bírálat alá venni bátor voltam. Ugyanez áll a másik vádról, a szabadkőművesség kérdéséről is. Utóvégre is, ha valaki nem szabadkőműves, azért ismerheti az ott uralkodó felfogásokat, szokásokat és tudhat arról, hogy a biblia a magyarországi szabadkőművesség szentélyeinek oltárain nem foglal helyet. Ugyan látogassanak el testvéreim az Úrban a Martinovics, Eötvös, Prometheus és még 30 más budapesti páholy munkájára és nézzék meg, vájjon ott találják-e a páholyok szentélyeinek oltárain a bibliát? Hivatkozom ebben a kerdésben egy volt országgyűlési képviselő, volt szabadkőműves szövetségtanácsos emlékirataira (megjelent Budapesten az 1911. évben), a melyben nevezett erről a bibliakérdésről szó szerint ezeket írja : „Az angol nagypáholy átírt nagypáholyunkhoz és bejelentette az összeköttetés megszakítását arra az esetre, ha a bibliát (ó- és újszövetséget) nem helyezzük az őt megillető helyre. Nagy lett erre a kavarodás. A budapesti páholyok zöménél a többség zsidó vallású testvérekből állott. Ezek hallani sem akartak arról, hogy az új-testamentumot is magában foglaló biblia ott legyen az asztalon. Ellenben a nagypáholy vezetősége fázott attól, hogy az angol nagypáholy megszakítja az összeköttetést és egyúttal ennek okairól értesíti az összes nagypáholyokat. Végül abban állapodtak meg, hogy nem hoznak határozatot (akár csak a mezőtúri páholy határozati javaslatának kérdésében). A melyik páholyban megy a dolog, ott visszahelyezik a bibliát, a hol ellenben nagy az ellenállás, ott tűrik a régi állapotot, az angol nagypáholynak pedig valamelyes diplomatikus választ adnak. A mi főmesteriink (Corvin Mátyás-páholy főmestere) is ismertette velünk ezt a csendes megállapodást. El is hozta a bibliát, de magától nem merte az asztalra tenni, daczára, hogy állandó eljárásunk értelmében nálunk a zsidó testvérek száma nem mehetett többre a tagok l /l részénél. Nekem állott tisztemben cselekedni : kezembe vettem a bibliát, letettem az asztalra. A bevégzett ténnyel szemben senki sem szólalt fel s ez időtől fogva a biblia asztalunkon maradt. Nekem azonban sok fejtörést okozott, hogy miért mondják a testvérek Jézust a világ legnagyobb szabadkőművesének s miért viseltetnek mégis az ő életét tárgyaló újtestamentummal szemben oly vad gyűlölettel." Nos, hát olyan társaságba, a hol a bibliának a szentély oltáraira való letétele tekintetében nem hoznak határozatot, hanem már magától a kérdés felvetésétől kavarodnak, a hol a vezetőség a fejét diplomatikus válaszokon töri, hogy a kecske is jól lakják és a káposzta
