Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-14 / 24. szám

ján áll. Hisz ebben még nincs semmi és minden vallás­nak szuverén joga az, hogy elveit és világnézetét min­denütt, még a politikai életben is érvényesítse. Hanem az a veszedelem a néppártnál, hogy egy lényegében idegen, nemzetközi, de világi hatalomra is törekvő és a mellett exkluziv politikát is űző hatalmat t. i. a pápaságot és a klérust szolgálja és ennek, akár öntudatosan, akár öntudatlanul, a saját hazája és annak más vallású lako­sai érdekeit is alá képes rendelni. A kálvinizmus önálló alakulásában azonban ilyen veszély nincs és nem is lehet. A kálvinizmus a világ min­den államában nemzeti jellegű volt, s minden népnek legértékesebb elemét ő nevelte fel. Nemzetek szabadság­harczát a glorious revolution-okban Ő vívta s a merre csak elterjedt, a legnagyszerűbb anyagi, szellemi felvirág­zást ő eredményezte és mindenfelé egyenesen nemzeti kulturát teremtett. A mi szegény széttépett magyar társadalmunkban csak gyógyszer lenne az erőteljes, hívő kálvinizmus, ön­álló és öntudatos pártként való fellépése még politikai téren is. És ez a fellépés kötelességünk, mert a kálvinizmus alapelvéből egyenesen folyik. A kálvinizmus hódító jellege és aktiv természete megkívánja, hogy tiszta ideálokat szolgálva, megalkuvás nélkül nyuljunk bele a társadalmi és politikai életbe egyaránt. A régi alapokon új programmot kell hirdetni ne­künk is. S ha egyelőre csak elvi politikusok maradha­tunk is, annál inkább elő kell készíteni népünk lelkét is a jövő zászlóbontásra. Mert mi nem állunk sehová, hanem magunk csináljuk meg a magunk programmját, a melyben helyet foglalhatnak majd azok a pontok is, a melyeket a már meglevő politikai pártoknál is helyesek­nek találunk. — A mi ref. társadalmunk azonban még nem érett meg erre a zászlóbontásra. Elég fájdalom: mert most már már minden nap csak veszteséget jelent a számunkra. De mindegy. Még ha doktrinéreknek kell is marad­nunk, azért elvi alapon már most is felvehetjük a küz­delmet és a továbbépítést minden irányban s bizonyos, hogy akkor a kálvinizmus rehabilitálása és tíjjászületése sem késhetik már soká. Sebestyén Jenő. KRÓNIKA. Megbecsülés. Lord Oladstone, a hatalmas arányokban fejlődő délafrikai állam főkormányzója, a néhai nagy államfér­fiúnak, a „grand old man"-nek fia elnökölt a Brit és Külföldi Biblia-Társaság nagygyűlésen Capetownban. íme, egy kis részlet megnyitó-beszédéből: Atyám egész életében hűséges olvasója volt Isten igéjének; egyetlen napot sem mulasztott el, hogy ne olvasott volna bibliá­jából. Tudom, mit jelentett ez életében: hosszú és küz­delmes pályáján nagyszerű erőforrás volt ez számára ... Én is napról napra mindjobban átérzem a biblia érté­két .. . Szükségünk van reá és pedig nemcsak egyéni hitéletünk növelése, hanem nemzeti életünk és közintéz­ményeink egészséges fejlesztése és kiépítése czéljából." Megemlékezett arról is, hogy a bibliát olcsóbb kiadásai­ban is a lehető legvonzóbb és legtetszetősebb alakban kell az emberek kezébe adnunk, mert a biblia nem a gyász, hanem az élet és boldogság könyve . . . Sok minden másként történnék, ha fent és alant nagyobb figyelemre méltatnák és megbecsülnék a könyvet. A sajtó hatalma. Senki sem vonja kétségbe a sajtó hatalmát. De mindennapi tapasztalat, hogy nem mindig a jó érdeké­ben forgatja a kezében lévő fegyvereket . . . Egyik leg­elterjedtebb angol napilap, a „Daily Telegraph" nemes czél érdekében ért el nagyszerű eredményt. Május hó elején hatalmas agitácziót kezdeményezett a londoni ifjúsági egyesület érdekében, a melynek negyvenezer font adóssága volt a Londonban épült központi palota felépítéséből és berendezéséből kifolyólag. Most már nincs egy fillérnyi adóssága sem. A D. T. négy hét alatt ösz­szegyűjtötte ezt a nagy összeget. Munkája vegeztével megköszönte a közönség részéről megnyilvánult nagy­szerű áldozatkészséget a nagyfontosságú nemzeti intéz­mény iránt. A praktikus érzékű angolok jó és reális befektetésnek tartják azt, a mit az ifjúság keresztyéni nevelése czéljából a Williams György által alapított ifjúsági egyesületeknek adnak . . . Tudvalevő, hogy ne­künk itt Budapesten van központi „ifjúsági egyesüle­tünk". Adóssága nincs, de nincs is „központi palotája". De égető szüksége lenne az utóbbira; meg kell csinál­nunk egynéhány ezer korona adósságcsinálás árán is. Kérdések: nálunk melyik napilap vállalkoznék a Daily Telegraphéhoz hasonló agitáczióra és vannak-e már so­kan, a kik ezt a munkát ilyen kézzelfogható támogatás­ban részesítenék? Felmentés. Hetekig hurczoltak meg egy olasz asszonyt, grófnét az ottani bíróság előtt s az egész világ lapjaiban. Meg­ölte szolgáját, a ki durva erőszakkal akart rátörni. Hete­kig firtatták a nagy nyilvánosság előtt, volt-e viszonya az alantas lelkületű szolgával, vagy sem ? Kofák, korcs-­márosok. közkatonák s a tanuk egész serege vonult fel, hogy apróra vetkeztessenek le egy nőt, a kinek két gyermeke, két féltett kincse otthon az egész csúf haj­száról mit sem sejt s a kit férje becsül és szeret. Lát­ványosság tárgyává tettek egy nőt, a ki kétségtelenül bűnt követett el, mert embert ölt, habár az önvédelem adta kezébe a fegyvert. Csúf játék az igazságszolgál­tatásnak ez a módja, mely a középkori pellengérnél is csúfosabb pellengérre állított egy nőt — azért, hogy a végén felmentsék. Nem avatkozunk abba, bűnös volt-e vagy sem, a mikor bizalmas közelségbe engedett egy durva lelkű szolgát, a ki úrnőjében is csak az asszonyt

Next

/
Oldalképek
Tartalom